Mindenki erről beszélt augusztus első felében: Kötelező lesz az iskolaköpeny! Vagy az egyenruha? S jó ez, vagy rossz? Bezzeg a mi időnkben! Elfedi a társadalmi egyenlőtlenségeket... Ugyan már, a XXI. században! Akadt tehát téma és hozzászólás bőven, úgyhogy a tanévkezdéssel együtt járó egyéb változások körül elcsendesedett a közbeszéd. Pedig annyi mindent lehetett hallani!

Hamarosan becsengetnek — milyen újdonságokkal kell szembenéznünk? Erről kérdeztem Vicsek Annamária oktatási államtitkárt.

* Számíthatunk-e nagy horderejű változásokra? Kezdjük az általános iskolákkal! Lesznek-e új tantárgyak?

— A változások szeptemberben az 5. osztályosokat érintik, ők az új tanterv szerint már kötelező tantárgyként tanulják az informatikát. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy programozni fognak. A mai gyerekeknek ugyanis felesleges azt tanítani, hogy mi az egér meg a képernyő. A másik változás a testneveléssel kapcsolatos: mostantól test- és egészségnevelés lesz a tantárgy neve, a testneveléstanárok augusztusban képzésen vesznek részt, hogy az új tartalmakkal gazdagítva tudjanak órát tartani. Ez egy közös projektum, melyet az egészségügyi minisztériummal karöltve szeretnénk megvalósítani, hiszen minden hazai és nemzetközi felmérés, illetve egészségmutató szerint az összlakosság egészségi állapota katasztrofális.

* Változik-e valami a középfokú oktatásban?

— A duális oktatás nagyobb terjedelmű bevezetésén kívül több változás bevezetésének előkészítésén dolgozik a minisztérium. Ilyen az országos szintű érettségi bevezetése, de ennek egyelőre csak az alapkoncepciója készült el. A kötelező középiskolai oktatást az Egyesült Nemzetek Szerveztében való tagság alapján kell bevezetni 2030-ig — jelenleg az anyagi vonatkozások felmérése van folyamatban. Nagy feladat lesz még a gimnáziumi oktatás reformja, melyre leginkább a gimnáziumi tanterv elavultsága miatt van szükség.

* Milyen változásokra kell számítaniuk a pedagógusoknak?

— Az elektronikus napló bevezetése érdekes újítás lesz. Ez megkönnyíti az adminisztrációt, de persze mindenképp gondoskodni kell az adatok biztonságáról, illetve arról is, hogy az elektronikus napló valóban kiváltsa a papíralapú naplót, és ne járjon pluszmunkával a pedagógusoknak.

* Mi igaz az elbocsátásokkal kapcsolatos információk közül?

— Ez egy nagyon érzékeny téma... A Nemzetközi Valutaalap jelentős követelésekkel állt az oktatási minisztérium elé, ezek pedig nem teljesíthetőek fájdalommentesen. Az oktatás — mint az állami szféra minden egyéb területe — évtizedek óta nem működik gazdaságosan. Nem az volt az elsődleges szempont, hogy mire van szüksége az oktatásnak mint gyermekközpontú rendszernek, hanem az, hogy milyen káderállományunk van, és hogy senki se maradjon munka nélkül. Egy ilyen rendszer nem tartható fenn sokáig. Most jött el az ideje a változtatásnak, vagyis az észszerűsítésnek és a megtakarításnak, ami elbocsátásokkal jár. Arra kell nagyon figyelni, hogy a vajdasági magyarság számára minél fájdalommentesebb legyen ez a folyamat, és megfeleljen a részarányos foglalkoztatás előírásainak is.

* Mi a helyzet az új oktatási törvénytervezettel?

— Szeptember végéig várható, hogy az oktatási tárca törvénycsomagja a parlament elé kerül elfogadásra. Ebben benne lesz az oktatási rendszer alapjairól szóló törvény, vagyis az oktatási kerettörvény, valamint a duális oktatásról szóló törvény tervezete. Ezek új törvényként fognak megjelenni. A nyilvános vita során eddig az Országos Oktatási Tanács hatáskörének csökkentése kapta a legnagyobb visszhangot, hiszen a tervezet csupán tanácsadó testületként fogja meghatározni ezt a szervet, amire egyrészt azért volt szükség, hogy közelítsünk az európai példához, hiszen az európai államok többségében ez a szerv tanácsadó szakmai testületként működik, ahogyan a neve is mondja, nem pedig döntéshozó szerv, mely ha nem működik szabályszerűen, akkor olyan késleltetés és gátlás is előfordulhat, mint amilyen például a szerb mint nem anyanyelv standardjai esetében volt tapasztalható. A vajdasági magyarság szempontjából ez az újítás teljesen rendben van. A többinél pedig az volt számomra a fontos, hogy a tartományi, valamint a kisebbségi nemzeti tanácsi hatáskörök semmiképp sem csökkenjenek, különösen az oktatási intézmények igazgatóválasztásának új folyamatában.

* Hány magyar elsőssel kezdjük az új tanévet? Egyáltalán hány magyar diákkal számolunk a közoktatásban?

— Nehéz erre a nyár folyamán pontos választ adni. A gyakorlat azt mutatja, hogy a családok az új tanév kezdete előtt költöznek el a leginkább. A minisztérium információs rendszerébe, az úgynevezett Dositejbe az iskolák a nyár alatt folyamatosan töltik be a beiratkozott gyermekekre vonatkozó adatokat, ráadásul a kisebbségi tannyelvű osztályokban, így a magyar osztályokban sem zárták még le a beiratkozást, ezért augusztus végéig ez még változhat. Szeptember közepe táján kell igazán számot vetni, és akkor látjuk majd a változást az előző évhez képest.

* Hány magyar szak nyílik végül a középiskolákban? Lesz elegendő?

— A miniszter augusztus derekán ül össze azzal a munkacsoporttal, amelynek feladata az összes olyan kérelem elbírálása, amely a kis létszámú középiskolai osztályok jóváhagyására vonatkozik. Véleményem szerint — ahhoz képest, hogy hány magyar középiskolás diák van — nem kevés azoknak az osztályoknak a száma, amelyekbe magyar tannyelven iratkozhattak be a tanulók. Nyilván jó lett volna, ha még nagyobb lett volna a választék. Nagy veszteségnek érzem a vajdasági magyar közösség szempontjából, hogy a bizonyos iskolákban nagy múltra visszatekintő szakokra nincs elegendő jelentkező, és a jóváhagyásuk gyerekhiány miatt kerül veszélybe. Amikor néhány hónapja kiálltam több szak megnyitása mellett, tudtam, hogy minél nagyobb a jóváhagyott osztályok száma, annál több lesz szeptemberben a kis létszámú osztály, melynek jóváhagyásáért harcolni kell. Nagy előrelépésnek érzem, hogy a szakok jóváhagyásánál nemcsak az volt a szempont, hogy az iskoláknak mire van káderük, illetve mi számít hagyományos szaknak, hanem önkormányzati szinten előbb volt egy egyeztetés a gazdasági szereplőkkel, a munkaügyi hivatallal. Ez azért fontos, mert jó, ha olyan szakmát választ a gyermek, amellyel a középiskola után el tud helyezkedni, ha nem szeretne egyetemen továbbtanulni. Emellett fontosnak tartom kiemelni, hogy az idén először volt rá mód, hogy a tartományi oktatási titkárság is egyeztessen a minisztériummal, mielőtt a végleges döntés megszületett volna a tartományi középiskolai hálózatra vonatkozóan, és ez egyértelműen az államtitkári jelenlétnek köszönhető.

* Édesanyaként hogyan várja a tanévkezdést?

— A fiaim az általános iskola 7., illetve 8. osztályát kezdik, így rutinszerűen készülünk az iskolakezdésre. Annak idején kislányként minden nyáron izgatottan csomagoltam a tankönyveket és a füzeteket, ez a rituálé továbbra is nekem jut ki.

A nyitóképen: Vicsek Annamária (Szabó Attila felvétele)