Csak egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam…
Szilágyi Edit
2022.04.04.
LXXVII. évf. 13. szám
Csak egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam…

Jöjj, Szentlélek Úristen,

Áraszd reánk teljesen

Mennyből fényességedet…

A Keresztény Értelmiségi Kör gyónási alkalommal egybekötött nagyböjti lelki napot szervezett Csak egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam… címmel április 2-án a Domus Pacis lelkigyakorlatos házban. A mintegy 115 megjelentet Szabó Károly, a KÉK elnöke köszöntötte. A rendezvény bevezető imája a Jöjj, Szentlélek Úristen kezdetű ének volt.

A lelki vezető, ft. Világos Miklós moholi plébános két témakör köré vonta gondolatait, melyek középpontja az e világi vágyak, illetve a földi életünk céljai és az örök élet volt.

Az első elmélkedést …hogy lelkem már most az Ő útján járjon címmel indította, Dávid (Izrael leghíresebb királya) zsoltárából idézve: „Világosságom és üdvösségem az Úr — kitől félnék? Életem oltalmazója az Úr — kitől rettegnék? Ha rám törnek a gonoszok, hogy elemésszék testemet, elleneim és ellenségeim megtántorodnak és a földre zuhannak. Ha hadsereg áll is velem szemben, szívem akkor sem remeg. Ha harcra kelnek ellenem, akkor is bizakodom. Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Hogy élvezhessem az Úr édességét, és szemlélhessem szent templomát. A bajnak napján elrejt hajlékában, megvéd sátrának oltalmában, és sziklára állít engem. Ezért magasra emelhetem fejem, ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Hajlékában dicsőítő áldozatot mutatok be, hangszeren játszva énekelek az Úrnak. Uram, halld meg hozzád kiáltó szavam, könyörülj rajtam és hallgass meg engem!”

— A zsoltárok Istenhez emelik a lelkeket, dicsérik az Urat az adott jókért. (Világosságom és fényességem az Isten.) Remény van bennük, a megpróbáltatások idején is. Gyengeségünkben is tudjuk Isten tanítását, mégis utolérhet bennünket a kísértés. Megoldhatatlannak tűnő gondokkal küszködve úgy érezhetjük, hogy Isten elhagyott, de a hitében erős ember reméli és hiszi az érkező fényt. Megtörténik, hogy elkeseredünk — mondta az előadó, rávilágítva Kis Szent Teréz karmelita apáca történetére is. — A gondokban is velünk van Isten, kegyelme nagyobb a gonosz lélek hatalmánál, ezért nincs okunk a félelemre. A mai világ embere számára (legyetek olyanok, mint a többiek) igen nehéz, de nem lehetetlen Istennek tetsző úton járni. A nagyböjtben elcsendesülünk, Urunk keresztjét kiemelt helyre tesszük. Ő értünk halt meg, hogy megmentsen bennünket. A kereszt emlékeztet, hogy övé a tökéletes szeretet. Valamiről lemondunk, hiszen példa előttünk az üdvözítő, aki lemondott a nagyobb célért a kisebb jóról. Ne a mának, hanem az örök életre élj! — mondta Világos Miklós atya, majd arra figyelmeztetett, hogy nem rekedhet meg a hitünk gyerekes szinten. — Isten megengedi a kísértést, mert valami jobbat akar ebből kihozni, vagy meg akar erősíteni a hitben. Ha elbukunk, elszakadunk isten kegyelmétől. Már most az Ő útján kell járni, az úton, mely a menny felé segíti a lelkünket. Kis lépésekben kell előre haladni. Isten nem várja el, hogy tökéletesek legyünk, hanem azt, hogy legyen a szívünkben szándék arra, hogy hozzá akarunk tartozni, és ezt tettekkel bizonyítsuk. Dicsőítjük, reméljük a segítségével a jót, és nem félünk, mert tudjuk, hogy jóban, bajban velünk van Isten.

Második elmélkedésének a …hogy a szent hit fénye rám ragyogjon Krisztus sírjából címet adta.

— Hitünk alapja a feltámadás, az örömhír. Ha az ember képtelenné válik Isten kegyelmének befogadására, elveszik, szenved. Az ember által nem ismert pillanat a megváltás nagy műve. Emberi testben megszületett a Messiás. Földi zarándoklatai során jót tett a rászorulókkal. Halálra ítélték. Az utolsó vacsora után elhurcolták, a főpap vallatta. Hamis tanúk alázták meg. Pilátus Júdea helytartója elé került, aki magát mentve szövetkezett a zsidókkal. A kereszt Jézus vállára kerül. Nézik, ahogy viszi a keresztet szó és panasz nélkül. A zsidók értik, hogy a hívők számára ez tanúságtétel. Megkorbácsolják. Hagyja. Keresztre feszítik. Imádkozik értük. A mi adósságunkat fizeti meg saját vérével. A bűn rabszolgái vagyunk, életével vállalja kiszabadulásunkat. Ha elfogadjuk, hozzá ragaszkodunk, a mennyországot nyitja meg előttünk. Krisztus sírjából az élet kapuját szimbolizálva ragyog fel a feltámadás dicsősége. A keresztény sírja Krisztus fényében ragyog. Halottjaink testét úgy tesszük a sírba, hogy hisszük a holtak feltámadását. A fény szikrája rádöbbent arra, hogy a földi javak értéktelenek. A húsvéti gyertya lángja megtöri a végtelen sötétséget. Az ember megtapasztalja, hogy nem számít Istenen kívül semmi. Isten a bennünk lévő szándékot várja el. Húsvét fénye felé haladunk, a szabadság, a boldogság és a szeretet felé — fejezte be megszívlelendő és gondolatot ébresztő előadását Világos Miklós atya.

A nap másik felében a keresztút az Oltáriszentségről vett elmélkedéssel a Domus Pacis lelkigyakorlatos házban megható volt. Az utolsó stációnál, mintha a hívő emberrel sírna, megnyíltak a felhők, csendes eső áztatta a földet.

A nap szentmisével ért véget.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képmás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..