Hol vannak azok a szép napok, amikor az ember szteppcipők kopogására szundított el a tévé előtt, amikor a szomszédos házban a nagylányok skáláztak, és amikor az Újvidéki Rádió reggel délben és este c. műsora Biszák Júlia dalait sugározta, s mint az áldozati szertartás füstje lengte be szívünket a bánsági szőkeségről szőtt nyugtalan álmunk. Én egy balatoni hangverseny televíziós felvételén csodáltam meg először, és odáig voltam tőle, akár egy szeplős kamasz. Menő, amolyan ,,puccos' dámákkal lépett fel a mi Júliánk, és minden előzmény nélkül - az újságok sem reklámozták, ő pedig szerényen hallgatott a fellépéséről - csak annyit mondott Kudlik: ,,Biszák Júlia következik'. Bearanyozta azt a napomat. Júlia volt a hangverseny diadémja, ott állt előttünk, ott volt a csoda, tiszta ragyogás volt...
Lassan-lassan megismertük. Végül itthon, Újvidéken, az egész tartományban az egyik legsikeresebb, legnépszerűbb, legrokonszenvesebb énekesnőnk lett, szomorú napok őrangyala, és még azt sem tudtuk, hogy az előzmények nem voltak zökkenőmentesek, ám a folytatás annál szikrázóbb. Csendben, szélcsendben éldegélt...
Biszák Júlia a Bánság déli csücskében, egy hangulatos falucskában született, Hertelendyfalán, a Pancsova melletti Vojlovicán. Naplemente után a családi házban az egyszerű munkás édesapja a legszebb magyar nótákat húzta a hegedűjén, húzta a vendégeknek. Júlia dédnagyanyját gyakran meglátogatta Király Ernő, a népdalgyűjtő, s évek múltán a még pirulós Júliát ő fogta kézen, egyengette az útját. Júlia éppen szólóéneket tanult a pancsovai zeneiskolában, amikor Király Ernő meghívta az Újvidéki Rádióba, próbafelvételre. A hangját hallva a prímás nagyot csettintett. Innen csak egy ugrás volt az újvidéki operaház. Azonnal bevették a kórusba, Tangolitát énekelhette és táncolhatta Ábrahám Pál Bál a Savoyban című operettjében. Végül felfedezték... Felléphetett Smetana Eladott menyasszonyában, Britten gyermekoperájában, a Faustban, a Marica grófnőben és a Csárdáskirálynőben, a Bohéméletben Musette szerepét osztotta rá a rendező. Volt egy sikeres bemutatkozása az Újvidéki Színházban, a Látomásnak ajtót nyitni című musicalféleségben. Egyszer hívták az újvidéki színpadra, a szabadkaira viszont sohasem. De Júlia futott a tarka mezőn. Arcát oda akarta tartani leheletnyi csókra. å lett a mannamosolyú, édes szavú művésznő, s lába nyomán a rozoga művelődési otthonok padlóján talán még virágok is nyíltak, olyan tündéri jelenség volt. Több alkalommal dalolt Tito marsallnak. Az elnök gyakran így rendelkezett: ,,Énekeljen nekem a szép szőkeség, az a magyar nagylány'. Júlia mesélte nemrég, hogy Tito tűrhetően beszélt magyarul, néha együtt nótázott vele. Júlia megérintette az emberek szívét, főleg, amikor Karády-dalokat énekelt. Árván érezte-e magát a dermesztő hidegben, nem tudhatjuk... de elrepült, mint a fecske a nyár végén, elrepült Ausztráliába. A választás jogával élve, a szerelem hívó szavára.
Melbourne ölelte magához, az ott élő harmincezer magyar, s Júlia talán már azt is elfelejtette új hazájában, hogy a belgrádi Praktična žena c. magazin az év asszonyává választotta, hogy három hanglemezt adhatott ki, hogy otthon az örömszerzés volt az egyetlen célja. Sárkány Sándor ,,lopta el' tőlünk drága kincsünket: egykoron, 1993-ban városnézésre invitálta Júliát és az Aranykalász együttest. Melbourne-ban dívánk mellett ott sorakozott az Újvidéki Rádió népi zenekara, és Schön Ignác sem maradt ki közülük. A vendégszereplést Sándor szervezte meg, és nem sokat teketóriázott: egykettőre szerelmet vallott Júliának, majd megkérte a kezét. (Az anyakönyvvezető házhoz ment megesketni őket, az esküvői szertartást ugyanis egyik pap sem vállalta, mivelhogy Júlia református, Sándor pedig katolikus hitvallású.)
Új haza, új munkakörülmények. Júlia gyakran hangversenyezett Ausztrália nagyobb városában, fiatal tehetségeket készített fel a zeneakadémiára, emigráns magyarok gyermekeit tanította meg az anyanyelvükön beszélni, de voltak kínai és indiai diákjai is. Leginkább ottani magyarokkal barátkoznak, s Júlia, aki a mi szemünkben ma is több mint Honthy Hanna és Fedák Sári, Németh Marika és Pitti Katalin együttvéve, lassan-lassan ,,ausztrál' lett, felvette az ausztrál állampolgárságot, de gyakran járt haza, és olyankor őszinte örömmel üdvözölt mindenkit, nem mímelt szívélyességgel. A szőke, zöld szemű nagylány az évek múltával is ugyanolyan szeretetre méltó, mint valaha. Odahaza leginkább klasszikus muzsikát hallgat, és mivel változatlanul honvágy gyötri, rendszeresen hazalátogat. Ebben az évben októberben, őszidőben látogatott el hozzánk, szülőfalujában az utcákat rótta, Pancsován hangversenyt adott, és mi megint csak azt mondhatjuk, amit már annyiszor: A barokk csodákat csak bámuljuk, és dicsekszünk velük. Biszák Júliát egyszerűen csak szeretjük, de őszintén és melegen, és főleg azt szeretnénk, ha Júlia egyszer idehaza maradna...