— A VMDK nem adhatja szavazatát olyan jelképekre, amelyek elvtelen politikai alkuk és hamis tények gyártásával jöttek létre. Ráadásul a politikai üzenetük nem más, mint hogy a mai Vajdaság területe mindig is szerb föld volt, és mindig is az lesz. Mi, délvidéki magyarok azonban tudjuk, hogy mindez nem felel meg a valóságnak. Ezért ítéljük el a szabadkai székhelyű kisebbségi párt hozzáállását a kérdésben, mivel azáltal, hogy támogatják a javaslatot, nem tesznek mást, mint fittyet hánynak a délvidéki magyarok érdekeire. Emellett a VMDK nem tartja életszerűnek az úgynevezett hagyományos és az új szimbólumok egyidejű használatát. Továbbá az új jelképhasználat indokolatlanul magas anyagi költségekbe sodorja az önkormányzatokat és az állami intézményeket. Hiszen hamarosan be kell szerezni a megfelelő zászlókat, le kell cserélni a pecséteket és a bélyegzőket, illetve cégtáblákat. Akkor, amikor a folyamatos pénzügyi megszorítások korát éljük, teljes mértékben feleslegesnek tűnik egy ilyen, jelentős költségekkel járó törvényjavaslat elfogadása. Azt a pénzt, amelyet az állam a megszorításokkal megspórolt, az új törvény által el is szórja. Mindezt azért, mert a jelenlegi kormány most fejezi be Slobodan Milošević politikáját. Az új szimbólumok nem mások, mint a sötét kilencvenes évek üzenetei. Mi úgy gondoljuk, hogy ez elfogadhatatlan, és ezért nem fogjuk támogatni a javaslatot.

* Mit tudhatunk ezekről a jelképekről? Mikor használták őket, és mennyiben kötődnek Vajdasághoz?

— A vajdasági kormányfő arra hivatkozik, hogy ezek a jelképek a XIX. századi szerb népgyűléseknek azokat a történelmi és politikai elképzeléseit fejezik ki, amelyek a szerb nép autonómiájáról szóltak. Mindez azonban történelmileg nem pontos, hiszen az a terület, amelyet akkor a mai Vajdaság területére érkező szerbek magukénak nyilvánítottak, nem felel meg annak a Vajdaságnak, amelyet ők eredetileg kértek. Ha megnézzük a történelmi tényeket, akkor jól láthatjuk, hogy a szerbek a Magyar Királyság déli területeire mint határőrök kerültek, akik délről védték az Osztrák—Magyar Monarchiát a törököktől. Ezért az eredeti elképzelésük az volt, hogy egyesítsék mindazokat a szerb határőrvidékeket, amelyek Temesvártól Kninig húzódtak. Az 1848/49-es forradalom idején a szerbek az osztrák császártól nem azt a területet kapták, amelyet kértek. Itt harminc százalékban éltek németek, harmincban magyarok és további harmincban szerbek. A terület központja akkor Temesvár volt. Fontos kiemelni, hogy ebben az időszakban sem azokat a jelképeket használták, amelyekre most szavaznának, hanem az osztrák fekete sast Szent István koronájával, továbbá az osztrák fekete sas mellén elhelyezkedő négy „s” betűt. Az új jelkép viszont nem az egykori Vajdaság, hanem az akkori szerb állam szimbólumainak felel meg. Annak az államnak, amelyet a törökök jóváhagyásával hoztak létre. Az új jelképeket, illetve zászlót használták egykor azok a szabadcsapatok, amelyek átkelvén a Dunán az Osztrák—Magyar Monarchia területére jöttek harcolni a szerb felkelők oldalán. Mindez jól mutatja, hogy az új szimbólumtörvény nem más, mint történelemhamisítás. Olyan jelképek fogják szimbolizálni a tartományt, amelyeket Vajdaságban soha nem is használtak.

A nyitókép Szabó Attila felvétele