Az összetartó erő

Az összetartó erő

Csak néhány nap maradt hátra a 2016. évből, melyet némelyek szerint jobb lenne mielőbb elfelejteni, míg mások szerint soha nem látott jólétben élünk, és semmi okunk a panaszra.

Sopánkodni valóban nincs okunk, ha sportolóink 2016. évi eredményeit vesszük górcső alá, hiszen ők azok, akik a legjobb nagykövetei az országnak, akik a legtöbb örömet szerzik a sanyarú sorsban tengődő népnek. Egy-egy sportsiker arra is jó, hogy elterelje a figyelmet a legégetőbb kérdésekről: az egyre csökkenő életszínvonalról, az állandó áramdrágulásról, a rengeteg bűntényről, mellyel napról napra szembesülünk. A sportsikerek fényében lehet tündökölni, a bajnokokkal fényképezkedni, ígérgetni fűt-fát, abból ezt-azt teljesíteni, majd egy időre elfelejteni, hogy sport is létezik a világon.

Nekünk, sportújságíróknak valóban feledhetetlen volt a 2016. év. A mieink — és itt most ki-ki gondolhat akár a magyarországi, akár a szerbiai sportolókra vagy mindkettőre — sziporkáztak a sporteseményeken, melyek közül kétségtelenül a két legnagyobb, a labdarúgó-Eb és a riói nyári olimpia emelkedett ki. A magyar labdarúgó-válogatott elérte azt, amire csak a sport képes: újra egyesítette a világ magyarságát.

Szerte a világban, a Kárpát-medencében — Csíkszeredától Dunaszerdahelyig, Újvidéktől Beregszászig — és az anyaországban vallási meggyőződéstől, illetve párthovatartozástól függetlenül egyként szurkolt a nemzeti tizenegyért az ács, a géplakatos, a tanár, az orvos, a politikus, a pék, a közgazdász. Rengett a föld, amikor a százezer körülire becsült magyar tábor vonult annak a Franciaországnak az utcáin, ahol 96 évvel ezelőtt aláírták azt a bizonyos trianoni békediktátumot.

Még fel sem ocsúdtunk az Eb-örömmámorból, máris egy újabb esemény, a riói nyári olimpia köszöntött ránk. És ismét ámultunk-bámultunk sportolóink sikereit látva. Képzeletben mi is Szász Emesével vívtunk a páston, Hosszú Katinkával együtt úsztunk az arany felé, Kozák Danutával szeltük a hullámokat, Davor Štefanekkel mi is dobáltuk a riválisokat a szőnyegen, vagy éppen a Kék Delfinekkel szaggattuk a soros ellenfél hálóját. Megannyi feledhetetlen pillanat, ökölbe szorított kéz, harsány csatakiáltás, örömkönnyek...

Abban a reményben, hogy a 2017. év is legalább ennyi (sport)sikert hoz számunkra, minden kedves olvasónknak sikeres, boldog új esztendőt kívánok!

Címkék: vezércikk, tóth_tibor
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Jegyzet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Az összetartó erő
Heti Jegyzet
  • Tomek Viktor
  • 2016.12.19.
  • LXXI. évfolyam 50. szám
Az összetartó erő
Heti Jegyzet
Facebook

Támogatóink