A majszter és majszterné egyik remekművükkel

A torontálvásárhelyi Nikolić család tizenegy évvel ezelőtt, 1998-ban került a hagyományos, népies lábbelik vonzáskörébe. Az öreg lábbelik begyűjtését követően idővel azok elkészítésével is megpróbálkoztak. Vállalatukat 2006-ban jegyeztették be hivatalosan, és ettől kezdve már nagyobb rendeléseket is vállalnak. A vállalkozás családi jellegű, munkájukban pedig a helybeli Pipacs Nőegylet asszonyaival is együttműködnek, akiknek köszönhetően került rá a papucsok felsőrészére a néprajzos körökben is már létjogosultságot nyert debellácsi pipacsos hímzőminta.
- Az ETNO STEP nevet viselő vállalatunk mindenekelőtt a Vajdaság területén élő népek hagyományos lábbelijének kidolgozására szakosodott, a termékeink pedig kizárólag bőrből és kézi munkával készülnek, főleg megrendelésre. A néptáncosokén kívül a kínálatunkban lovagló- és motoroscsizmák, balett- és tánciskolai topánok is szerepelnek - hallottuk a gazdasszonytól, Eszter nénitől, aki a szóban forgó kisüzem kommercialistája, rendelésfelvevője, anyagmozgatója, stilisztája, esztétája is egy személyben. - A cég tulajdonosa és manuálisa, azaz főmestere pedig a férjem, Zoran, aki nélkül az ötleteim aligha lettek volna elegendők - osztja szét igazságosan a babérokat a majszterné. - Együtt dolgozunk, a dicséreteken is illendő osztoznunk, mert végre ebből is egyre több van. S hadd említsem meg Tivadar és Viktor fiaink igyekezetét is, hisz ők ugyancsak derekasan kiveszik részüket a termelésből. Lényegében a sajátjukba bedolgozók ők. Ha nem sikerül jobb helyet kapniuk másutt, vagy abban az ágazatban, amely jobban érdekli őket, itt meglesz a saját helyük. El is várjuk ezt tőlük, hogy ne haljon ki ez a szép és nemes munka, ha mi ősök végérvényesen felkelünk egyszer a kaptafától.
* Ha nem tévedek, pályakezdéskor nem a suszteri vizeken evezett.
- Helyes a dörgés. Én kereskedő vagyok, aki ebben a munkában az örömet, a megelégedést, a szépet, a nemeset nemcsak kereste, de meg is találta! Manapság, amikor majdnem mindenki könnyen szeretne pénzt keresni, én éppen a dolgok ellenkezőjét állítom: én nem akarok könnyen pénzt keresni! Egyébként is sohasem szerettem a cipészetet, annál jobban az éneket, a táncot, a színészetet. Csoda-e hát, ha ebben is csak a kulturális részt láttam, azt, ami lenyűgözött a szépségével? Viszont az is állja, hogy hiába szeretek én valamit, ha abból semmi haszon sincs... E két tényezőt szem előtt tartva tudom rávenni magam, hogy ha kell, akár órákon át görnyedjek az alkotások felett, holott a gerincem védelme érdekében ezt nem volna szabad tennem. A felvállalt munka terjedelmétől függően persze, szerződtetünk kisegítőmunkásokat is. Inkább a tempósabbját, mert ez mégsem hórukkmunka. Sokkal inkább művészet, melynek kifizetődőségéről felelőtlen dolog zengedezni. Mint a folyó sodrását, valódi mélységét e szakmának is csak akkor érzed meg, ha már kötésig benne gázolsz. Az etno stílusnál a szakzsűri által meghatározott normatívumok a döntők, és ezek maradéktalan betartásával csupán a belépődet válthatod meg a piaci küzdőtérre.
Németország, Ausztria, Svájc ''ipari nyomor”-ába szakadt hazánkfiai előtt nem ismeretlen ez a műhely a Petőfi utcában. Az osztrák diaszpóra egyik szerb népi tánccsoportja történetesen ''ezüstösen csillogó” díjban részesült nemrégiben egy nemzetközi rangú folklórszemlén. Úgy hírlik, a pontozási összhangba a szomszédságból, vagyis beszélgetőtársaim műhelyéből exportált csizmákat is beleszámították.
- Így került hát fel a csizma is az asztalra. Kellemesen meglepődtünk. Mi is és az erszényünk is - gombolyodik tovább a történet fonala. - Természetesen a hagyományt őrző fekete, de ha nagyon kérik, akár piros bőrből is kanyarítunk, ha ezerszer is ''törökös”. Legfrissebb rendelésünk a belgrádi Kolo népi táncegyüttestől származik, amelynek harminc pár magyar szabású csizmát kell elkészítenünk szeptember végéig. Etno, azaz népi stílusban dolgozni folyamatos tanulást, szakmai továbbképzést, kihívást is jelent számunkra, szakmai együttműködést a koreográfusokkal. A saját bőrünkön tapasztalva értettük meg, hogy miért volt például külön céhük a bocskorosoknak: hiszen az egy külön tudomány! Hej, de sokszor földhöz lett csapva az a bocskor, mire a sokadik példánya végül elnyerte tetszésünk, és olyan lett, amivel méltóképp kirukkolhattunk a topánt kereső hagyományápoló szerb tánccsoportok vezetői előtt! A Bánságból, Bácskából, illetve a Szerémségből. Megkerestek bennünket a Versec környéki nikolinci románok is, csak a magyarok hallgatnak érdektelenül. És ez fáj! Egyedül a székelykeveiek jönnek el évi rendszerességgel, s vásárolnak némi lábbelit táncosaiknak, amennyire éppen futja a szülők zsebéből fenntartott spórkasszából. Mert biza' onnan jön az, mondják, nem a kultúrát fejlesztő költségvetési alapból!
* Ilyenkor azt szokás mondani, pályázni kell, kérni kell...
- Ami azt illeti, ebben sem volt hiba, azazhogy mégis! Gépek vásárlása címén nemrégiben megpályáztunk egy, a szövetségi büdzséből folyósított pénzösszeget, 1%-os kamattal - kapcsolódik be néhány gondolat erejéig Zoran gazda, a mester is. Kevés szavú ember, de a keze alól kikerült lábbelik beszélnek helyette is. - A minőségi végtermékhez nem elegendő csupán jó minőségű bőranyagot venni a rumai bőrgyárból, ha azt nem tudjuk kellő módon ki is vasalni a megmunkálási folyamat során. Az emberi erő pedig véges. Főleg egy hosszú műszak végén, amikor ráadásul a leadási határidő is sürget. Végül visszadobták kérelmünket, mondván, mi vajdasági dolgokat csinálunk. A papírkezelési költségek megfizettetésekor persze már nem voltak ilyen válogatósak... Ráadásul, ha akarnánk is, mi a Dunán túli népi lábbelik gyártásában nem tudnánk versenyképesek lenni a szerbiai falvak kézműveseivel - veszi vissza a szót Eszti néni.
- A siker titkát kérded? Az első a minőség. Továbbá, egy-egy nagyobb tétel felvállalásakor az ETNO STEP-ben sincs munkaidő. Tartunk egy hosszabb ebéd- és egy mini kávészünetet, majd amikor este tíz után már-már leszédülünk a székről, akkor hazajövünk, mert ugye, holnap is föl köll kelni. A műhelyben topogáshoz elmegy a közönséges belebújós papucs, a ''tikacs” is, de mivel nálunk a reprezentációs terepmunka is beletartozik a munkaköri leírásba, cégünknek egyenesen antireklám lenne egy nem odaillő lábbeliben lépegetni, kuncsaftot keresni, portékát ajánlani, a kis tételben vásárlóknak az árut a lakcímükre szállítani. Nikolićéknál tehát a suszternek önmaga számára is VAN jó cipője, papucsa, csizmája - oldja a nevetés a gondok kévéjét.
Jöhet végül a termékkavalkád, azzal a fáradt, de bizakodó mosollyal, amire csak az újrakezdeni, problémáikat szembekacagni tudó emberek képesek.