A citromfüvet a Rák jegyében álló Jupiter uralja, kellemes citromillatú, fehér virágú évelő növény. A citromfű az ész és a szív derűjének okozója, elűzi az aggasztó gondokat és a búskomorság fakasztotta gondolatokat.
A magyar népi gyógyászat csaknem kétezer éve ismeri és használja ezt a csodálatos növényt, nemcsak jótékony gyógyhatása, de kellemes íze és illata miatt is, friss levele ugyanis kiváló ízesítő salátákhoz, mártásokhoz, levesekhez. Méhfűnek is hívjuk. Botanikai nevét is a görög melissáról (melitta) kapta, mely méhet jelent.

Ismerték és nagyra tartották a régi római, görög, majd arab orvosok is. Uralmuk idején az arabok termesztették Spanyolországban, innen került a kolostorok kertjeibe s szerzetesek közvetítésével Kelet-Európába, ahol a házi kertekben, parasztkertekben is meghonosodott. A népi orvoslás szívesen alkalmazza. Egy régi, nagy hírű gyógyszer, a karmelitavíz (aqua carmelita) — mely az elmúlt századok mindenható csodaszere, panaceája volt — is citromfűből készült. A karmeliták vize a XVIII. században vált mind híresebbé a francia papok és gyógyszerészek révén. Ekkor már sokféle fűszert is tartalmazott: narancshéjat, koriandermagot, szerecsendiót, szegfűszeget, fahéjat stb. Elsőként a svájci Paracelsus (1493—1541) állította elő megfiatalító csodaszerként. 

Kneipp írja 1891-ben, utat nyitva a citromfű újrafelfedezésének: „Egykor tündéri fűnek nevezték hatásossága miatt, és széltében éltek vele. Napjainkban teljesen elfeledkeztünk róla, és arról a szolgálatról, amit nyújthat.”

Régen azt tartották, a citromfű valósággal életre kelti az embert. A XIII. században élt Llewelyn, Glamorgan hercege, aki rendszeresen itta a citromfű teáját, és száznyolc éves korában halt meg. A sydenhami John Hussey száztizenhat évet élt meg, miután ötven éven át itta reggelenként a mézzel ízesített citromfűteát.

Zelenyák János lekéri plébános (1908) a Melissa officinalist mézfűként említi: „A mézfű levelet virágzás előtt kell szedni. Igen kellemes, fűszeres, citromhoz hasonló illata van, amely vigyázatlan szárításnál elillan. Hogy ez ne történjék, a leveleket jól elzárt edénybe kell tartanunk. Mint izgató, fájdalomcsillapító szer, altesti bajoknál s ideggyengeségnél ajánlható. A melissa vizet havibaj előmozdítására használják. A melissa szeszt a fogfájásnál vattára csepegtetjük és a lyukas fogba tesszük. Borban, vagy vízben főzve, a gyenge elméjűeket erősíti, a bágyadt, fáradt tagokat élénkíti s fejfájásban szenvedők fejükre kötik, hogy a fájdalmat enyhítse a mézfű fejre kötött levele.”

Lippay János (Posoni kert, 1664): „A Melissa, méh fű, vagy méreg nyomó fű. Hatalmas-képpen meg-erősíti és vigasztalja embernek szívét, főképpen, mikor az éjszakai szorongatások álmában reá jönnek. A bánatot és melancholiát elűzi, ha fehér borban megfőzik és ennyihány napig isznak belőle. Mellyét is igen tisztíttya az embernek. Ha mérges gombát evett valaki, ebbűl igyék. Ha mérges állatoktól megmaratott, az ellen is jó. A pestis ellen is igen használ, és az asszonyok nyavalyájának fájdalmát megcsillapíttya, ha négy kalánnal isznak belőle, kiváltképpen az égetett vizibűl, az nehéz lélegzet ellen. Ha kit a méhek megcsíptek, tegye rá ezt a füvet s elvészi fájdalmát. Ha zavaros borba tészik, megtisztíttya.”

Horhi Méliusz Péter Herbárium című, 1578-ban megjelent könyvében a következőket írja a citromfűről: „Fehér virága hasonló a peszertzéhez, a holt csalánhoz. Ha kiszakasztod a virágát, édes, ezt híják Meliphyllonnak, méhek szerető fűnek. Ha borban megfőzed a Melissát és gyakran iszod, kórságot gyógyít. Mellyet, tüdőt tisztít, fulladást gyógyít, a szüvet erősíti, a melancholiát, bánatot kiűzi a szűből. Ha penig megmetéled a mézelkét, egy nap és egy éjjel édes borba áztatod, mindenféle betegség ellen jó, torokdagadást, Antal tüzét, hasfájást gyógyít. Ha minden nap iszod, a füvét hasadra, torkodra kötöd, a csoklást, hasnak szelit, a fingást megállatja. Aki retket eszik és böfög, megállatja. Szemet tisztít. Ha szegfű virágával egy csokorba kötöd, vízben vagy borban megfőzed, akkor tekerő csömört, hasfájást, az asszonyember matráját meggyógyítja, sőt szeméremtestnek, májnak, lépnek, vesének berekedését megnyitja. Ha a zavaros borba belé veted a melissát, szép színűvé teszi. Ennek a vize legyet és rothadást elűz, nem hagyja a húst hamar légynek megesni.”

Csapó József az 1775-ben Pozsony városában megjelent Új füves és virágos magyar kert című munkájában ezt olvashatjuk: „Kertekben termesztik, az egész fűnek olyan jó szaga van mint a tzitromnak. Belső hasznai: 1. Elmének gyengeségét erősíti ez fű, ki róla bort vagy vizet iszik. 2. Szűlés után megbádjadt tagokat megvidítja e fű ezen módon, avagy pedig a tsupa gyakran való szaglása által is. Külső haszna: 1. Szél ütött tagokat mossák és kötözzék ezen fűről főtt borral. 2. Fő fájós személyek kössék ez füvet a fejekre. A méhek igen jóféle mézet készítenek e fűből.”

Varró Aladár Béla gyógyszerész így vélekedik róla:

„Hazánkban mint elsőrendű mézelő növényt termesztik, vadon nem fordul elő. A kereskedelemben a levél (folium) és az egész föld feletti szárrész (melissae herba) kerül forgalomba.
Idegerősítő, görcsoldó, üdítő és élesztő, főleg a gyomortraktusra, a méhre, a szívre és az agyra van hatással. A fűből vagy leveleiből készült tea nyugtató hatású múló idegbajnál és -zavarnál.
Szemerősítő, kiválasztást fokozó. Izzasztó teának is beválik. E főzet ajánlható továbbá elsősorban nőknél sápadtság, hipochondria, ideges szívdobogás, ideges hányási inger és görcsök jelentkezésénél, de ideges fej-, fog- és fülfájásnál is alkalmazható. Kivonata (alkoholos vagy vizes) a fenti esetekben nagyobb hatás kiváltására (3-4 kiskanál egy pohár vízre vagy 20-30 cseppet cukorra) ájulás, reumatikus kényelmetlenségek és hűdés esetében igen jó háziszer. Külsőleg alkoholos kivonata daganatra, zúzódásra és reumás fájdalmakra alkalmazható borogatásképpen.
Lengyel gyógyteakeverék keringési és koszorúér-elégtelenség, szabálytalan szívverés (aritmia) ellen kiegészítő kezelésként vagy önálló, hosszabb kúraként: 20-20 g galagonyavirág és valeriánagyökér, 40 g citromfű. A keverékből két kávéskanálnyit forrázzunk le 2-3 csészényi vízzel. Naponta fogyasztható. Mivel a gyomorbajok ideges formái, a gyomorneurózisok (funkcionális gasztropátiák) igen elterjedtek, ezek gyógyításában nagy az alkalmazási területe. Étvágytalanság esetén más keserűanyag-tartalmú droggal együtt alkalmazandó. A citromfű a máj- és epebántalmak, felfúvódás gyógyszere is.”

Váljék egészségükre!