Úgy tűnik, csak az anyatermészet, azon belül is a mindenkori bölcsőnk, avagy a bolygónk nem okos. Hiszen talán túlságosan is jámboran tűrte, illetve tűri az úgynevezett intelligens eszközöket használó emberiség pusztító tevékenységét. Főként a Föld kiemelt társadalmai jártak élen az említett tevékenységben, ők az elmúlt évtizedekben konkrétan hazavágták az otthont adó bolygót.

Egymillió hordó olaj sokak számára fontosabb a világ egyik legnagyobb kincsénél, a kristálytiszta víznél. Egymillió gyár, nehézipari vállalat, bánya fontosabb a vörösen vagy feketén ragyogó földnél és az életet adó oxigénnél. Egymillió dollár vagy tízmillió jüan pedig fontosabb minden állatnál és növénynél. A természeti kincsek, ásványi anyagok vagy lételemek nem használnak okoseszközöket, nem lényegesek tehát, egyszerűen elhasználódnak és elpazarolódnak. Az állatok szintén magukra vethetnek, hiszen nem okosak, vélhetően fél évszázadon belül jelentős részük ki is fog pusztulni.

Ha az emberiségnek nem sikerül leszakítania magáról a fogyasztói társadalom béklyóit, továbbá levetkőznie a modern korunk technikai forradalma által kierőszakolt kényelmi szokásokat, akkor finoman fogalmazva is a hajunkra kenhetjük az ultramodernnek hazudott eszközöket. A populáció egy része lassan odáig jut, hogy hetente cseréli ki csillogó-villogó telefonját és egyéb berendezéseit, viszont nem biztos, hogy mindennap tud majd néhány cseppnyi tiszta vizet önteni a poharába.

Ilyenkor szoktak sokan arra hivatkozni, hogy valaki vagy valakik majd kitalálnak valamilyen okos megoldást. Elfogadom a felvetést, de nagy kérdés, hogy mire lesz már idő. Csak nehogy egy „buta” aszteroida adja meg nemsokára a választ mindenre, idő előtt.