- Pozsár Rihárd fotója

Kónya Sándor Csókán született 1952-ben. Okleveles gépészmérnök, középiskolai tanár, néprajzi értékeink gyűjtője, népszerűsítője és a vajdasági költők verseinek megzenésítője. Első kötete 2004-ben jelent meg Harmatozzatok, egek! Címen, és az észak-bánsági katolikusok vallásos énekeit tartalmazza. Tevékenységéért 2005-ben a Kiss Lajos Néprajzi Társaságtól Kálmány Lajos-emlékplakettet kapott. A Mosoly vers- és énekmondó együttes tagja. Vajdasági költők, írók könyvbemutatóin szerepel énekmondóként, versénekesként, az utóbbi időben pedig a saját, Vers/Ének című kötetét mutatja be. A tiszaszentmiklósi plébánián megtartott irodalmi estjéről faggattam.
* Hogyan jutott arra az ötletre, hogy gitárt ragad és verseket zenésít meg?
- A két dolog nem egyidejűleg keletkezett. A megzenésítés iránt harminc évvel ezelőtt éreztem belső késztetést, Kovács Nándor egyik verse elolvasásakor. Azt is szokták kérdezni tőlem, hogyan választom ki a verseket. A versek találnak meg engem, nem én válogatom őket. Ha egy újság hasábjain olyan költeménnyel találkoztam, amelyről úgy éreztem, hozzá kell illesztenem egy dallamot, akkor azt feltétlenül meg kellett tennem. Általában nem a gondolatok, hanem sokkal inkább a hangulat, a különböző emberi ösztönökkel feltöltött versek ragadnak meg. Persze, azt is mondhatnám, hogy teljes mértékben nem a saját dallamaimmal zenésítettem meg a verseket, hanem népzenénk rétegeiből is kölcsönöztem zenei mondatokat, és azokat a verssorokhoz rendeltem. Akkoriban még nem is gondoltam, hogy egyszer majd elő is adom ezeket a verseket. Ami a kérdés másik részét illeti: a gitározás onnan ered, hogy néhány évvel ezelőtt azt szerettem volna megmutatni a fiataloknak, hogy vallásos énekeinket gitáron is elő lehet adni. A későbbiekben már párhuzamos síkon futott a vallásos énekek és a megzenésített versek előadása.
* Mennyi időt, illetve energiát igényelt a kötetben megjelent versek megzenésítése?
- Mivel nem válogatom a verseket, hanem úgymond torkon ragadnak, megtörtént velem az is, hogy egy jó barátom elém tett egy verset, és megkért, írjak hozzá dallamot. Erre azt válaszoltam, ezt így nem tudom megtenni, esetleg adjon többet, és amelyik megtetszik, azt megzenésítem. Persze, ezt verse válogatja! Előfordult olyasmi is, hogy szóról szóra meg kell tanulnom a verset, hogy kibontakozzon belőle a dallam, merthogy mindegyik versnek megvan a maga dallama. Olykor rögtön, a vers elolvasása után előbújik a dallam, máskor meg jóval később.
* Ezek szerint nem tudott folyamatosan dolgozni a kötet elkészítésén. A vajdasági magyar költők és verseiknek népszerűsítésén kívül milyen célja volt még?
- A verseket nem kizárólag azzal a céllal zenésítettem meg, hogy kötetet adjak ki. A célom az volt, hogy a vajdasági irodalomban jelen lévő hiányt pótoljam, mivel a Délvidéken ezenkívül még csak egy megzenésített versek gyűjteménye létezik.
* Milyen tervei vannak a közeljövőben?
- Egy kisebb gyermekverses füzetet szeretnék összeállítani, mert csodálatos, ahogyan a gyerekek fogadják ezeket a költeményeket. A gyermekverses kötetbe ebből is kerülne néhány, és olyanok is, amelyek nem jelentek meg a gyűjteményben. Eddig több helyen volt könyvbemutatóm, azt hiszem, ez a tizenötödik. Mindenhova elmegyek, ahova hívnak, de nem erőltetem rá magam az irodalmi estek szervezőire.
* Köszönöm az interjút.
- Én is köszönöm a figyelmet, amelyet nem én, hanem a vajdasági magyar költőink érdemeltek ki.
A címet Burkus Valéria Szétosztom magam című verséből kölcsönöztem. Kónya Sándor is minden bizonnyal szétosztotta magát. Tanárként, a vallási énekek előadójaként, a délvidéki magyar költemények megzenésítője és népszerűsítőjeként, néprajzi értékeink gyűjtőjeként, fiatal énekes tehetségek felkarolójaként. Akár azt is mondhatnánk, a Délvidék minden zugába jutott belőle egy lélektöredék.