A KMV-re mindig süt a nap

„Érezd magad otthon, mert gyakorlatilag hazaértél. Igen, akkor is, ha most vagy itt először. Ha nem hiszed, járj utána! Itt közösek az érzések és közös az alkotásba vetett feltétlen hit, a tenni akarás bizsergető vágya. Itt az lehetsz, aki vagy, mert senki nem várja el tőled, hogy más legyél. Téged akarunk látni és hallani! Érteni és érezni akarjuk azt, amit te is érzel. Szóval semmi pánik, állj fel arra a színpadra, formálj szavakat, énekelj, táncolj, nevess vagy könnyezz bátran. Nézz mélyen mások szemébe! Hidd el, hogy ezekre a pillanatokra sokáig emlékezni fogsz, hát éld meg őket szívből! Nem számít, hogy hányadik helyen végzel majd, mert ami itt veled történik, az kicsit megváltoztat majd mindent.”

A fenti sorok egy részlet a programfüzet hátoldalán álló üdvözlőszövegből. Hazaértél. Én becsei lévén duplán is hazaérek. Mert valóban van az emberben valamifajta jó kis bizsergés, amikor belép a becsei színház ajtaján. Pedig sok program kapcsán léptem már be itt, de ez egészen más a KMV-döntő hétvégéjén. Az ember egy picit megint középiskolás lesz, és szorít a színpadra lépőknek, mintha legalábbis mindegyiküket személyesen ismerné. S a szövegek, írások, alkotások által egy picit meg is ismeri őket.

Péntek: beszédművészeti vetélkedő. Vers- és prózamondás, drámai monológ, népmese és megzenésített versek. Mindig vannak nagyon meghatározó fellépők, erősebb kategóriák és egy picit gyengébbek. Nekem az abszolút kedvencem egy igazi meglepetésprodukció volt, mely felrázta a közönség sorait, Hegedűs Joshua népmesemondása. Az ilyenekre szokták mondani, hogy bizony ő színpadra született. Könnyek folytak a nevetéstől, hajlongtunk előre-hátra a székeken. S az ilyen fellépés láttán csak arra tudok gondolni: nincs rossz szöveg és unalmas kategória, csak tudni kell jól elmondani. A megzenésített versek kategóriájának egyik versenyzője saját zenei alappal készült, erre sem nagyon volt még példa, a jövőre nézve ez is lehet egy a sok irány közül. A zsűri a versenynap végén kihirdette a legjobban beszélőket, ráirányította a figyelmüket néhány dologra, javítható hibákra, a szövegválasztás fontosságára, szövegmondási tanácsokat kaptak a fiatalok, majd egyéni véleményt is kérhettek a zsűri tagjaitól, azaz Mezei Kinga színművész-rendezőtől, Táborosi Margaréta rendező-koreográfustól, tanártól, Mess Attila színművésztől, illetve a zenéről, a megzenésítésről beszélt még Szerda Balázs is, a Fokos zenekar tagja. Néhány vers és próza között pedig megnyílt a Kör Galériában a KMV Képzőművészeti Tárlata, a falakon soha nem látott mennyiségű alkotás, színes, izgalmas képek, jó témaválasztások, friss vizuális hangvétel.

A szünetben pogácsa, kiváló mákos kalács, friss alma, még frissebben facsart almaszörp és igazi KMV-s napsütés várta a fiatalokat. Mivel az idei KSZFV-n két színdarabot is díjaztak, a Zentai Magyar Kamaraszínház diákszínjátszói Raymond Queneau Így történt… című előadását pénteken játszották a KMV-zőknek. Ismét egy kis szusszanás, és már hangolták is mobiljukat meg a nyelvüket a slam poetryben versenyző középiskolások, s bizony-bizony ez volt a legtömegesebb kategória, tizenhárom fiatal küzdött a legjobb KMV-slammer díjáért, melyről Tékiss Tamás író, Muhi Kristóf public speaker és Pletikosić Dávid slammer döntött. A hosszú, tartalmas első versenynapot Lóci zárta, nem is akárhogyan. De hát máshogy játszik ő is, ha hazaér, ha itthon van.       

A tömegesség rendezvénye

A gálaműsoron ismét bemutatkoztak a legjobbak, a kategóriák első helyezettjei. A sort Koncz Antonio, a Szabadkai Zeneiskola tanulója, a megzenésített versek kategória nyertese nyitotta meg. Őt követte Szeles Veronika énekszólóval, Kozma Szabolcs értekező prózával, Vituska Gyöngyvér és Mac Rajmond néptánccal.

A jelenlévők megnézték Sloboda Sonja filmjét, Krémer Martina a novelláját olvasta fel, majd a sokat emlegetett és nagy népszerűségnek örvendő slam poetry vetélkedő legjobbja, Juhász Nikoletta állt a közönség elé. Bemutatkozott a Csillagvirág néptánccsoport, Nagy Anikó drámai monológot hozott, felléptek a szenttamási citerások. A folytatásban Rekecki Vivien publicisztikája hangzott el, Hegedűs Joshua népmesét mondott, színre lépett a Csiripiszli énekcsoport, Juhász Orsolya, a néprajzi pályázat nyertese, Ivanovics Viktor, aki énekszólóval érkezett, de nem maradt ki Oláh Réka verse és Sörös Teodóra humoreszkje sem.

A KMV létrehozásának ötlete a ’60-as évek végén született meg, amikor az óbecsei és a zentai gimnázium önképzőkörei, valamint Bagi Ferenc magyarnyelv- és irodalomtanár jóvoltából elindulhatott a számos változáson áteső, viszontagságokkal szembesülő, kitartó és folyamatosan megújuló vetélkedő, mely egyúttal a magyar ajkú, főleg értelmiségi pályára készülő középiskolások fontos megmérettetése. Célja volt és maradt, hogy fellendítse a fiatalok művészi és alkotótevékenységét.

1969-ben dr. Bori Imre egyetemi tanár a rendezvényről így vélekedett: „A becsei kezdeményezés pezsgést vitt a középiskolásaink ellankadt szellemi életébe, s nem pusztán tanárokat angazsált, hanem a diákságot is, amely valójában letéteményese az egész szellemi konstitúciónak, s végeredményben rajta áll vagy bukik kultúránk és létünk is a nap alatt.”

Az idei rendezvényt a tömegesség jellemezte. Meglepetésként hatott, hogy sok középiskolás péntektől vasárnapig Óbecsén maradt, 70-en igényeltek szállást. Ki kell emelni, hogy a viszonylag új kategória, a slam poetry igen népszerű lett. Sok minden átrendeződik, de a KMV eredeti küldetése és fiatalos lendülete megmaradt. Bizonyítja ezt, hogy az idén összesen csaknem félezer pályamunka érkezett. Az esemény része a Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedője, melyet Zentán tartottak meg, és a népművészeti vetélkedő is, melyen Temerinben több mint 40 produkció valósult meg. És ha már a számoknál tartunk, a képzőművészeti vetélkedőre több mint 300 igen színvonalas munka futott be.

Oláh Tamás 2007 és 2009 között versenyzőként vett részt a KMV-n, ötödik éve viszont Virág Kiss Anitával társszervező. A rendezvénnyel való első találkozásának élménye örökre megmaradt benne.

— Izgalmas lépést tartani a fiatalokkal, akiket érdekel az őket körülvevő világ, kíváncsian, lelkesen fordulnak minden új és megszívlelendő felé. Versenyjellegű fesztivál ez, díjak járnak vele, de azok, akik egyszer már KMV-sek voltak, érzik, hogy nem ez a lényege, hanem az, hogy egy olyan többletet nyújt, amely közösséggé kovácsolja azokat az embereket, akik bármikor a közelébe értek.

— Minden, ami fiatalokkal, művészettel kapcsolatos, e tájnak, vidéknek, a vajdasági magyarságnak értéket jelent, együtt, sajátos formában jelen van a KMV-ben. Sajátos világát mutatják be az itt élő magyarságnak, azt az erőt, amely bárhol a világon, a Kárpát-medencében pedig még inkább meg tudja állni a helyét. A legjobb versenyzők jutottak el ide, és a verseny feloldódik a barátkozásban. Az MNT ezt segíti, támogatja. Közös versenyszám a nyelvhasználati vetélkedőn való részvétel. Nagy öröm, hogy két pályázó is kiválóan szerepelt — hallottuk Hajnal Jenőtől, a Magyar Nemzeti Tanács elnökétől. — Legtöbb történés és eredmény, ami az iskolában történik, a tanáron, diákon, szülőn múlik, mégis leginkább a magyar nyelvet tanító tanáron. Fontos, hogy a tanár érezze, tudja, hogy a diákoknak mennyire fontos, hogy kibontakozhassanak. Színházba, kirándulásra, irodalmi rendezvényre akkor tudnak a diákok eljutni, ha a tanár vezeti őket, velük van. A jelenlét nélkül nem tud hitelessé válni sem iskola, sem tanár.

A gálaműsoron jelen volt Korponai Lívia tartományi képviselő, Kiss Igor, a községi képviselő-testület elnöke, Bagi Ferenc magyar nyelv és irodalom szakos tanár, a KMV indulásának egyik kezdeményezője és Szilágyi Miklós, aki tíz évig volt a KMV elnöke.

 A díjazottak teljes névsora ITT található

Szerda Zsófi és Szilágyi Edit felvételei