* Mesélj magadról, mivel foglalkozol, mivel töltöd szívesen az időd nagy részét?

— Művész vagyok, és e köré is építettem az egész életemet. Ausztráliában születtem, ott is élek és dolgozom. Festek. Valamint művészeti galériákban helyezkedtem el. Emellett kialakult az életemben egy szabadabb tevékenység is, mely egy kicsit lazább munkának számít. Ausztráliai fesztiválokon dolgozom, főleg zenei, művészeti és kulturális eseményeken. Azért is tartok ki e mellett a munka mellett, mert szeretek zenét hallgatni, olvasni, művelődni, és olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek újabban érdekelnek és lekötnek.

* Az utazás kimaradt a felsorolásból! De gondolom, az is az első három helyen szerepel… Mi inspirált arra, hogy elkezdj utazni, nemcsak ide „hozzánk”, hanem úgy eleve a nagyvilágba?

— Erre az európai útra a fő motivációm az volt, hogy kapcsolatba lépjek az itt élő rokonaimmal. Mivel a nagymamám magyar, általa volt lehetőségem részt venni egy családi összejövetelen Budapesten. Úgy gondoltam, hogy mivel olyan hosszú az út Ausztráliából Magyarországra, érdemes lenne kihasználnom ezt a lehetőséget. Ez előtt az európai utazás előtt már bejártam néhány más helyet. Az utazás motivációja általánosságban az lenne, hogy más perspektívából lássam a világot, különböző kultúrákat ismerjek meg, és valahogy kiszakadjak a saját buborékomból, melyben Ausztráliában élek.

* Magyarországon és a Balkán-félszigeten kívül milyen helyeken jártál még?

— Korábban voltam Indiában, Tanzániában és Balin. Kelet-Európa több pontján is megfordultam már, például Cipruson. De voltam Európa északi részén is, Hollandiában. Sok helyre eljuthattam, amiért nagyon hálás vagyok, mert minden utazás adott valamit, ami által több lettem. Nagyon különböző kultúrákkal ismerkedtem meg, és ennek köszönhetően rengeteg tapasztalatot szereztem.

* Milyen volt az első utazásod? Egyedül elindulni a nagyvilágba nem piskóta… Voltak félelmeid, bármiféle aggályaid?

— Határozottan voltak. Azt hiszem, minden alkalommal, amikor elutazom valahova, nagyon ideges vagyok. Ijesztő elmenni az ismeretlenbe, különösen, ha nem beszélem a helyi nyelvet. Azt hiszem, ez is egyfajta megmérettetés, mellyel itt is megbirkóztam. Bár a legtöbb helyen, ahol eddig jártam, az emberek gyönyörűen beszélnek angolul. De igen, határozottan sok félelem merül fel azzal kapcsolatban, hogy mi történhet egy-egy utazás során, de ilyenkor meg kell nyugodni, és emlékeztetni magadat az okokra, amiért úgy döntöttél, hogy belevágsz. Valamint elég bátornak kell lenni ahhoz, hogy végigcsináld, és bíznod kell abban az énedben, aki a repülőjegyet megvette. Valójában a pillanatnak kell megfelelni. Talán ez a nehezebb feladat.

* Milyen személyes fejlődést éreztél? Változott valami a gondolkodásmódodban az utazásaid során, után?

— Amit biztosan megtanultam, az az, hogy hogyan barátkozzak meg az egyedülléttel és az egyedül utazással. Ez egy készség, melyen mindenkinek dolgoznia kellene. Eleinte talán kínosnak tűnhet, ha egyedül mész el eseményekre, helyekre, utazásokra. De mostanra ez olyasvalamivé lett, amit nagyon élvezek, és azt hiszem, hogy az egyedül utazás néhány területen magabiztosabbá tett. Meg tudok tenni dolgokat, el tudok jutni helyekre, meg tudom szervezni az életem, és jobban bízom magamban.

* Szembesültél bármilyen kihívással vagy veszéllyel, miközben egyedül utaztál? Hogyan kezeled az egyedül utazás hátrányait?

— Nagyon-nagyon szerencsés voltam, mert nem igazán kerültem sok veszélyes helyzetbe. Voltak alkalmak olyan emberekkel, akiknél rá kellett jönnöm, hogy nem a legjobb intenciókkal közelednek felém, és ezek nagyon tanulságosak voltak. Nem szabad túl naivnak lennünk azokkal az emberekkel, akikkel csak úgy találkozunk az útjaink során. De azt hiszem, ez egy olyan lecke, amelyet az élet minden területén meg lehet tapasztalni. Fontos, hogy mindig éber légy, és bízz a megérzéseidben. De igen, örömmel mondhatom, hogy nagyon szerencsés voltam, és nem igazán szembesültem nagy veszélyekkel, de határozottan vannak kihívást okozó pillanatok az egyedül utazóknak. Azt hiszem, a legnagyobb az, hogy megtanulj egyedül lenni, ez viszonylag sok időt és gyakorlást igényel, néha nehéz megbirkózni vele, de ez is a fejlődés része.

* Mi volt a legnagyobb kulturális sokk, melyet eddig tapasztaltál?

— Azt hiszem, amikor Indiába mentem, mert az egy teljesen más kultúra, mint a nyugati és az ausztráliai élet. De még itt, Európában is voltak számomra kulturális sokkok, például a nyelv, mivel kevés utazással is nagy változások érezhetők. Az emberek teljesen más pénznemet használnak, és más a hangulatuk, mert más a kulturális identitásuk is. Azt hiszem, ez volt számomra a legnagyobb sokk Európában, hogy kis távokat tettem meg, de mégis más kultúrákat tapasztaltam.

* Milyen tippeket adnál azoknak, akik utazni szeretnének, de nem tudják, hogyan? Van valami pénzügyi vagy tervezési trükköd, mely meghozhatja a kedvet az utazni vágyóknak?

— Azt mondanám, az első az, hogy izgatottá, érdeklődővé válj. Vedd fontolóra, hova szeretnél eljutni, csak gondolj valamire, ami boldoggá tesz, például egy helyre, melyről úgy érzed, fel szeretnéd fedezni. Vagy ha esetleg van valahol családtagod, akit szeretnél megismerni, vagy szeretnél látni valami különlegeset, ezek mind jó indokok lehetnek. De találj egy olyan motivációt, amely valóban arra sarkall, hogy végigcsináld mindazokat a lépéseket, amelyek az utazáshoz magához vezetnek, mert mindig lesznek akadályok, melyek áthúzhatják a számításaidat. Emlékezni kell arra, hogy miért kezdted el, ez segít a nehéz napokon. Mielőtt elindultam otthonról, szerveztem magamnak néhány önkéntes munkát, hogy ne teljesen vakon kezdjem el, és legyen néhány „ismerősöm”, aki vár.

* Mi tetszik itt nálunk, a Balkán-félszigeten? Hogy érzed magad ausztrálként Magyarkanizsán?

— Nagyon szimpatikus a Balkán-félsziget. Maradt is néhány helyszín, ahova majd vissza szeretnék jönni. Ami nagyon tetszett, azok az ételek, de a kultúra is elég érdekes, az emberek barátságosak és kedvesek voltak hozzám. Horvátországot kiemelném, nagyon szép volt, pihentető heteket tölthettem el ott, egy kicsit olyan volt számomra, mintha visszavonultam volna, és feltöltődtem. Itt, Magyarkanizsában pedig a nyugalom és a csendes utcák, valamint a Tisza varázsolt el. Nagyon jó volt még ilyen hidegebb időben is elmenni a partjára, és üldögélni néhány percet, elgondolkodni valamiről, vagy éppen semmire sem gondolni.