Farkas János köszönti az egybegyűlteket

Február 16-án, a Fehér Hajó Szállodában, a Szerbiai Gerontológiai Társaság és a fennállásának századik évfordulóját ünneplő Óbecsei Gerontológiai Központ szervezésében, tanácskozást tartottak az idős kori gondok hosszú távú megoldásának intézményes formáiról. A tanácskozás célja, hogy hozzájáruljon egy olyan hosszú távú fejlesztési stratégia létrehozásában, amely a nemzeti akciós terv szerves része lenne, és amely az öregkori életkörülmények humanizációját szolgálná.
A jelenlevőket Farkas János, az Óbecsei Központ igazgatója köszöntötte, majd dr. Momir Janjić, a Szerbiai Gerontológiai Társaság elnöke mondott bevezetőt. Mint megjegyezte, a tanácskozás színhelye Óbecse lett, mert itt aktív munkapartnerekre találtak, köztük Farkas Jánosra, aki munkájával már bebizonyította, hogy nemcsak az óbecsei Központban, hanem határon innen és túl is értékes kapcsolatokat tart fenn, tapasztalatokat szerezve és továbbítva az öregedés, az öregség, valamint az idősek intézményes ellátása terén. A témával 2002 szeptemberében Madridban foglalkoztak, majd Berlinben is. Természetesen nálunk is időszerű a kérdés, és az akció elindításához a kormány aktív részvétele szükséges. Az előadó aláhúzta, hogy ezen a téren igen fontos az edukáció, a problémát közelebb kell hozni az emberekhez, megvalósítható terveket kell, készíteni, amelyek mozaikkockái azután egy közös terv részei lesznek. Szem előtt kell tartani, hogy az otthonok az ország különböző részein egyenlőtlenül vannak elhelyezve, és kapacitásuk sok esetben nem megfelelő, hogy az intézményeken kívül is megoldható az öregekkel való törődés, de figyelembe kell venni az EU-tagországok tapasztalatait is.
Dr. Ricz György igen érdekes adatokkal szolgált. Az öregedés, mint mondta, folyamat, amelyet leállítani nem lehet, de lelassítani, az esetleges betegségeket orvosolni - igen. Az öregedéssel járó egészségügyi problémák egész sorát mutatta be. Ezek többnyire orvosolhatók vagy enyhíthetők, de nagy gondot okoznak az öregeknél előforduló pszichikai elváltozások is. Az érelmeszesedés a pszichikai elasztikusság megszűnésével kezdődik, amikor a vitalitás és az általános intellektuális képesség is legyengül. Megkezdődik a felejtés időszaka, amit később a depresszió követhet. Tény, hogy azoknak az öreg személyeknek a száma, akik ilyen problémákkal küzdenek, növekszik, ezért a társadalom odafigyelésére is mind nagyobb szükség van. A lakosság elöregedése vitathatatlan tény. A 2002-ben megejtett népszámlálás során Vajdaságnak valamivel több, mint kétmillió lakosa volt. 3%-kal több, mint 1991-ben, de ez nem jelent természetes népszaporulatot, mert a lakosság száma tulajdonképpen a menekültek arányában növekedett meg - 12,9%-át a menekültek alkotják (kb. 200 000). A lakosság száma valójában állandó csökkenést mutat. A férfiak a tartományban átlag 68 évig élnek, a nők 74-ig. Óbecsének valamivel több, mint 40 000 lakosa van, ebből 13% 65 évesnél idősebb. Orvosra és gyógyszerre éppen az idős emberek szorulnak, és különös odafigyelésre, akkor is, ha állapotukat nem a betegség, hanem csupán az öregség okozza.
Farkas János a gerontológiai központok jövőjéről beszélt. Nemzeti tervet kell készíteni az öregek életminőségének javítására, amelynek az alapja a valódi szükségletek lennének, a társadalom lehetőségeihez mérten. Elengedhetetlen a meglévő központok kellő területi elrendezése Szerbiában. Fontos elemezni a pillanatnyi és várható szükségleteiket, a meglévő minőséget és a szolgáltatások sokrétűségét. A törvényeket úgy kellene létrehozni, hogy teret adjanak a gerontológiai központok minőségi munkájához. A szakkáder fontosságáról sem szabad megfeledkezni. Ezért kell véleményt nyilvánítani, összehasonlítani, tapasztalatokat cserélni.
Dr. Momir Janjić az idős, magatehetetlen emberek ellátásáról szólt, külföldi példák bemutatásával (az úgynevezett Palijativ ápolásról). Palijativ ápolásról akkor beszélünk, ha az ápolás a gyógykezeléssel együtt biztosítja az emberséges életminőséget. Azok vennék igénybe, akiken tulajdonképpen a gyógykezelés már nem segít, de megkönnyíthető a hátra levő idő, enyhíthetőbbek a fájdalmak, elviselhetőbb a szeretett személy elvesztése, mert még a bánatban és gyászban is segítséget nyújt ez az ápolási mód. Az ápolás ilyen formáját törvénnyel kellene biztosítani, és megfelelő szakkáder kell hozzá. Léteznek intézmények, ahol egészségügyi nővérek 24 órán át biztosítják a felügyeletet és az orvost, ha szükség van rá. Európa több országában működik ez, sikerrel. Léteznek lakóközösségek is, ugyanezzel a céllal. Együtt élnek, de ha igény van rá, biztosítják nekik a napi ellátást, tisztálkodást, takarítást. Nálunk voltak szociális lakások, aztán eladták őket.
Dr. Hristo Andjelski az egészségházak és a gerontológiai meg egyéb szociális intézmények együttműködéséről számolt be. Fontosnak tartotta a megelőzést, a sürgősségi osztály részvételét a rászorulók gyors ellátásában, a pozitív gyógyszerlistán szereplő gyógyszerek elérhetőségét. Legfontosabbnak tekintette a szoros együttműködést.
Dr. Miroslav Simić kitért a tudomány fontosságára. A lakosság problémáit ismerni kell, a megoldásokat is. Ehhez komoly szaktudás szükségeltetik, megfelelő egyetemi szinten. A tranzíció megköveteli az előírások egyeztetését az EU szabályaival. Ehhez több törvényt meg kell változtatni, többek között elengedhetetlen az oktatásügy reformja is.
A vitaindítók után teret adtak a hozzászólásoknak, a résztvevők hasznos ajánlatokat tettek, és megerősítették az idős emberekkel való foglalkozás szükségességét, elhangzott, hogy a család is érdekelt abban, hogy minden tagja megkapja a szükséges ellátást, és azt az életminőséget, amely minden embert megillet. Farkas János Magyarországi példákkal szolgált. Egyesített erővel számottevőbb eredmény érhető el, mondta.
A tanácskozás után a jelenlévők megtekintették a Gerontológiai Központot Óbecsén és Péterrévén.