* Majdnem fél éve kezdte meg a munkát az új összetételű városvezetőség. Milyen az együttműködés a koalíción belül?

— Az eddigi munka eredményes. Sokat dolgoztunk, az egész rendszert újra fel kellett állítani. Havonta tartottunk célratörő és eredményes képviselő-testületi üléseket. Több mint százharminc napirendi pontot tárgyaltunk meg eddig, de úgy gondolom, hogy a törvényhozó hatalom munkáját nem a számok kell hogy jellemezzék, hanem az a folyamatos háttérmunka és minőség, amelyet mi itt próbálunk megteremteni. Folyamatosak a tárgyalások a képviselő-testület frakciócsoportjainak vezetőivel, és mondhatom, hogy jó hangulat alakult ki, annak ellenére, hogy néha valóban parázs viták folynak az üléseken, de mindenki teszi a dolgát. Az ellenzék bírálja a pozícióban lévők munkáját, de többnyire konstruktív véleményeket hallunk. A koalíciós partnerek pedig velünk együtt a megoldásokat keresik, és nem a kifogásokat, hogy mit miért nem lehet megcsinálni. Nem tetszik viszont, hogy meglátásom szerint mintha megállt volna az idő a városházán. Akadozik a szavazórendszer, az informatikai hálózat, ezt próbáljuk modernizálni, valamint folyamatban van egy közbeszerzési pályázat, melynek keretében táblagépeket kapnának a képviselők. Tisztában vagyok vele, hogy nem minden képviselő tudja ezeket azonnal használni, de majd beletanulunk. Gondoljunk bele, mennyi papírt, ezáltal pedig mennyi fát tudunk megmenteni, hiszen volt olyan, hogy több száz oldalas nyomtatványokat kellett elkészíteni, sok példányban. Arról nem is beszélve, hogy ezeken néha nagyon nehéz eligazodni. A tableteken keresztül viszont egy érintéssel elérhető lenne a tartalom. A polgármesterrel is jó az együttműködés, mindig közösen keressük a megoldásokat a gondokra. A törvényhozó hatalom összetétele Szabadkán ugyanolyan, mint tartományi és országos szinten, úgy gondolom, hogy ez Szabadkának csak jót hozhat.

* Sok a terv, de van néhány projektum, mely évek, sőt, évtizedek óta visszatérő téma. Ezekre születik végre megoldás?

— Én annak vagyok a híve, hogy egyszerre egy dologba vágjunk bele, inkább „markoljunk kevesebbet”, de amit elkezdünk, azt fejezzük is be, és csak akkor tervezzünk tovább. Négy nagy projektumot emelnék ki. Az első az Y-elágazás. A Zágráb utcától nem messze élek, és hihetetlennek tartom, amit a környéken élő emberek már több évtizede elviselnek. A belvároson keresztül megy át Európa nagy százaléka évente legalább egyszer. Az ott élők óriási zajban élnek, a házak rázkódnak az elhaladó teherautók súlyától. A kerülőút terve megszületett, de anyagiak hiányában a kiépítése nem fejeződött be. Most konkrét lépésekre is sor került, szerződések aláírására, hamarosan folytatódik az építkezés, de előbb a Horgos—Újvidék autópálya déli elágazását teszik rendbe, ezzel Békovánál egy újabb rácsatlakozási lehetőség nyílik a szabadkaiak számára. A jelenlegi állás szerint pedig 2018-ig a kerülőút is elkészül.

A második projektum Palics. Én úgy tekintek rá, mint egy olyan helyre, ahová szeretettel, megpihenni jönnek a polgárok. Palics a XVIII. század végén még Palicsfürdő volt, és Baden-Badennel vetekedett. Vissza kell állítani ezt a régi fényt, szerencsére a szép, százéves park megvan, az épületek is állnak, az állatkert is gyönyörű, és fejlődik. Elkészült a szennyvíztisztító, így a tó is „fellélegezhet”. A természet általában magától helyrehozza, amit az ember elront. Voltak különböző tervek, hogy miként lehetne megtisztítani a tavat, több százezer eurót költöttek erre. Én nem akarom alábecsülni a szakemberek munkáját, de megítélésem szerint ha türelmesek lennénk, a természet néhány év, esetleg évtized alatt kijavítaná az általunk elkövetett hibákat. „Csak” annyit kell tennünk, hogy megakadályozzuk a szennyező anyagok újabb adagjának bekerülését a tóba. Én megfelelő időközönként ráengedném a tóra a motorcsónakokat is, melyek egy kicsit „felkavarnák” a vizet, ezáltal több oxigén jutna bele. Ezek a motorcsónakok modern berendezésekkel vannak felszerelve, a környezetre gyakorolt káros hatásuk elenyésző mértékű. Egyébként is több vizes tartalommal bővíteném a kínálatot, hogy ha már fürdeni nem is nagyon lehet a tóban, legalább vizes sportokra lehessen használni. A wellnesstartalmakat is fel kellene erősíteni, ezáltal munkahelyek is teremtődnének, több lenne a turista, a környékbeli termelők is árusíthatnák ott az árujukat.

A harmadik projektum a Népszínház. Kívülről lassan elkészül, újabb pénzeszközök érkeznek és érkeztek, nagyjából 680 millió dinárra van szükség, hogy egy modern, nagy színpadunk legyen. A jelenlegi tervekben egy nagyobb terem is szerepel, melyről még vita folyik. A 250 férőhelyes Jadran Színpad általában megtelik, kérdés, hogy ennél nagyobb teremre egyáltalán szüksége van-e Szabadkának. Erről beszélgettünk a tartományi kormányfővel is, hogy valamilyen revízió alá kellene venni ezt az egész projektumot, mert eddig 800 millió dinárt költöttek erre a célra, de ahhoz, hogy az eredeti tervek megvalósuljanak, még 2 milliárd dinár kell. Valamennyi kommerciális tartalomra is szükség van, hiszen ezáltal könnyebb lenne az épület fenntartása, viszont az első tervekben ez sem szerepelt. Amiről még beszélni kell, az a színpadtechnika, mely az építkezés tíz éve alatt rengeteget változott, fejlődött, és a felszerelés is olcsóbb lett, így ezt is felül kell vizsgálni, hogy ha a színház egy-két éven belül elkészül, a polgárok ár-érték arányban is a legjobb technikát kapják.

A negyedik projektum a munkahelyteremtés. Úgy vélem, hogy Szabadkán már alig van munkanélküliség. A hivatalos adatok szerint az arány 10 százalék alatti. A vállalkozókkal beszélgetve azt látom, hogy nagyon nehéz képzett munkatársakat találni, hiszen sokan elmennek külföldre. Bízom benne, hogy ez a folyamat lassan véget ér, hiszen a munkaerőhiány „következménye” fizetésemelkedés lesz, és szerintem hamarosan eljutunk arra a szintre, hogy nem éri majd meg elmenni. Szabadkából tehát egy vállalkozóbarát várost szeretnénk kialakítani. Arról nem is beszélve, hogy a migránsválság kezdete óta történt terrorcselekmények miatt Szerbia, Szabadka talán most biztonságosabb, mint az európai nagyvárosok.

* Megemlítette a migránskérdést. Közeleg a tél. Mi lesz a Szabadkán rekedt bevándorlókkal?

— Ebben nem vagyok illetékes, de elmondhatom, hogy van befogadó központ, ahol teljes ellátást kapnak a migránsok. Emberbaráti kötelességünk segíteni rajtuk, de fontos, hogy a befogadó központokban maradjanak, és ne zavarják a szabadkaiak nyugalmát. Ebben a kérdésben Európának nagyobb a szerepe, mint városunknak, kontinentális szinten kellene valamit tenni, hogy csírájában elfojtsuk a problémát, hogy békét teremtsünk a háborús országokban, és ne legyen több menekülő ember.

* Térjünk vissza Szabadkára. Mi a helyzet a közvállalatokkal? Mennyire elégedett a munkájukkal?

— Néhány közvállalatban csak a következő ülésen nevezzük ki az igazgatót, de összességben elmondhatom, hogy elégedett vagyok. Sokan indultak el azon az úton, hogy jó gazda módjára vezessék ezeket a vállalatokat, melyek nem kell hogy profitot termeljenek, de legalább önfenntartóak legyenek, hogy ne az adófizetők pénzéből kelljen a városnak eltartania őket. Ez sikerült sok helyen, sőt, van, ahol még bizonyos jövedelemre is szert tettek. Éppen a múltkori ülések egyikén döntöttünk róla, hogy ennek a jövedelemnek a felét befizetik a költségvetésbe, hogy ebből is fejleszthessük a várost.

A nyitóképen Bunford Tivadar (Szabó Attila felvétele)