- Szabó Attila fotója

1993-ban alakult meg Zágrábban a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK). A pártok feletti csoportosulás a Horvát Köztársaság magyarságának, társadalmi szervezeteinek, egyházainak nemzeti társulása, amely érdekképviseleti szervezetként tevékenykedik. Pillanatnyilag is a legnagyobb, legnépesebb, legtöbb tagszervezettel rendelkező horvátországi magyar szervezet. Pasza Árpád elnököt arról kérdeztem, mennyire sikerül összetartaniuk a horvátországi magyarságot.
- A rendszerváltás előtt Horvátországban működött egy országos szervezet, a Horvátországi Magyarok Szövetsége, amelyet szerettünk volna átmenteni az 1991 utáni megváltozott valóságba, de nem sikerült. Ezért 1993-ban számos olyan emberrel, aki korábban is az itteni magyar művelődéspolitika és művelődési élet aktív részese volt, megalapítottuk a HMDK-t. Nagyon hamar kiderült, élvezzük a nemzettársaink támogatását. Mi pártok feletti szervezetnek nevezzük magunkat, de bizonyos értelemben fel kellett vállalnunk a politikai érdekképviseletet is. A legerősebb tagszervezeteink a tömbmagyarságnál vannak, de az elmúlt tíz évben a szórványban is értünk el eredményeket. Először szólítottuk meg például a tengermelléki magyarságot, melyről tudni kell, hogy többségében vajdasági származású ember, aki klubszerű foglalkozásokon próbálja őrizni nyelvét, hagyományait. Jelen vagyunk a közéletben, segítjük ennek a parányi nemzetrésznek a talpon maradását.
* Mennyire egységesek a horvátországi magyarok?
- Inkább kétpólusúak, ugyanis létezik a megosztottság. 1997-ig, az úgynevezett békés reintegrációig, a horvátországi magyarság nagy része, kilencven százaléka egyértelműen a HMDK mögött állt, vagyis létezett egyfajta egység. Ekkor jelent meg a másik, szintén országosnak tekinthető szervezet. A megosztottságot egyértelműen kívülről támogatták. Nem szeretnék belemenni annak a fejtegetésébe, kinek volt érdekében az összetartás megbontása, de tény és való, hogy létrehoztak egy ellenszervezetet, amely igen jelentős anyaországi hátszéllel rendelkezik.
* årzik-e, ragaszkodnak-e az itteniek a nemzeti önazonosságukhoz?
- Habár az asszimiláció már akkor is erős volt, a háború évéig úgy éreztük, meg tudunk kapaszkodni. A háború azonban telibe találta a tömbmagyarságot, és a mai napig sem tudtuk kiheverni az akkori szétszóródás következményeit. Számos nemzettársunk, főleg a fiatalok kerestek menedéket Magyarországon, a nyugat-európai és a tengerentúli országokban. Horvátország erős nemzetállam, a beolvadás egyértelműen megteszi a magáét, de viszonylag kicsi a gyermekvállalási kedv is. Csupán a Drávaszöget, Baranyát hasonlíthatjuk még az észak-bácskai vagy az erdélyi magyarsághoz. A nemzeti tudat, az anyanyelvhez, a hagyományokhoz való ragaszkodás gyengül, megindult egy folyamat, amelyet elég nehéz megállítani. Tulajdonképpen mindazok az erőfeszítések, amelyeket a szervezetünk tesz, csak a lassításához elegendőek. A statisztika, a népszámlálás 17 ezer horvátországi magyarról szól, de mi biztosak vagyunk abban, hogy többen, mintegy 20 ezren vagyunk. Az ifjabb generáció nagykorúvá váló tagjainak a különféle hivatalokban gyakran meg kell harcolniuk azért, hogy magyarnak vallhassák magukat.
* A horvát állam mennyire segíti a nemzeti közösségeket?
- Maradéktalanul támogatja az anyanyelvű oktatást, ezen a téren lehet a legkevesebb panaszunk. Tolerancia alatt azt értem, hogy egészen kis létszámú osztályok, sőt, magyar iskolák is működhetnek. Eszéken központi intézményünk van, a Magyar Művelődési és Oktatási Központ, óvodával, általános és középiskolával. A kulturális azonosságtudat megőrzésére is jut pénz, de van egy fájó pontunk. A különböző állami intézményekben, az állam által működtetett hivatalokban nem arányos a magyarság képviselete. Sokkal több magyar emberre volna szükség, akár a rendőrségen, akár a bíróságokon. Kifogásainkat rendszeresen megfogalmazzuk, az Európai Unió is felrója ezt Horvátországnak, de persze ők elsősorban nem a magyarságra gondolnak, hanem a nagyobb létszámú nemzeti közösségekre. Egy-egy kisebb területen némi elmozdulás tapasztalható kedvező irányba, de ezen a téren sokkal nagyobb előrelépést várnánk. Idesorolom én azt is, hogy a még magyarnak mondható falvak infrastrukturális fejlesztése sem a kellő mértékben valósul meg, de a gazdasági értelemben vett odafigyelés is hagy kívánnivalót maga után.
* Milyen a kapcsolatuk a vajdasági magyarokkal?
- A HMDK a megalakulásától kezdve együttműködött a vajdasági magyar szervezetekkel. Kezdetben a VMDK-val, majd az ottani politikai palettán megjelenő más érdekvédelmi csoportosulásokkal is megteremtettük a kapcsolatot. Nekünk az Ágoston András által irányított mostani párttal jó a kapcsolatunk, de a VMSZ-szel is. Ez nagyon gyakran egymás látogatásában merült ki, különböző rendezvényekre hívtuk meg egymást. Szerencsére a művelődési egyesületek is megtalálják a lehetőségeket, mind több a közös rendezvény, vendégegyüttesek jönnek hozzánk, író-olvasó találkozókat is tartunk. A vajdasági testvéreinkkel félszavakból is megértjük egymást, hiszen egyazon kisebbségi sors volt a miénk. Természetesen láttuk azt is, amikor a vajdasági magyarság pártokra, érdekszervezetekre szakadt, de odafigyeltünk és példaértékűnek tartjuk ezt az összefogást, amely a legutóbbi választások alkalmával jelentkezett. Majd elkérjük a receptet.