Dušan Zlokolicával, a Szerbiai Nemzeti Könyvtár kulturális programjainak vezetőjével beszélgettünk a majdnem kétszáz éves intézmény múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

A Szerbiai Nemzeti Könyvtárat 1832. február 28-án Miloš Obrenović szerb fejedelem alapította azzal a céllal, hogy első számú kulturális intézmény legyen Szerbiában. Mivel azonban az ország még formálódóban volt, nem is voltak törvényei, így a nemzeti könyvtárat voltaképp a fejedelem szóbeli kérésére hozták létre. Egy könyvtár logikus lépés volt azután, hogy 1827-ben megnyitott az első könyvesbolt, majd 1831-ben az első nyomda is Belgrádban.

Dušan Zlokolica

1832 szeptemberéig az új intézmény mindössze 800 könyvet birtokolt, melyet a kor művelt emberei adományoztak, ekkor azonban a fejedelem elrendelte, hogy a nem sokkal korábban alapított nyomdában készülő könyvekből egy mindig a nemzeti könyvtárhoz kerüljön. Ez a gyakorlat a mai napig fennmaradt, így mára a Szerbiai Nemzeti Könyvtár mintegy 5 millió címszóval bír.

A könyvtár állománya évente több ezerrel nő, a vonatkozó törvények értelmében ugyanis minden, Szerbiában megjelent könyvből hat darabot a nemzeti könyvtárnak kell adni. Ebből egy a raktárba kerül, kettő helyben olvasható, hármat pedig az újvidéki Szerb Matica kap meg, ahol szintén egyet elraktároznak, kettő pedig hozzáférhető. 

Az épület

A könyvtár épülete az évek során többször változott, illetve címet is cserélt az állomány növekedése, illetve a kényszerítő körülmények miatt.

A könyvtár új épületét, mely a Szent Száva-templom mellett található, 1973. április 6-án adták át, az intézmény korábbi, a Kosančićev Venacon található épülete 1941. április 6-ai lebombázásának évfordulóján. Egyébként az április 6-ai dátum a könyvtár történetében egy korábbi alkalommal is megjelent, 1921-ben ezen a napon rendelte el Jovan Tomić könyvtáros egy önálló könyvtári épület megvásárlását (ez volt az, amelyet pontosan húsz évvel később, a II. világháború során lebombáztak).

A szerző felvételei

A könyvtár jelenlegi épülete modernista stílusban, betonból, acélból és üvegből, a ’70-es évek minden szakmai tudásának felhasználásával épült.

A modernizmust tartották szem előtt az épület felújításakor is, ezért belépve azonnal egy fémbe ágyazott bináris kód fogad bennünket, mely A könyv útja nevet viseli, és végigvezeti a látogatót az épületen, egészen a nagy olvasóteremig.

Dušan Zlokolica elmondta, Ivo Kurtović a háborús élményekből táplálkozva tervezte meg a könyvtár épületét. Vagyis: nem építkeztek felfelé, hanem inkább a vízszintes térkihasználásra törekedtek, illetve három pinceszintet alakítottak ki a könyvek tárolása és jobb védelme érdekében. A könyvek nagy része — néhány kivételtől eltekintve — nem található tehát meg szabadpolcon, hanem a digitális vagy kartonkatalógusból az adatait kikeresve kérhető a könyvtárosoktól.

A Szerbiai Nemzeti Könyvtárból nem kölcsönözhető ki semmi, az olvasótermekben, illetve a hanganyagok hallgatására kijelölt helyiségekben férhetőek hozzá a tartalmak. A föld alatt lévő raktárakban és termekben tartanak minden könyvet, itt található egy különterem is a régi és értékes könyvek, például a középkori kéziratok, illetve az első, nyomtatásban megjelent könyvek számára. Ezek a kiadványok viszont csak digitalizált formában tekinthetőek meg és kutathatóak. Egyébként a Szerbiai Nemzeti Könyvtár állományának jelentős része elérhető digitalizált formában az intézmény honlapján, illetve a könyvtár számítógépein.

Fotók, festmények, lemezek, gyűjtemények

Nemcsak könyveket tárolnak azonban a nemzeti könyvtárban, hanem hanglemezeket, hangfelvételeket, fényképeket és festményeket is. A könyvtár festményállománya körülbelül 250 művészeti alkotást foglal magában. Ezeket az alkotók azzal a szándékkal adományozták, hogy az intézmény falait díszítsék, és barátságosabbá tegyék a közösségi tereket. 2007-ben, amikor elkezdték felújítani a könyvtár épületét, némileg módosítottak a látogatók által használt terek struktúráján, így több művészeti alkotás vált láthatóvá a látogatók számára.

Az épület átriumában kapott helyet Lidija Mišić Tűzvirág nevű bronzszobra, melyet a művész 1972-ben készített és adományozott a könyvtárnak, és amely a háború után főnixként a tűzből feléledő könyvtárat jelképezi. Ez az átrium korábban belső kertként funkcionált, de az átépítéskor bezárták, és üvegtetővel látták el, így most egy fényben úszó közösségi térré vált, ahol kiállításokat és beszélgetős esteket is rendeznek. Egyébként a könyvtár fő kiállítótere a bejárat mellett található, tehát a belépő azonnal ezekkel a művészeti alkotásokkal találja magát szemben.

A könyvtár olvasótermei között kialakítottak néhány emlékszobát is. Miloš Crnjanski és Milan Rakić dolgozószobáit rekonstruálták, és ezekben megtalálhatóak az írók íróasztalai, szekrényei, könyvei, írógépei és személyes tárgyai.

Látogatóbarát

A könyvtár megnyitásakor 350 hely volt az olvasótermekben, mára ezt 600-ra bővítették. Dušan Zlokolica ráirányította a figyelmet arra, hogy a központi olvasótermen kívül külön olvasótermet alakítottak ki a jogászok, a kutatók, illetve a vakok és gyengénlátók számára is. Ez utóbbi egyedülálló kezdeményezés Szerbiában, a többi könyvtárnak nincs a vakok és gyengénlátók számára létrehozott beléptetőrendszere, hangos felolvasást lehetővé tevő gépparkja és Braille-írásmóddal írt könyvállománya. Érdekesség az is, hogy kizárólag tizennyolc év felettiek iratkozhatnak be a nemzeti könyvtárba, így gyerekkönyvek egyáltalán nincsenek, viszont rendeznek programokat gyerekek számára is.

A könyvtár látogatóinak a száma csak megbecsülhető, az éves, féléves, negyedéves és havibérletek mellett ugyanis váltható heti- és napijegy is. Dušan Zlokolica rámutatott, vizsgaidőszakban naponta mintegy ezren fordulnak meg a könyvtárban, és éppen az egyetemi hallgatók használják a leginkább az épületet, nem is csak arra, hogy könyvet olvassanak, hanem hogy itt készüljenek a vizsgáikra.

Mivel a könyvtár épületét eredetileg körülbelül 2-2,5 millió könyvre tervezték, nagyon szűkösek a raktárak, ezért a tervek szerint hamarosan újabb tárolóhelyiségekkel bővül az intézmény. Ezek nagy részét szintén a föld alatt alakítják ki mintegy 12 000 négyzetméteren, míg a földfelszíni rész kulturális programok megtartására alkalmas termekből áll majd.