„Így készült el az ég és a föld és azok minden serege. A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után. Ez az ég és a föld teremtésének története.” Az idézet, a Föld és az ember teremtésének története a Bibliában, Mózes első könyvében olvasható az első és a második fejezetben.
Ezzel a történettel kezdődik a Biblia, mely kimondja, hogy Isten a Teremtő, és a természeti világ, továbbá az élőlények az ő alkotásai. De arra is utalás, hogy még a Mindenhatónak is szüksége van heti egy pihenőnapra.
A heti egynapos pihenő aztán évszázadokon keresztül meghatározta a munkabeosztást. A korunkban regnáló, mind sokfélébbé váló munkarendek és különleges szolgálati beosztások ellenére a munkahét a legtöbbeknek a hétfőtől péntekig tartó munkavégzést jelenti. A szabad szombat azonban nem is olyan régi vívmány. Apáink, nagyapáink általában még szombatonként is dolgoztak. A norma nagyon sokáig a hatnapos munkahét volt Európában, különösen az ipari forradalom után, és a XIX. század megerősödő kapitalista viszonyai között. A szabad szombat eredete Amerikához és Ford autógyároshoz köthető. Munkásai többször is sztrájkba léptek jobb munkafeltételeket követelve. Egyik ilyenre reagálva, nem kis meglepetésre, 1926 szeptemberében ötnapos munkahét bevezetését jelentette be. Ford állítólag két legyet akart ütni egy csapásra: úgy gondolkodott, hogy ha munkásainak elég idejük lesz arra, hogy a gyárakból kiszabadulva kiránduljanak a kétnaposra növelt hétvégén, akkor azt autóval teszik meg, melyet tőle vásárolnak.
Keynes, a modern közgazdaság-tudomány egyik legnagyobb alakja évtizedekkel ezelőtt azt jövendölte, hogy 2030-ban már csak heti 15 órát fogunk dolgozni. Mostani perspektívából nézve azonban nehezen hihető, hogy a már nem is olyan távoli 2030-ban valóban ennyire lecsökkenne a munkavégzés ideje. A négynapos munkahét bevezetésével kapcsolatban viszont a közelmúltban publikálták egy nagyszabású kísérlet eredményeit.
Mintegy 2900 brit munkavállalót kapcsoltak be a felmérésbe, de hasonló, kisebb kísérletek folynak vagy folytak Írországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon is. A részt vevő munkavállalók önkéntesen fogadták el a rövidített munkahetet. A kísérlet során a munkavállalók a szokásos munkaidejük 80 százalékáért teljes fizetést kaptak. Az eredmények biztatóak. A programban részt vevő vállalatok képviselői a bevétel növekedéséről, a munkavállalók egészségi állapotának, jóllétének javulásáról számoltak be. Nem mellékesen, környezetvédelmi szempontból is örvendetes hatásokat mutattak ki. A munkahelyek rezsiköltségei így csökkenthetőek, a munkások részéről pedig állítólag nőtt az elégedettség és a hatékonyság is.
Ahogyan minden újdonságnak, így a négynapos munkahétnek is nemcsak szószólói, hanem kritikusai is vannak szép számban. Ez sem újdonság azonban. Tájainkon, Ford után jó néhány évtizeddel, az ötnapos munkahét bevezetésekor voltak, akik azt hangoztatták, hogy a szabad szombatot nem kellene széles körben bevezetni, mert az emberek nem tudják értelmesen kihasználni a szabadidőt. Most egyelőre úgy fest, a négynapos munkahét bevezetése már nem tűnik lehetetlennek, de a 15 órástól még nagyon távol vagyunk.
