Bácskertesi színjátszók

Ha azt gondoljuk, hogy műkedvelő színjátszóink háza táján hallgatnak a múzsák, hát nagyon tévedünk. A mozgalom belső életében egyáltalán nem érzékelhető a némelyek által annyira hangoztatott apátia, érdektelenség. Éppen ellenkezőleg! Egy egészséges, felelősségteljes, a műkedvelő színjátszás iránt elkötelezett mozgás, tevékenység tapasztalható Vajdaság-szerte.
Hadd támasszam alá ezt az állításomat néhány példával! A kisoroszi Művelődési Házban megkezdődtek Deák Ferenc Tor című drámájának a próbái -- olvashattuk nemrégiben. Hogy a helybeli Testvériség--Egység Művelődési Egyesület színjátszói hazai szerző művének bemutatása mellett döntöttek, az szerint igen dicséretes szándék. Deák Ferenc a vajdasági magyar drámairodalom legjelentősebb alakja. Munkásságát nemcsak szűkebb pátriánkban, hanem azon kívül is ismerik és becsülik. A Tort tulajdonképpen Sántha Sándornak, színjátszásunk nagy egyéniségének tiszteletére írta több évtizedes pályafutásának végén. A darabot Lőrik Gizella, egy olyan rendező rendezi, aki már nem egy alkalommal bizonyította, hogy járatos a szakmában. A főszerepet pedig Hódi Jenőre bízta, aki ezzel a szereppel ünnepli majd a műkedvelő színjátszásban eltöltött gazdag és tartalmas pályája negyvenedik évfordulóját. Nemes gesztus.
Nagyban folynak a próbák Nagykikindán is. Az Egység Művelődési Egyesület színjátszói lázasan készülődnek Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók című művének a bemutatására. E tandrámát parádés szereposztásban Barácius Zoltán állítja színpadra. A rendező évek óta dolgozik már a nagykikindai színjátszókkal. Annak idején az ő irányításával több darabot is sikerrel vitt színre ez a rangos bánáti együttes: Alfonso Paso Veled is megtörténhet című vígjátékát, Peter Weiss Aki a virágot szereti... (Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatása) című szatirikus játékát és John Synge A nyugati világ bajnoka című művét. A Synge-darab a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók V. feketicsi találkozóján kiérdemelte a szemle legjobb előadásának a díját. Egyik legutóbbi kikindai rendezése Heltai Jenő: A néma levente című ismert és igen népszerű színművének színpadi megjelenítése volt.
A Zentai Színtársulat már az évad legelején hírt adott magáról. A fiatal, igen tehetséges társulat Friedrich Dürrenmatt: Pillanatkép egy bolygóról című művét mutatta be sikerrel. Rendezője Vukosavljev Iván, akiről mindjárt meg kell jegyeznem, hogy vele nemcsak a zentai műkedvelő színjátszás nyert sokat, hanem színjátszó mozgalmunk egésze is. A tavasszal Magyarkanizsán megrendezett Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók IX. találkozóján az a produkció érdemelte ki a legrangosabb díjat, amelyet ő állított színpadra (Marivaux: A szerelem és a véletlen című vígjáték), mégpedig olyan erények, képességek felmutatásával, amelyek a nagytapasztalatú, már érett rendezőket jellemzik.
Sok helyről valóban reménykeltő jelei érkeznek műkedvelő színjátszóink tevékenységének. Van azonban valami, amiről mégis beszélni kell. Arról van szó, hogy nem egy színjátszó csoportunkat még mindig darabválasztási gondok foglalkoztatják, nem találnak megfelelő szöveget. Sok időt és energiát veszítenek a keresésével. Sajnos, nem egy esetben a színjátszók egyszerűen belefáradnak a keresésbe, alábbhagy kezdeti lelkesedésük, érdeklődésük, és ugye tudjuk, hogy ez hova vezet!
A napokban beszélgettem Balog Pállal, a bácskertesi művelődési élet meghatározó egyéniségével, aki ugyancsak a szívén viseli műkedvelő színjátszóink ügyét. Jól ismeri a darabválasztással kapcsolatos problémákat. Hogy ezt elhárítsa, szépen felutazik Budapestre, és ott a Színháztörténeti Intézetben vagy a Széchenyi Könyvtárban, annak is a Színháztörténeti részében, megtalálja a keresett színpadi művet, szövegkönyvet, és azt jelképes összegért azonnal fénymásoltatja is. Persze, tudom, hogy ez a megoldás nem mindenki számára elfogadható, de lehetőséget kínál arra, hogy azok, akik esetleg már ,,bejáratosak' az említett két intézménybe, akik már ismerik az ottani körülményeket, azok segítsenek abban, hogy az ott meglévő színpadi művek, szövegkönyvek java részének fénymásolata eljusson hozzánk, pontosabban a zentai Dokumentációs Központba. A tervek szerint ugyanis ott hoznák létre azt a szövegkönyv-szervizt (szövegkönyvekből álló kis könyvtárat), amelyhez bárki hozzáférhet, akinek darabválasztási problémái merülnek fel.
Az ilyen jellegű nehézségek ellenére is derűlátó vagyok. Hiszek a mozgalomban. Hiszem, hogy éli a maga tiszteletreméltó életét, és szép sorban születnek az előadások. Erről olvasunk, erről hallunk, erről szóló jelzések jutnak el hozzánk. S jó, hogy eljutnak, mert azért tudnunk kell, hogy műkedvelő színjátszásunknak nemcsak múltja, hanem jelene is van.