Az angol Aston Martin céget 1913-ban alapította meg Lionel Martin és Robert Bamford. Egy évvel korábban közös összefogással a Singer autómárka eladására megnyitották a Bamford & Martin céget Londonban, ahol a GWK és a Calthorpe autómárkákat szervizelték. Martin részt vett az Aston Hill Climb versenyen — innen jött az ötlet, hogy ketten saját autót gyártsanak Aston Martin néven, kombinálva a Martin vezetéknevet és Astont, a verseny helyét.

Az első autót Aston Martinnak nevezték el. Martin készítette, négyhengeres Coventry-simplex motorral az 1908-beli Isotta Fraschini alvázra építve. Martin és Bamford üzlethelyiséget vásároltak, és 1915 márciusában elkészítették az első saját autójukat. A gyártás azonban nem kezdődött el az I. világháború kitörése miatt. Martin csatlakozott a Royal Admiraltyhoz, Bamford pedig a Royal Army Service Corphoz. Minden gépet, melyet a gyártáshoz vettek, eladtak a Sopwith Aviation Companynak. Az I. világháború után fölújították cégüket, és az új autók az Aston Martin nevet viselték. Bamford 1920-ban elhagyta a céget, mely 1922-ben gróf Louis Zborowski támogatásával újraéledt. A Bamford & Martin autók versenyeztek a French Grand Prix-n, előtte pedig a brooklandsi pályán (Anglia) megdöntöttek egy gyorsasági és egy kitartási világrekordot. A szakemberek három gyári alvázat terveztek, melyre 16 szelepes motorokat szereltek, versenyzés és rekorddöntés céljával. Összesen 55 autót gyártottak két konfigurációban: hosszú és rövid alvázzal.

A cég 1924-ben csődbe ment, és ekkor Lady Charnwood vette meg. Egy év múlva újabb csőd következett, végül 1926-ban bezárták, amikor Lionel Martin is távozott. Ebben az évben Bill Renwick, Augustus Bertelli és egy csapat befektető Lady Charnwooddal újraindította a vállalatot. Átnevezték Aston Martin Motorsra, és áthelyezték a volt katonai gyárba (Whitehead Aircraft Limited Works). Renwick és Bertelli csak néhány évig voltak partnerek, ez alatt az idő alatt fejlesztették ki az erős négyhengeres motort, mely a Renwick által szabadalmaztatott üzemanyag-égésteret használta. Új reputációra építve 1926 és 1937 között Bertelli volt a technikai igazgató és az Aston Martin autók megálmodója. A többnyire kétüléses, 1,5 és 2 literes motorral felszerelt nyitott autók Bertelli Cars néven váltak ismertté. Megjelent néhány hosszú alvázra épített limuzin és kabrió is. Abban az időben ritkaságnak számított, hogy valaki cégtulajdonos, gyártó és sportautó-pilóta is legyen egy személyben. Bertelli LM versenycsapatai és autói sikeresek voltak mind a hazai, mind a nemzetközi megmérettetéseken, beszámítva a 24 órás Le Mans és Mille Miglia versenyeket is.

Felemelkedések és bukások

Függetlenül a versenysikerektől, 1932-ben újabb pénzügyi nehézséggel nézett szembe a cég, új tulajdonosának hála azonban megmenekült. 1936-ban az Aston Martin úgy döntött, hogy a sportkocsikról átállt közúti járművek gyártására. A II. világháború kitöréséig csak 700 autót szerelt össze, amikor is teljesen beszüntette az autógyártást, és repüléstechnikai alkatrészeket kezdett el készíteni.

A David Brown-korszak

1947-ben a David Brown Limited megvette az Aston Martin céget, Sir David Brown vezérigazgatóval az élén. Az ő nevével fémjelzett sikeres korszak új motorokkal és új autókkal kezdődött — ez a klasszikus DB sorozat, 2,6 literes W. O. Bentley motorral. 1950-ben bemutatták az új DB2 modellt, 1953-ban a DB2/4-et, 1955-ben a DB2/4 Mk II-t, ezt követi 1957-ben a DB Mark III, és végül 1958-ban az LDB4, 3,7 literes motorral. Ezekkel a járművekkel az Aston Martin bekerült a versenyautó-gyártók krémjébe, felküzdötte magát az autós hierarchia legmagasabb fokára, hiszen vevőköre szűk és arisztokratikus ugyan, ám annál tehetősebb. Hű maradt a Grand Touring (GT) stílusú modellekhez, így a tekintélyes DB4-be és az ismert DB6-ba hathengeres motorokat kezdett beépíteni, melyeket akkoriban a lengyel Tadeusz Marek alakított ki. Ekkorra már olyan sikeres volt a cég, hogy új gyárba költözött Newport Pagnellbe, ahol azóta is készíti a vérbeli sportautókat.

1957-től 1959-ig újabb kirobbanó versenysikerek következtek. 1959-ben az Aston Martin végzett az első helyen a sportkocsi-világbajnokságon, majd megjelent a kizárólag versenycélokra gyártott DBR1, mely megnyerte a nürburgringi 1000 kilométeres versenyt, illetve Le Mans-ban is diadalt aratott. 1963-ban a DB5 a versenypályák után a filmvásznon is megjelent. Nagy sikert aratott a Goldfinger című James Bond-filmben, Sean Conneryvel a volán mögött. A siker hatására az Aston Martin a 007-es ügynök szolgálati autója lett. 1969-től egyre erősebb motorokkal érkezik a V8-as és a DBSV8, majd a V8 Vantage és a Lagonda modellek következnek. Függetlenül az aránylag jó értékesítési számoktól, 1975 és 1978 között háromszor cserélt tulajdonost az Aston Martin. Új stratégiára építve 1977-ben nagyobb profittal, 905 000 fonttal zárta az évet. 1980-ban Victor Gauntlett 12,5%-os részesedést vásárolt a cégből, átvette az értékesítési csapat vezetését, és hosszú fejlesztéssel, új marketinggel képes volt arra, hogy eladja a világ leggyorsabb négyüléses szériaautóját. Sőt, 1982-ben az Aston Martin Lagondát (AML) Ománban, Kuvaitban és Katarban is piacra tudta dobni. A vállalat megkapta a királyi végzést (Royal Warrant of Appointment) a walesi hercegtől, és ezt a garanciát mindmáig birtokolja.

Függetlenül a versenyeken való jó szereplésektől, mint amilyen 1982-ben a 24 órás Le Mans-i futam volt, az autóeladás drasztikusan csökkent — 30 járműre korlátozódott. A kőolaj-kereskedelem nehezebbé válásával a cégnek több pénzre és időre volt szüksége, ezért piacra dobott néhány részvényt, és új befektetőket is keresett. 1987 szeptemberében a Ford részesedést szerzett az Aston Martinban, és már a következő évben több mint 5000 autót gyártottak le. Jó számokat értek el a limitált szériában kiadott Vantage-dzsel és az 52 Volante Zagato Coupéval, melyek 105 000 fontba kerültek — darabonként. A Ford befektetett az Aston Martinba, hozzáadta a saját cégéhez, a Premier Automotive Grouphoz, és megerősítette a gyártást. A vállalat 1994-ben új gyárat nyitott Angliában, és a következő évben rekordszámú, 700 autót készített.

Mielőtt a Ford átvette volna a céget, az Aston Martin autókat kézi módszerrel, különféle szerszámokkal, úgynevezett English wheel gépekkel rakták össze. 1998-ban 2000 autót gyártottak a DB7 modellből, 2002-ben pedig 6000 autó gurult ki a gyárból — túlszárnyalva az addigi összes DB modell gyártási mennyiségét. Szélesítették a DB7 palettát: először a V12 Vantage modellt, azután pedig a V12 Vanqvisht vezették be. 2003-ban az Aston Martin bemutatott egy koncepcióautót Detroitban (USA, Michigan), a North American International Auto Show–n, az AMV8 Vantage-et. Hogy versenybe tudjon szállni a világpiacon, visszahozta a klasszikus Vantage V8 motort.   

(Folytatjuk)