- Szalai Attila karikatúrája

Február 24-e az anyanyelvek világnapja, minden létezo emberi nyelv napja. A világnapot annak emlékére tartják, hogy 1952-ben Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, noha a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Az ENSZ 1999-ben nyilvánította ezt a napot a nemzetközi anyanyelvi nappá.
Elég sokan tudják ma már, hogy a magyar nyelv a világ egyik legszebb és legrégibb nyelve. A magyar az egyik legtöbbet tanulmányozott nyelv. Európa 55 nyelve között a magyar - a magyar anyanyelvuek száma szerint - a 11. helyen áll. A világ 23 országának 80 egyetemén oktatják idegen nyelvként. Róla sokan sokféleképpen beszéltek, voltak, akik dicsoítették is. Talán a legizgalmasabb az, amikor más népek gyermekei mondanak véleményt a mi anyanyelvünkrol. Például a Nobel-díjas George Bernard Shaw a következoképpen vélekedett róla: ''...Az általam legcsodálatosabbnak vélt magyar nyelvet vegyük példának, ezt a mindössze talán 30 millió ember által beszélt nyelvremeket. Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam ezt a nyelvet, meggyozodésemmé vált: ha magyar lett volna anyanyelvem, az életmuvem sokkal értékesebb lehetett volna (...), mert ezen az osi erotol duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit..."
Boldogul-e itthon anyanyelvén? - kérdeztük a héten olvasóinktól.
SZALMA Valéria, a tordai helyi közösség titkára:
- Községünkben nagyon nehéz boldogulni anyanyelvünkön. Tordáról kilépve a szerb nyelvet nem beszélo polgáraink sajnos még a legalapvetobb hivatalos ügyeket sem tudják elintézni, mivel minden ügyintézéshez a szerb nyelv ismerete szükséges. Saját tapasztalataim alapján mondhatom, hogy az állami intézményekben még a magyar nemzetiséguek sem beszélnek szívesen magyarul, amikor valamilyen hivatalos ügyben hozzájuk fordulunk. Nemrégiben a begaszentgyörgyi egészségházba kelltt vinnem a szerbül alig beszélo, nyolcvanéves anyósomat, s bizony nem néztek ránk valami jó szemmel, s volt ott olyan személy is, akirol tudjuk, hogy magyar ajkú, mégis csak szerbül volt hajlandó beszélni velünk. Nem tudom, mi lehet ennek az oka. A fiam Újvidéken várta az autóbuszt, s magyar ismeroseivel az anyanyelvén beszélt, erre néhányan odaszóltak nekik, hogy Szerbiában vagytok, szerbül beszéljetek! A kollégiumban, ahol lakott, még szidalmak is érték amiatt, mert magyarul beszélt.
VÖRÖS Endre, a zombori CMH-iroda munkatársa:
- Eddig még semmiféle gondom sem akadt az anyanyelvem, a magyar nyelv használata miatt. Magyar általános és középiskolába jártam, ennek ellenére jól beszélem a szerb nyelvet, és a hivatalos ügyek intézésekor ezt használom. Ilyenkor a jó szerb nyelvtudásomnak köszönhetoen nem botlok akadályokba. Egyébként még nem éreztem olyasmit, hogy meg lennék különböztetve csak azért, mert magyar származású vagyok, vagy mert magyar az anyanyelvem.
LÁZÁR Jeno, a tordai helyi közösség alelnöke:
- Ezen a téren vannak jó és rossz tapasztalataim egyaránt. Bánátban már a 70-es években is voltak effajta problémák. Ha például a városokban bement a boltba egy faluról érkezett személy, akkor a magyar elárusító nem szólalt meg magyarul, és ezt az idos nénikék, bácsikák sérelmezték, s kello nyelvtudás híján nehezebben boldogultak. Ugyanakkor a bíróságokon és más intézményekben tapasztaltam pozitív dolgokat is, habár nekem nyelvi problémáim ezen a téren nem voltak. A faluról városba látogató idos személyek abban az idoben sem nagyon beszélték a szerb nyelvet, s ma is ez a helyzet itt a faluban és szinte egész Bánátban egyaránt.
LÁSZLÓ Dávid hajdújárási lakatos:
- Felháborítónak tartom, hogy Szabadkán a legtöbb hivatalos helyen nem tudnak vagy nem akarnak magyarul beszélni. Amikor élek jogaimmal, és megszólalok a saját anyanyelvemen, akkor a legtöbb helyen csak bámulnak, mint borjú az új kapura, mintha nem is tudom, milyen nyelvet használnék. Ennek ellenére mindenhol magyarul szólalok meg, hiszen itt születtem, ez az én szüloföldem, és akinek ez nem tetszik, az vessen magára. Persze, szükség esetén átváltok én is szerb nyelvre, de amíg lehet, addig az anyanyelvemet használom. A legtöbb probléma a 90-es évek elején ideköltözött emberekkel van, akik nem is akarnak beilleszkedni ebbe a közösségbe, a magyar nyelv elsajátításáról pedig nagy részük hallani sem akar. Az oshonos szabadkaiakkal semmi probléma, ok értenek magyarul, s nagy részük így vagy úgy, de megpróbál a mi anyanyelvünkön is szót érteni velünk.
KOCSIS István doroszlói hentes:
- Hivatalos ügyeket magyar nyelven nem lehet elintézni. Bárhova megyek is, szerbül kell beszélnem. Néha, amikor elvesztem a türelmem, próbálkozom magyarul is, de ilyenkor senki sem akar megérteni. Szabadkán jártam középiskolába, és ott is ugyanezt tapasztaltam: még ahhoz is, hogy kenyeret vehessek, a szerb nyelv ismeretére van szükségem. Doroszlón élünk, és a helyi közösségben mindenki magyarul beszél, egyedül a falumban boldogulok az anyanyelvemen, de kérdés, hogy ez meddig marad így. Amint elhagyom a szülofalumat, minden megváltozik: aki nem beszéli a többségi nemzet nyelvét, az elveszett. Azt gondolom, hogy a közeljövoben ez az állapot nemhogy javulna, hanem még rosszabb lesz.