Az emlékezés helyei
Tóth Lívia
2021.09.14.
LXXVI. évf. 36. szám
Az emlékezés helyei

Szeptember 11-e dr. Szeli István akadémikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár születésnapja, aki száz évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Zentán. Ebből a jeles alkalomból a városnapi rendezvénysorozat keretében a szülőházán emléktáblát helyeztek el, valamint leleplezték a mellszobrát a Zentai Gimnázium előcsarnokában. Mindkét eseményen jelen voltak a Szeli család tagjai, közöttük Szeli Miklós, Szeli Valéria és Szeli Tivadar.

Dr. Toldi Éva, az újvidéki Magyar Tanszék vezetője a Szeli-háznál tartott értekezésében kitért Szeli tanár úr életének főbb állomásaira, melyek, mint mondta, nem a szokásos kisebbségi modell szerint alakultak.

Az elemi iskolát és az algimnáziumot szülőhelyén, a főgimnáziumot 1942-ben Szabadkán végezte. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–szerb szakán kezdte meg, de a II. világháború miatt nem fejezhette be, majd csak 1960-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Kétéves budapesti tanulmányútja után doktori értekezését 1962-ben már Újvidéken, a Magyar Tanszéken védte meg, a legelsőként az intézmény történetében.

Volt újságíró, majd a II. világháború után gimnáziumi tanár Zentán, tanított az újvidéki algimnáziumban és a tanítóképzőben, majd ismét Zentára került, igazgatója lett a zentai gimnáziumnak, tanfelügyelője a zentai járásnak, később tanácsosa Újvidéken a Tartományi Pedagógiai Intézetnek.

Egyetemi tanári karrierje majdnem egyidős az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékkel. Előadóként kezdte közvetlenül doktori értekezésének megvédése után, 1962-ben, s onnan vonult nyugdíjba egyetemi rendes tanárként 1983-ban.

Egyik kezdeményezője volt a Hungarológiai Intézet megalakulásának, majd első igazgatója lett, és ezt a funkciót látta el a Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézetében is. Első főszerkesztője volt a Hungarológiai Közleményeknek. Életművének elismeréseként a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia 1979-ben a tagjai közé választotta. Tudományos munkákat és könyveket publikált, tankönyvet írt.

Dr. Toldi Éva kiemelte, hogy Szeli István irodalomról vallott nézetei a regionalitás megfogalmazása körül kulminálódtak.

— Arra a furcsa együttállásra kereste a választ, amelyet szellemi, lelki, érzelmi, gondolkodásbeli, etikai magatartásbeli jellegzetességek alapján egyszerűen csak zentaiságnak nevezett, s amelynek mibenlétét a zentaiak minden bizonnyal kevéssé érzékelik, mert számukra Zenta nem pusztán lakhely, hanem az otthon apoteózisává magasztosul. És amelyről az a következtetés vonható le, hogy ezt egy lélektani fejlődésfolyamat eredményének kell tekintenünk, de meghatározását, kutatását önmaga számára egész életében fontosnak tartotta.

(A beszéd teljes szövege az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke Facebook-oldalán található meg: www.facebook.com/ujvidekimagyartanszek)

Szeli Istvánra emlékezett Fodor István, a Magyar Szó nyugalmazott újságírója is, aki a többi közt a következőket mondta:

— Tudtam persze róla, hogy egykor részt vett a Zentai Füzetek és a Monográfia Füzetek szerkesztésében, bemutatta a zentai írókat is; az sem volt ismeretlen számomra, hogy korábban a legfiatalabb igazgatója volt a főgimnáziumnak, mégsem igazán ismertem ragaszkodását a szülővárosához, véleményét az útravalóról, amellyel jó esetben minden szülőhely ellátja távozni készülő fiát. Ő ugyanis az irodalmat, a művészettörténetet vagy akár a történelmet is fölülről figyelte, kellő távolságból, úgy, hogy rálásson a nagyobb területre, az egészre, mert különben nem tudunk mércét szabni az értékre, és besétálhatunk a provincializmus csapdájába. Látószögének köszönhetően a tanár úr nem vált lokálpatriótává abban az értelemben, hogy a szülőhelyét minden elemében örök gyönyörűségnek vélje, szemet hunyva hiányosságai fölött.

Az emléktáblát Juhász Attila, a községi tanács művelődéssel és oktatással megbízott tagja avatta fel.

Ugyanezen a napon a Zentai Gimnáziumban mellszobrot állítottak Zenta Pro Urbe díjasának és díszpolgárának, dr. Szeli Istvánnak, aki az oktatási intézmény diákja, tanára és igazgatója is volt. Szilágyi László szobrászművész alkotását, mely a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával készült el, Bordás Győző író, szerkesztő méltatása után Ujházi Éva igazgató a diákparlament tagjaival leplezte le.

Ujházi Éva elmondta, Szeli tanár úr életpályájával példát szeretnének mutatni az oktatási intézmény diákjainak, hiszen az álmok és a tervek eléréséhez munka, hit és kitartás szükséges.

Az alkalmi műsorban fellépett a gimnázium énekkara, valamint Kőrösi Violetta, Una Borđoški és Momčilo Radonjić versmondók mutatkoztak be.

Fényképezte: Tóth Lívia

Képgaléria
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Községeink Életéből rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..