A kézművesek asztalai körül mindig voltak érdeklődők Szabó Attila fotójaTopolya és Bácskossuthfalva között, a leágazásnál - amit egyébként egyetlen útjelző tábla sem mutat -, egy stopos kéredzkedett be a kocsiba, szintén Bácsgyulafalvára igyekezett. Kérdezte, kihez megyek, majd csodálkozva...
A kézművesek asztalai körül mindig voltak érdeklődők Szabó Attila fotója |
Topolya és Bácskossuthfalva között, a leágazásnál - amit egyébként egyetlen útjelző tábla sem mutat -, egy stopos kéredzkedett be a kocsiba, szintén Bácsgyulafalvára igyekezett. Kérdezte, kihez megyek, majd csodálkozva nézett rám, amikor közöltem, hogy a falunapra utazom. Azt mondta, ő is a településről származik, de erről a rendezvényről még nem is hallott. Ezen meg én lepődtem meg egy kicsit, de nem fűztem hozzá semmiféle megjegyzést. Szerencsémre, mert a megérkezésem után derült ki, hogy a falunapot első alkalommal tartják. Közösen a helybeli Petőfi Sándor Művelődési Egyesülettel, amelynek viszont van oka az ünneplésre, ugyanis nyolcvanéves. Ezt a jeles évfordulót használta fel a helyi közösség, hogy a régóta érlelődő gondolatot megvalósítsa és közös szervezésben falunapi szórakozást kínáljon fel a mezőgazdasági munkákban és az áldatlan időjárás miatti idegeskedésben megfáradt lakosságnak. Ők pedig éltek is a lehetőséggel, hiszen a főzőversenyre húszan neveztek be (első lett Makó József, a második helyen a Zec-Nyúl Vadászegyesület végzett, harmadik Sipos Károly és társasága), de folyamatos volt a nyüzsgés a népművészeti kirakodóvásár asztalai körül is. Sokan próbálták ellesni az agyagozás és a nemezelés fortélyait, de az egyéb programok is látogatottak voltak.
Krizsán József, a helyi közösség tanácsának elnöke elmondta, hogy a Magyarok Nagyasszonyáról elnevezett római katolikus templom búcsúja október második hétvégéjén van, a település helyét viszont 1883. október 29-én kezdték kiparcellázni. Talán ez lenne a falunap igazi dátuma, de akkor már általában rosszra fordul az időjárás. A valamivel több mint 2 ezer lakos 80 százaléka földműveléssel, közülük is sokan dohánytermesztéssel foglalkoznak. Ami igencsak emberkínzó munka. Ezt állítja Kovács István is, aki az otthonában dohánymúzeumot rendezett be. A látogatóknak, akik között nagyon sok a külföldi, érdekes történetekkel fűszerezve mutatja be a kiállított eszközöket, amelyek a saját családi hagyatékából származnak. A termelők egyik nagy sérelme természetesen az, hogy az egy kiló dohányért, amiből köztudomásúan ezer cigaretta készíthető, ők 70-80 dinárt kapnak.
Bácsgyulafalván (is) 15-20 gyermek születik évente, az elhalálozók száma viszont meghaladja az ötvenet. A fiatalokat szinte semmi sem tartja a szülőhelyükön, hiszen sem helyben, sem a környéken nincs munkalehetőség. A faluban van óvoda és nyolcosztályos általános iskola, amelyben pár évvel ezelőtt kénytelenek voltak - igaz, egyelőre csak összevont - szerb alsós tagozatokat is nyitni. A kilencvenes évek közepétől ugyanis a menekültek felvásárolták az olcsó házakat.
Égető Éva, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke arról számolt be, hogy a tevékenységüket öt évvel ezelőtt sikerült ismét fellendíteniük. Az állandó tagság létszáma 40-50 között van. A színjátszó csoport mellett, amely a fennállásuk nyolcvan éve alatt mindig létezett, tevékeny a Hajnalcsillag énekcsoport és az énekszólisták, a citera- és a képzőművészeti csoport, valamint az általános iskolával közösen az anyanyelvápoló csoport. Működik a könyvtár, író-olvasó találkozókat, előadásokat, folyóirat-bemutatókat tartanak, különböző vetélkedőkre járnak. Támogatást az Illyés Közalapítványtól, a Határon Túli Magyarok Hivatalától, a helyi közösségtől, Zombor községtől kapnak, de a polgárok és a vállalkozók is szívesen segítenek.
A közös ünnepségre három magyarországi testvértelepülésről, Magyarszombatfáról, Tápéról és Csátaljáról érkeztek vendégek, akik részt vettek a művelődési műsorban is. A helyi alkotók: Bese Gabriella, Kőműves Angéla, Krizsán Katalin, Tót Ibolya, Móra József, Pesti Attila, Pejoviæ Tijana, Vajda Arnold, Varga Sándor kiállítását Fekete J. József író, irodalomkritikus nyitotta meg. Szavai szerint a falu úgy működik, mint egy kaptár, mindenkinek a keze nyoma megtalálható, a munkájával mindenki gazdagítja a többieket. Ki-ki másként éli meg, de mindenki tudja, hogy a közösséghez való tartozás nagyon fontos dolog. És büszkeség. Reméljük, a bácsgyulafalviak is így éreztek ezen a napon!