Mottó: „A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos” (Albert Einstein).

A tudás hiánya olyan termékeny talajt teremt, amelyben a tévhitek és az összeesküvés-elméletek könnyen gyökeret vernek. Ahogy a kritikus gondolkodás háttérbe szorul, egyre többen dőlnek be olyan abszurd elképzeléseknek és összeesküvés-elméleteknek, mint a laposföld-elmélet, a hidrogén-peroxid fogyasztása, az oltásellenesség, a hajmeresztő alternatív gyógymódok, a paleo- és a vegán étrend vagy a gyíkemberek létezése. Ezek a tévhitek nem ártalmatlan hóbortok, hanem nagy veszélyt rejtenek magukban, sőt, jelentős társadalmi és egészségügyi kockázatokat hordozhatnak. A tudás hiánya, az ebből adódó hiszékenység, a felelőtlen influencerek által sugárzott álinformációk, valamint az oktatási rendszer és a média hiányosságai mind olyan problémák, amelyek súlyos következményekkel járhatnak, az ilyen tévhitek ugyanis nemcsak egyéni szinten, de kollektív módon is okozhatnak károkat, egyre inkább megingatva a tudományba vetett hitet és aláásva a közbizalmat.

Az influencerek bármit mondhatnak?

A közösségi média és a podcastek világában számos olyan szereplő tűnik fel, aki a hírnév és a követők számának növekedésére törekedve felelőtlenül bármilyen információt megoszt. Ezek az influencerek és a podcastek vezetői gyakran anélkül formálnak véleményt, hogy megfelelő képzettséggel, tudással vagy jártassággal bírnának egy-egy területen. Ez különösen aggasztó, mivel a közönség gyakran kritika nélkül fogadja el az általuk közvetített üres locsogást és tévhiteket. Az újságírói etika, mely alapelvárás a felelős tájékoztatásban, a közösségi médiában teljesen háttérbe szorul. Az influencerek, hogy nyomatékosítsák nevetséges meglátásaikat, gyakran szaktekintélyként olyan vendégeket hívnak meg műsoraikba, akik szintén híján vannak a megfelelő szakértelemnek. Mégis nagy meggyőződéssel beszélnek olyan témákról, mint a táplálkozás, a mentális egészség vagy akár a tudományos vagy történelmi kérdések. Az ilyen jelenségek különösen veszélyesek, hiszen az átlagos hallgatónak nincs meg mindig az a tudása, amellyel felismerhetné, hogy az elhangzott információk tévesek.

A jelenség sajnálatos módon a médiában is felüti a fejét. Vajdasági kereskedelmi rádiók műsoraiban egyre gyakrabban fordul elő, hogy személyi edzők szakértenek olyan területeken, amelyek kívül esnek a kompetenciájukon, mint például táplálkozási tanácsadás, pszichés-mentális betegségek értelmezése vagy akár üzleti tippek adása. Bár egy személyi edző jártas a fizikai edzésben, ez nem jogosítja fel arra, hogy hiteles véleményt nyilvánítson orvosi vagy pszichológiai kérdésekben. Az ilyen jellegű tanácsok nagy veszélyeket rejthetnek magukban, különösen, ha valaki ezekre alapozza egészségügyi döntéseit. A megfelelő szakmai tudás és képzettség hiánya jelentős kockázat, különösen akkor, ha ezen személyek megnyilvánulásai szélesebb közönséghez is eljutnak.

Az influencerek és podcastek világában az információk gyakran minden tudományos megalapozottság nélkül, ám a legnagyobb meggyőződéssel kerülnek a nyilvánosság elé. Így születtek meg olyan abszurd összeesküvés-elméletek is, mint az 5G-hálózatok állítólagos szerepe a COVID—19 terjesztésében, Finnország nem létezik, a Hold sem létezik, a szódabikarbóna gyógyítja a rákot vagy a lapos Föld elmélete. Ezek az elképzelések rendszerint egy-egy kiragadott példán vagy félreértett információn alapulnak, melyeket a tudományos közösség játszva megcáfol. Mégis, a felületes tudású embereket könnyű meggyőzni egy jól hangzó, de félrevezető példával.

Szerbia a tévhitekben vezető nagyhatalom?

Akárcsak más országoknak, Szerbiának is megvannak a maga kis gyöngyszemei ezen a téren. Az általános ismerethiány, valamint a tudományos, történelmi és régészeti alaptudnivalók hiánya kedvező táptalaja a hamis információk gyors terjedésének. Szerbiában nemcsak a közösségi médiában, hanem ennél sokkal szélesebb körben is burjánzanak a dezinformációk. A kereskedelmi televíziók, a nyomtatott sajtó, és ami különösen aggasztó, még a közoktatás is teret ad ennek a jelenségnek. Ez a széles körű elterjedés pedig még inkább aláássa a társadalom kritikai gondolkodásra való képességét, és megerősíti a tudásbeli hiányosságokat, melyek hosszú távon súlyos következményekkel járhatnak.

Vizsgáljunk meg néhány olyan mélyen gyökerező tévhitet, amely már beépült a kollektív tudatba, és meghatározza a nemzeti identitást. Például Nikola Tesla nevét gyakran összekapcsolják olyan találmányokkal, mint az elektromos áram, az internet vagy a teleportáció. Bár Tesla valóban egy zseniális tudós volt, az elektromos áram felfedezése nem az ő nevéhez fűződik. Az áram és annak tudományos alapjai olyan kutatókhoz köthetőek, mint William Gilbert, Benjamin Franklin, Luigi Galvani, Alessandro Volta, Michael Faraday és James Clerk Maxwell. Az internet technológiája is sokkal később fejlődött ki, és szintén nem Tesla érdeme, míg a teleportáció klasszikus értelemben ma sem létezik. Igaz, a kvantummechanikában van egy jelenség, melyet kvantumteleportációnak neveznek, de ez a terület még mindig kutatás alatt áll. Az ilyen tévhitek feleslegesen próbálják fényezni Tesla egyébként is csodálatra méltó munkásságát.

Hasonló félreértések születnek a történelmi ismeretek hiányából is. Egy szerbiai kereskedelmi televízióban például hallottam egy önmagát történészként bemutató személyt, aki nem kevesebbet állított, mint hogy a görög istenek valójában szerbek voltak. Most vegyünk egy mély levegőt. Az ilyen kijelentések nemcsak teljesen megalapozatlanok, de annyira sértőek az intelligenciára nézve, hogy nehéz komolyan venni őket. Az ókori görög mitológia és a szerb kultúra között semmilyen kapcsolat nem létezik, és az ilyen állítások minden tudományos alapot nélkülöznek. Ehhez hasonlóak Jovan Deretić áltörténész fantáziadús elképzelései is, melyek szerint a sumér és az óegyiptomi birodalmakat szerbek alapították, vagy hogy minden szomszédos nép, beleértve a magyart is, szerb eredetű, ami történelmileg és régészetileg is teljes mértékben téves. Itt fontos megemlítenem napjaink egyik legnagyobb régészeti átverését is, a boszniai piramisokat, melyekről ugyancsak megalapozatlan elméletek terjedtek el.

A szerbiai tévhitek legnagyobb sorozatát talán gasztronómiai vonatkozásban fedezhetjük fel, hiszen bizonyos ételeket errefelé szerb eredetűnek tartanak — ilyen például a töltött káposzta, a halászlé, a szilvás gombóc, a burek, a csevap vagy az ajvár. Bár ezek az ételek széles körben elterjedtek Szerbiában, eredetüket tekintve nem sorolhatóak a szerb konyha autentikus fogásai közé.

Ezek a tévhitek nemcsak tudományosan tévesek, hanem súlyos társadalmi következményekkel is járhatnak. A hamis információk terjedése aláássa az emberek történelmi és kulturális tudását, valamint hozzájárul a társadalmi polarizációhoz és a nemzeti önértékelés torzulásához, arról nem is beszélve, hogy más nemzetekre nézve sértőek lehetnek. Az ilyen tévhitek elősegíthetik a szélsőséges nézetek terjedését és csökkenthetik a társadalmi kohéziót.

Ahogy egyre inkább előtérbe kerülnek ezek a tévhitek, úgy válik elengedhetetlenné az alapos ismeretszerzés és a kritikai gondolkodás képességének fejlesztése. Tartsuk szem előtt, hogy a megalapozott tudás és a tényeken alapuló világkép a legjobb védelem az efféle félrevezető és káros elképzelések ellen. Tanácsos tehát mindig törekedni az információforrások hitelességének ellenőrzésére és a mélyebb megértésre, hogy megalapozott döntéseket hozhassunk mindennapjainkban.