* Ágoston Andrásnak mi a véleménye: politikai szempontból a 2008. esztendő hozhat-e jelentős előrelépést a vajdasági magyarság életében, minthogy a VMSZ, a VMDK és a VMDP egységbe tömörült? Az Ön nyilatkozataiból azonban azt olvasom ki, hogy az összefogás nem cél, hanem eszköz, az egyik első lépés a boldogulás felé vezető úton.
- Jelentőségét tekintve a 2008. évet csak az 1990.-hez tudom hasonlítani. Akkor a történelmi VMDK létrejöttével nagy lehetőséget kapott a vajdasági magyarság. Főleg a külső körülmények következtében, de sajnos a vajdasági magyar politikai elit gyengesége miatt is, a magyar autonómia ügye máig megoldatlan. Kosovo leválása új korszakot nyit a kisebbségvédelemben. Kosovo és a Vajdaság kiegyenlítése butaság. Ugyanakkor az egyidejűség és a reciprocitás elve a Vajdasági Magyar Demokrata Párt álláspontja szerint immár megkerülhetetlen. A kosovói szerbeknek a nemzetközi közösség által biztosított kisebbségjogi védelme a vajdasági magyarokra is érvényes kell legyen. Emlékezetes, hogy annak idején, amikor a számarányos képviselet elve alapján Horvátországban a nemzetközi közösség követelésére bevezették a garantált parlamenti helyeket, a Kasza vezette VMSZ nem vállalta a magyar pártok közös fellépését sem Belgrádban, sem Budapesten. Ez az oka annak, hogy most a Magyar Koalíció kettős történelmi feladat előtt áll. Biztosítania kell a vajdasági magyarság számára a kisebbségi többpártrendszert, s ezzel összefüggésben a garantált helyeket a szerbiai parlamentben, továbbá az etnikai alapú magyar autonómiát. A VMDP-ben támogatunk minden autonómiaelképzelést, de konkrét modellt csak a perszonális autonómiára vonatkozólag dolgoztunk ki. Szorgalmazzuk, hogy a Magyar Koalíció autonómiabizottsága mielőbb vitassa meg a tennivalókat. Lesz tehát munka bőven ebben az évben is.
* Az emberekkel beszélgetve azt tapasztalom, nagyon örülnek az összefogásnak. Stabilnak látja-e a jó viszonyt, merthogy ez a politikában gyakran törékeny portékának számít...
- Az összefogás jó, de önmagában nem elég. Ha nincs konkrét célja, mit sem ér. Célnak az nem jó, hogy majd begyűjtjük az üdvrivalgó magyarok szavazatait, s azután ,,sáfárkodunk” azokkal. Világos autonómiamodellt és más konkrétan megfogalmazott követeléseket kell letennünk az asztalra, mind Belgrádban, mind Budapesten. Ez a feladatunk. S nem is kicsi. Ha a vajdasági magyaroknak nem mondjuk meg pontosan, milyen konkrét lépéseket teszünk a magyar autonómia ügyében, a január huszadikai eredményektől függetlenül májusban a helyhatósági és a tartományi választások idején könnyen csalatkozhatunk.
* Egyértelmű, hogy Belgrádnak nincs ínyére a vajdasági magyar összefogás. De ha az ember a VMDP Hírlevelében megjelenő elemzéseket olvassa, abból kiérződik a kétely, hogy talán a magyar kormány sem örül őszintén ennek az összefogásnak. Jól érzékelem? Ha igen, akkor viszont mi a garancia arra, hogy hosszú életű lesz?
- Az most, Kosovo leválása idején mindegy, hogy Budapesten kinek mi a véleménye az autonómiáról. A Magyar Koalíció történelmi felelőssége, hogy mind Belgrád, mind Budapest asztalára letegye a közös autonómiatervezetet, azt a modellt, amelyre vonatkozólag készek vagyunk politikai csatákat vállalni. Ha ezt meg tudjuk tenni, a támogatás Budapesten sem maradhat el.
* Kétségtelen, hogy a vajdasági magyar politikum és civil szféra összefogásának előmozdításában a legnagyobb szerepet Pásztor István, a VMSZ elnöke vállalta. Nem gondolja, hogy időnként kényelmetlen helyzetbe hozza őt, amikor a közvetlen munkatársait azzal vádolja meg, hogy annak idején hátráltatták a nemzeti tanácsok demokratikus megválasztását szabályzó törvény meghozatalát?
- Nem. Az igazság egy-egy embernek fájhat, de az, hogy a vajdasági magyar politikai elit Kosovo leválásával összefüggésben hogyan tudja előrelendíteni kisebbségi közösségünk legfontosabb ügyét, az autonómiát, az nem függhet egyéni érzékenységektől.
* Ön hogy látja: a vajdasági magyarság kibírna-e még egy olyan, a VMDP vezetői szerint Budapestről és Belgrádból egyaránt gerjesztett politikai szakítópróbát, mint amilyen a történelmi VMDK 1994-es szétverése volt? Ön mivel járul hozzá, hogy ez ne következzen be?
- A történelemmel foglalkozzanak a történészek. Én örülök annak, hogy nemcsak a Vajdaságban, hanem Budapesten is egyre többen gondolják azt, hogy a Kárpát-medencében élő magyar közösségek egymásra vannak utalva. Még a történelmi VMDK-ban kimondtuk: a Kárpát-medencében élő magyar közösségek határmódosítás nélküli politikai integrációjára van szükség. Nemcsak azért, mert ez az útja a trianoni trauma meghaladásának, hanem azért is, mert Magyarország csak a kisebbségeivel együtt foglalhat helyet a nemzetek Európájában. A VMDP-ben annyit tettünk hozzá, hogy Magyarország az EU-ba való belépésekor vállalta, hogy megteremti fenntartható fejlődésének feltételeit. Szerintünk a kettős állampolgárság voltaképpen a legalkalmasabb eszköz arra, hogy a nemzetek versenyében a magyar nemzet begyűjthesse belső tartalékait. Személyes felelősséget érzek ezért, hogy ezek a kérdések állandóan napirenden legyenek, és mihamarabb megoldódjanak.
* Izgul-e a vasárnapi elnökválasztás előtt? Ön szerint mekkora támogatottságra számíthat a vajdasági Magyar Koalíció jelöltje?
- Meg kell mondanom, nem. Úgy látom, hogy Pásztor István erején felül teljesített. A VMDP elnökeként én is hozzátettem a kampányhoz, amit tudtam. Nyugodt a lelkiismeretem. A jó kampánynak köszönhetően Pásztor István és a Magyar Koalíció ott vannak a jégzajlástól terhes szerb politikai folyamatok kellős közepén. A Magyar Koalíció programjából ez ugyan kivehető, de meg kell fogalmaznunk közös autonómiatervezetünket, s azzal a vajdasági magyarság érdekében január 20-a után oda kell állnunk mind a szerb, mind a magyarországi partnereink elé. Mélyen a szemükbe nézve ki kell mondanunk: ezt az autonómiatervezetet akarjuk megvalósítani.