Képíró Sándor

Szeptember végén és október elején több napilap, tévé és rádió közzétette a hírt, hogy a Simon Wiesenthal Központ Utolsó Esély Akciója során újabb háborús bűnösre bukkant Képíró Sándor személyében. A központ igazgatója, Efraim Zuroff jelentése szerint Képíró Sándor csendőr századosként részt vett az ,,1942-es újvidéki mészárlásokban', valamint ,,az 1944-es deportálásokban', ezért felszólította a szerb kormányt, hogy siettesse a második világháborús - több mint kilencvenéves Képíró Sándor - háborús bűnös Belgrádnak való kiadatását.
Az ügyben az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága múlt évi októberi ülésén meghallgatta a legfőbb ügyészség képviselőjét, dr. Fekete Istvánt, aki elmondta, hogy a Simon Wiesenthal Központ beadványa szerint a Budapesten élő Képíró Sándor 1942-ben részese volt az újvidéki atrocitásoknak, és hogy Horthy Miklós katonai bírósága tíz év szabadságvesztésre ítélte hűtlenség vádjával, vagyis hogy elhanyagolta az alárendeltjei ellenőrzését. Jugoszláviában egyébként 1945 után a jugoszláv hadbíróság előtt felelősségre vonták a razziában részt vett katonatiszteket és csendőrtiszteket, Feketehalmy-Czeydnert, Zöldi Mártont, Grassyt halálra ítélték, és a büntetést végre is hajtották. A vezérkari főnököt, Szombathelyi Ferencet is ott ítélték halálra.
A Wiesenthal Központ állítása szerint Magyarországon a népbíróság Képíró Sándort távollétében 1946-ban is elítélte, erről azonban dokumentumok nem állnak rendelkezésre. A Nemzetbiztonsági Bizottság hozzájárult az ügyészségi vizsgálat lefolytatásához szükséges iratok felkutatásához. Nem hallgatták el azonban, hogy remélik: Szerbia részéről is ekkora készséget várnak el, és hozzálátnak majd az 1944-ben a Délvidéken kiirtott negyvenezer magyar gyilkosainak a felkutatásához.
Az 1944-es délvidéki, valamint az újvidéki razziát, így Képíró Sándor - akkor még csendőr hadnagy - szerepét és bűnösségét érintő kérdésekről is tárgyaltak február 14-én Budapesten az Ady Endre Művelődési Házban megtartott Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság csendőrségi-történeti konferenciáján. A tanácskozáson dr. Zétényi Zsolt ügyvéd, a Ságvári-perben Kristóf László csendőrtiszt ellen elkövetett pártállami jogsértések bizonyítója rámutatott, hogy Képíró Sándor esetében is a megtorlás szándékával kell szembenézni. Mint mondta, Képíró rangja szerint csendőr főhadnagy volt, mégis gyakran csendőr századosként tüntetik fel. A neves ügyvéd egyébként a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumának az elnöke, egyben Képíró Sándor jogi képviselője is. Elmondása szerint Képíró nem vett részt gyilkosságokban, alaptalan vád háborús bűnösnek nevezni. A gyilkosságoktól el kell különíteni a razziát, melyben ellenőrzéseket hajtottak végre - mondta Zétényi Zsolt.
A tanácskozáson Kádár Éva joghallgató kimerítő tanulmányban elemezte Képíró Sándor csendőrtiszt újvidéki szerepét. Előadását Franz Kafka A per című regényének Efraim Zuroff által felvetett alaphelyzete tisztázásával kezdte: ,,Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat nem tett, egy reggel letartóztatták.' A ,,kafkai jogi rémálom' elnevezés ebből a szempontból találó, ugyanis a Képíró Sándor ellen felhozott vádak minden alapot nélkülöznek, mégis tényként kezelik őket és ellenőrzés nélkül közlik a világ szinte minden jelentős folyóiratában. Az újvidéki razzia eseményeiről és benne Képíró Sándor szerepéről a történészek által dokumentált adatok ,,egy kicsit' más képet festenek, mint amit a Wiesenthal Központ a világsajtó elé tárt.
Dr. Képíró Sándor személyesen nem adott parancsot kivégzésekre, és nem hajtott végre egyetlen gyilkosságot sem, az ő feladata kizárólag a parancsnoksága alatt álló kutatójárőrök igazoltató tevékenységének az ellenőrzése volt. Parancsnokként nem tűrt meg ilyen magatartást, és nem buzdított senkit ölésre és fosztogatásra. Amint az 1944-es per irataiban szereplő több tanú vallomása is bizonyítja, az ő parancsára nem történt egyetlen fegyverhasználat sem. Ezt erősítette meg Ungváry Krisztián történész is, amikor előadásában kitért az ügyre. Elmondta: a szerb igazságügyi minisztérium eljuttatta a szakértőknek annak az 1944-es tárgyalásnak a jegyzőkönyvét, amelyben a csendőrök szerepét vizsgálták az újvidéki mészárlásban. Az ítéletből kiderül, hogy Képíró Sándor nem adott parancsot kivégzésekre, és ő maga sem hajtott végre kivégzést.
A felszólaló és a korábban nyilatkozó történészek is megalapozatlannak nevezték a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi igazgatójának Képíró Sándor ellen felhozott vádjait. A szakértők szerint nincsenek megbízható bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy Képíró Sándor részt vett volna az újvidéki kivégzésekben, ráadásul arról az 1946-os népbírósági határozatról sem tudnak, amelyre egyebek között a központ hivatkozik.
A tanácskozással azonban korántsem zárult le dr. Képíró Sándor ügye, amelyben csak úgy lehetünk tárgyilagosak, ha figyelembe vesszük a debreceni Bíró Zoltán véleményét, miszerint a háborús bűnösöknek bűnhődniük kell. Függetlenül attól, hogy a világ mely részén kinek a kárára követték el a bűnöket! A háborús bűnösök megbüntetése azonban nem jelentheti azt, hogy olyan embereket hurcoljunk meg, akik nem voltak felelősek a bűnökért.
Március 1-jén a Nemzeti Jogvédő Alapítvány sajtóértekezleten jelentette be a Fővárosi Bíróság döntését, amely végrehajthatatlannak nyilvánította a Képíró Sándor csendőr százados ellen 1944-ben meghozott ítéletet. A határozattal tehát Képíró Sándort büntetlen előéletűnek nyilvánították, korábbi tiszti rendfokozatába visszahelyezték. A sajtóértekezleten dr. Zétényi Zsolt védőügyvéd elmondta: egyelőre nem döntöttek arról, hogy tesznek-e jogi lépéseket a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi igazgatója, Efraim Zuroff ellen, aki háborús bűnök elkövetésével vádolta meg Képíró Sándort. Ebben az esetben a hamis vád bűntettéről is szó lehet, hiszen a volt csendőr százados egyetlen embert sem ölt meg.