A magyarkanizsai székhelyű Felnőttképzők Regionális Hálózata az idén sikeresen pályázott alapszintű szövőtanfolyam megszervezésére. A képzés október végén indult és december első hétvégéjén fejeződött be. A vasárnapi zárórendezvény és diplomaosztás előtt szombat délelőtt még javában tartott az alkotómunka a tanfolyamnak otthont adó Művelődési Házban.

A szövés nagy figyelmet követel

— Ez itt egy karmantyúfa, melynek segítségével karácsonyi ajándékot, egy üvegtartót szeretnék kivitelezni, egyelőre még titok, hogy kinek — mutatja Bata Pozder Tünde. — Nem volt teljesen idegen számomra a szövés, mert a fiaim néptáncosok, és a táborokban már találkoztam ezzel. Van egy családi vállalkozásunk, méteráruval foglalkozunk, és varrodánk is van, ahol éppen a tanfolyam előtt pakolásztam, és rengeteg olyan anyagot találtam, amely alkalmas lenne az újrahasznosításra és a feldolgozásra. Éppen azon gondolkodtam, hogy megkeresem egyik ismerősömet, hogy megtanuljam a szövést, és a következő napon olvastam, hogy szövőtanfolyam indul, ezért rögtön jelentkeztem.

Csoda szép kollekció

Mikuska Judit a helyi néptáncegyüttesben oktat, szervez, sokat viszi táborozni a gyerekeket, vannak saját táboraik is, ahol mindig van valami kézműves-foglalkozás, ezeken szeretné kamatoztatni a tudását.

Rózsaszín-szürke

— Gyerektáborokban már ültem szövőszéknél, szőttem karmantyúfán, kereten, tehát az alapok megvoltak. Itt új mintákat tanultam, olyan eszközökkel is dolgoztam, amelyekkel eddig még nem. Szeretem átadni a tudást, és saját magam is szeretek készíteni sok mindent, kikapcsolja az ember agyát, akár a horgolás, a varrás, bármilyen kézműves-foglalkozás, teljesen más állapotba kerülünk, amikor csak ezen gondolkodunk.

Ebből tarisznya lesz

Telek Klára nyugdíjas éppen rojtokat kötött egy elkészült szőnyegre, egy kis időre abbahagyta a foglalatosságát, míg eldicsekedett gyönyörű piros-fehér kollekciójával, melyet a tanfolyamon készített.

— Ez még szerepelt a bakancslistámon, hogy megtanuljak szőni, és most sikerült is. Nemcsak szórakoztató elfoglaltság, hanem oda is kell figyelni, és az ember elfelejti a mindennapi gondokat. Három kislány unokám van, ők nagyon szeretnek kreatív dolgokkal foglalkozni, nekik akarom megtanítani. Én nagyon nehezen válok meg a kézimunkáimtól, csak a gyerekeimnek szoktam elajándékozni őket, nincs szívem eladni. Szép nagy készletet halmoztam fel az évek során, hiszen a férjem halála óta nagyon sok kézművestechnikát elsajátítottam.

Egyszerű és nagyszerű megoldások

Kalmár Eszter oromhegyesi nyugdíjas is ajándékba szánja a szőtteseket, három gyermekének és hat unokájának. Nagyon oda kell figyelni, hogy feszüljön a széle, ne keskenyedjen el, és állandóan számolni kell a minták szimmetriája miatt — magyarázza.

— Nagyon szeretek kézimunkázni, nincs olyan, hogy ne legyen a kezemben semmi sem: vagy kötök, vagy horgolok, vagy varrok. Nagyon elégedett vagyok, örömmel végzem a szövést is, bár még semmilyen felszerelésem sincs otthon. Egyelőre nézelődöm, kaptam több információt Újvidékről, Temerinből, Szabadkáról. Egy szövőkeret 130 euró körüli összegbe kerül, egy kis szövőszék pedig 400 euróba. Nem hiszem, hogy értékesíteni akarnám a munkáimat, de majd kiderül. Van három gyermekem, hat unokám, ha meglátják, és megtetszik nekik, szívesen odaadom. Unalmas, téli estéken elszövögetek majd, szőnyegeket, egyebeket magamnak is.

Egyik szebb, mint a másik

Kávai Bozsó Ildikó elmondta, mindig vonzotta a szövés, csak eddig még nem ült neki.

— Azért jöttem erre a tanfolyamra, mert tanárként az ember szeret motivációt gyűjteni, illetve azt látni, hogy amin dolgozik, annak szép eredménye van. Nagyon élvezem, belemerülök, örülök, ha jól sikerült, és fejtem, ha nem. Pihentetett, feltöltött. Itt most egy tarisznya készül, a kedvenc motívumom került rá, a rozmaringos. Ezt most saját magamnak csinálom, már mindenkinek vásároltam ajándékba tarisznyát, a családban és az ismerősök körében mindenkinek van, ez most az enyém lesz.

Nagy Elvira oktató

A helybeli Nagy Elvira előadó-oktató vezetésével a vállalkozó kedvű, kézművesség iránt érdeklődő hallgatók az elmúlt hetekben megismerkedtek a szövés alapjaival, a szövőalkalmatosságok részeivel, fajtáival, az anyagokkal és a különféle népi motívumokkal.

Rojtozás

— Ez egy alap-kezdőtanfolyam. A résztvevők tanultak egy kis szövéstörténelmet, megismerték az eszközöket, az anyagokat, és elkezdtek szőni, ami nagyon fontos. Megtanulták a felvetést, a csíkritmusokat és a tervezést, hiszen szövés előtt tudni kell, hogy mit és hogyan fognak szőni. Renenszánszát éli a szövés. Valamikor a ’60-as évek végén hívták vissza Magyarországon a különféle mesterségeket, nem csak a szövést, és lekerültek a padlásról a régi szövőszékek, melyek korábban szinte minden házban ott voltak, viszont az iparosítással háttérbe szorultak. A ’60-as, ’70-es években fejlesztették ki a szövőkereteket, a lakások méretéhez igazítva, ezek könnyen mozgathatóak, szétszedhetőek, tárolhatóak, ami a szövőszékről nem mondható el.

Eszközök

Ő maga tíz éve tanult meg szőni, Szabadkán a Vajdasági Magyar Folklórközpontban. Kisebb-nagyobb szünetekkel két-két és fél évig mélyítette a tudását. Gyönyörű vászonszőtteseket alkot és értékesít.

— Népi motívumokkal díszített, a mai kornak megfelelő öltözéket, lakástextíliát készítek. A vászonszőttesek nagyon szűk réteget vonzanak. Próbálok ott lenni (az idén sajnos ez nem sikerült) az olyan eseményeken, és Vajdaságban szép számmal vannak ilyenek, amelyeken azok jelennek meg, akik tudják értékelni ezt a terméket, és hajlandóak megfizetni az árát.

A projektum keretében az egyesület asztali szövőszékkel, két nagyobb és egy kisebb szövőkerettel gazdagodott. A szervező partnere a Tisza Néptáncegyesület volt, a képzés támogatója pedig a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság.

Elkészült a palacktartó

Előkészület

Elmélyülve

Nagy Elvira vászonszőttesei

Szőttesek