Viszont — néhány nagyobb kudarc ellenére — kitartóan hiszek abban, hogy az Igazi igenis létezik mindenki számára, legfeljebb nem olyan ideális módon, ahogyan azt a női magazinok leírják. Mert a jó kapcsolatnak nemcsak a jóban, hanem a rosszban is működnie kell. Ezért ajánlatos társkereséskor valóban társat keresni.

Harmincévesen nem mondhatok nagy életbölcsességeket, de azt tudom, hogy társat találni nagyon nehéz, és azt is, hogy nem szégyen ezt bevallani. Amit nem értek: a XXI. században, amikor internet nélkül a legtöbb ember már a WC-re se megy ki (bocsánat!), miért szégyen mégis internetes társkeresőkön regisztrálni. A korombeli egyedülálló, művelt, csinos lányok és fiúk közül alig akad, aki bevallja, hogy próbálkozott már ilyesmivel (én igen). És persze interneten kívül is lehet ismerkedni: kávézóban, szórakozóhelyen, kiránduláson, utazáson, munkahelyen, edzőteremben, boltban… Egyszerűen bárhol. Csak nyitott szemmel kell járni a világban.

Nagyon bölcs vagyok, ugye? Pedig nekem is hányszor, de hányszor mondták, hogy csak egy kis türelem és kitartás kell, és meglesz, amit keresek. De nekem persze azonnal kellett a párkapcsolat, akkor és abban a pillanatban, egy perccel sem később. Nem társat, kapcsolatot akartam. Ez volt a hiba. A kapcsolatot megkaptam, csak éppen a társat nem: magányosabb voltam, mint szinglikoromban. Nekem is jutott tehát béka, de tudom, hogy én is voltam valakinek a békája, és hiába csókolgatott szegény, csak nem akartam királylánnyá változni. És ez rendben is van így…

A herceget vagy a hercegnőt mindenki megtalálja előbb-utóbb. Csak annyit tanácsolnék, hogy ha már megtalálták, tiszteljék és becsüljék meg őt, hogy ne csak a mai nap, hanem az év minden napja a szerelmesek ünnepe legyen!