Freda Josephine McDonaldként született 1906. június 3-án, azaz pontosan száztizennégy éve, St. Louisban. Utcai táncosnőként kezdte, az iskolát tízévesen otthagyta. Tizenöt éves volt, amikor férjhez ment egy Willie Baker nevű férfihoz, és egy fekete vaudeville-társulattal körbeutazta az Államokat. Később New Yorkban egy revücsapatban kezdett táncolni. Az együttes Párizsig meg sem állt, a híres Folies Bergere-ben lépett fel, Josephine az ikonikus banánszoknyájában, szinte meztelenül. A közönség imádta, hisz párizsi kópéság és New York-i csibészség jellemezte. Rendhagyó produkciója volt, tojást tojt, mint egy strucc, közben kotkodácsolt. Tánc közben is a mókán járt az esze, szemeivel bandzsított, nyelvét nyújtogatta, mindezt tánccal, pantomimmel vegyítve. Áradt belőle Afrika füstös egzotikuma és az erotika. Nem sokkal később elvált, de a Baker nevet megtartotta. Menedzsere tíz évig egy olasz arisztokrata, Pepito Abatino volt, akivel ez idő alatt együtt is élt. Josephine a férfiakhoz és a nőkhöz egyaránt vonzódott, szeretői között volt Frida Khalo is. Gyermeke nem lehetett, ezért 1947-ben elhatározta, hogy gyermekeket fogad örökbe a világ minden részéről, feketét, fehéret, sárgát, rézbőrűt, arabot, zsidót..., összesen tizenkettőt — ahogy ő nevezte, a szivárványcsaládot. Mindegyik gyermekét eredeti hite, vallása alapján nevelte, azt bizonyítandó, hogy a rasszizmus nem velünk születik, hanem tanuljuk. Francia otthonában több állatot tartott. Kedvenc gepárdjával sokszor együtt utazott, Toutoute nevű kecskéje az öltözőjében lakott, s volt egy Albert nevű, kiparfümözött malaca is. 

A Champs-Élysées-n Jacques Offenbach A kreol (La Creole) című operettjében több mint százszor lépett fel. 1937-ben megkapta a Zouzou című film főszerepét, ennek köszönhetően lett ő az első fekete művész, aki világhírnévre tett szert.

Josephine élharcosa volt a faji egyenlőségnek. Visszautasította, hogy szegregált közönség előtt lépjen fel, hiába kínált neki 10 000 dollárt egy szórakozóhely Miamiban. Ettől még az sem tántorította el, hogy ezután fenyegető telefonhívásokat kapott a Ku-Klux-Klan tagjaitól. Kijelentette, hogy nem fél tőlük, és nem fog meghátrálni. 1963-ban Martin Luther King oldalán részt vett a washingtoni menet élén.

A II. világháborúban titkos ügynöki feladatokat vállalt a németek ellen. Jegyzeteit láthatatlan tintával a kottáiba rejtette vagy a fehérneműjében csempészte át. Ezért Charles de Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök az Üdvhadsereg lovagjává ütötte.

Az 1960-as, ’70-es években fokozatosan eltávolodott a színpad világától. Búcsúkoncertjén Sophia Loren, Mick Jagger, Lisa Minelli és Diana Ross állva tapsoltak neki. Hatvannyolc éves korában lépett fel utoljára Párizsban, majd a műsor után, szokásához híven, hajnalig mulatott. Másnap az asszisztense holtan találta az ágyában.

Hemingway a legérzékibb nőként írta le, akivel valaha találkozott, Picasso szerint Josephine volt a modern Nefertiti. De megihlette F. Scott Fitzgeraldot és Christian Diort is, illetve Kosztolányi Dezső is imádattal írt róla egyik budapesti vendégszereplése után.