* Mivel foglalkozik a perinatális szaktanácsadó?

— A perinatális szaktanácsadói képzés az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológia Tanszékének egy szakirányú továbbképzése, mely a szülés és a születés körüli időszakkal foglalkozik: idetartozik a fogantatás, a várandósság, a szülés, a gyermekágyas időszak, de még a kisgyermekes lét is. A képzés a tudáson túl egy személetet is ad, melynek köszönhetően a szaktanácsadó látja a szülés és a születés természetességét, illetve az összefüggéseket az élet más területeivel kapcsolatban. Tanulunk a várandósság és a szülés élettanáról, lélektanáról, az elakadásokról, de a családi rendszerről, kötődésről, gyászról, szoptatásról, hormonokról, traumáról stb. is. Fontos, hogy a szaktanácsadó melyik területről érkezik a képzésre, ezzel az új szemlélettel folytatja a munkáját, egészíti ki. Vannak a képzésen pszichológusok, dúlák, védőnők, szülésznők, a legtöbben már úgy érkeztünk ide, hogy anyákkal, nőkkel, családokkal dolgoztunk, és valamilyen módon kapcsolódtunk a szüléshez, születéshez. Én egyéni vagy páros konzultációkat tartok, és elkezdtem a várandósokkal csoportban is foglalkozni, a jövőben pedig a szülés élményével szeretnék még többet dolgozni.

Szőcs Balassa Teodóra felvétele

* Neked a dúlaság adta meg az alapképzést, ugye?

— Így van. Ehhez a saját anyaságom vitt közel. Azt tapasztaltam, hogy nagyon nagy egyedüllétben vannak a nők, az anyák, és sokat tud segíteni az őket megtámogató női erő. A legtöbben azt gondolják a dúlákról, hogy csak a vajúdásnál és a szülésnél vannak jelen, viszont a dúlaképzésen arról is sokat tanultunk, hogyan lehet meghallgatni az anyákat, és jó mellettük lenni, támogatni őket az egész folyamatban — mert azt gondolom, az anyává válás nem csak a szülésnél történik. Engem már akkoriban is ez fogott meg a leginkább, hogy hogyan lehet kéretlen tanács, kioktatás, ítélkezés nélkül figyelemmel és meghallgatással támogatni egy nőt ebben az életszakaszban. Kerestem, hogy hol tudom bővíteni a tudásom, hogy megérkezhessem ebbe a segítő szakmába, de úgy, hogy én is biztos legyek magamban és a tudásomban. Mindkét képzésen nagyon fontos az önismereti rész is, a saját történeteink megdolgozása, átdolgozása, hiszen csak így tudunk jól segíteni. Az elmúlt két évben főként várandósok kerestek meg egyéni szülésfelkészítéssel, mások pedig azzal, hogy a nehéz szülésélményüket hallgassam meg. De támogattam gyermekágyas anyát, beszélgettem várandósság előtt álló nővel, és veszteséget megélt családot is kísértem az útján. A vajúdástámogatás nem olyan régen érkezett meg az életembe, egy olyan családot kísérhettem, amely a szegedi klinikán szült. Fontos történet lesz ez is az életemben, nagyon jó élmény volt, csapattagként kezeltek a szülésznők, az intézmény dolgozói, nagyon jó volt ezt megélni. És azt is érzem, hogy milyen türelmesnek kell lennem ebben a hivatásban, valóban úgy érkeznek a történetek, kérések, kérdések, hogy közben nekem is nagyon sokat tanítanak.

* A nők mernek manapság beszélni a szülésről?

— Azt gondolom, lassan megérkezünk oda, hogy már ne legyen tabu a szülésről beszélni, vagy hogy megérezzük ennek az eseménynek és az azt körülölelő időszaknak a fontosságát, formáló erejét. Szerintem akkor is fontos megbeszélni a szülésélményt, ha nagyon jó volt, akkor pedig különösen, ha nehezebb a történet, a megélés. Én eddig is úgy hallgattam meg az anyákat, hogy nemcsak a szülésről beszéltek, hanem kérdeztem őket a várandósságról, párkapcsolatról, gyermekágyról is, mindarról, ami megelőzte és követte a szülést, főleg az érzésekre fókuszálva. Egy nagyon jó szülésélményt is jó lehet megbeszélni, nem csak a nehezet, fontos foglalkozni vele. A nehéz szülésélmények esetében azon van a hangsúly, hogy az édesanya ítélkezésmentes figyelmet, odafordulást, időt, maximális megértést kap, és nem megkérdőjelezést vagy okoskodást. Mindez nagyon gyógyító tud lenni. Néhány évvel ezelőtt Puroszné Nagy Magdolna dúla, perinatális szaktanácsadó már tartott Kanizsán szülésélmény-feldolgozó műhelyt, akkor is volt érdeklődés, azt gondolom, nálunk is van erre igény.

* Rendszeresen indítasz Anya Útja és Várandós Kör csoportfoglalkozásokat, melyekre szintén nagy az érdeklődés. Mesélnél ezekről?

— Az Anya Útja csoport a nemzetközi Mother Nature projektum keretében kidolgozott módszertanon alapuló 6 alkalmas, önismereti tanulási program, melynek az a lényege, hogy a résztvevő más anyákkal együtt egy olyan folyamat részese, ahol átdolgozhatja az anyává válását, megoszthatja élményeit, érzéseit, és tanulhat más anyák történeteiből. Ez a 6 alkalom végigvezet azon, hogy miként váltam lányból nővé, hogyan kerültem közel az anyasághoz, honnan érkezett meg ez a hívás, hogyan voltam a várandósságban, milyen volt a szülésem, mik voltak azok a nagy nehézségek, amelyeket az anyaság hozott magával, illetve hogy milyen pozitívumokat kaptam az anyaságtól, és hogy ezeket az új képességeket, amelyeket az anyasággal kaptam, hogyan tudom beépíteni a hétköznapokba, munkába stb. Az egyik különlegessége a foglalkozásnak, hogy a természetben is dolgozunk, a természet mint társfacilitátor jelenik meg a folyamatban. Nagyon nagy az ereje a felismerésnek, hogy hogy van kint, ami bennünk van, és fordítva, és hogyan tud segíteni a természet az érzéseinknek a megfogalmazásában. Egyfajta szabadság is van benne, hiszen nem kell minden alkalommal és minden feladat során mindenki előtt beszélni, mert páros feladatok is szerepelnek a programban, és ez hatalmas megkönnyebbülés lehet annak, aki nem szeret több ember előtt megnyílni. Az egész folyamatnak egyébként van egy női kör jellege, nagyon sokat lehet magunkról tanulni, és közben jó meghallgatni a másikat, szembesülni azzal, hogy bizonyos problémák mindannyiunkat érintenek, megszűnik az egyedüllét érzése, és megérkezhetünk oda, hogy az anyaságot magát másképp lássuk, éljük meg, hogy mi is egy nagynak a részei vagyunk. A Várandós Kört az idén indítottam el, jelenleg a második csoporttal dolgozunk együtt. A célom — azon túl, hogy a résztvevők információt kapjanak a várandósság, szülés, gyermekágy, baba-mama kapcsolat, szoptatás és az ezekhez kapcsolódó témákról —, hogy anyatársakra is leljenek egymásban, közösséget alakítsunk, ahol ítélkezésmentesen fordulunk egymás és a saját érzéseink felé is. Ez egy olyan csoport, ahol biztonságban érzik magukat, ahol megoszthatják az érzéseiket a várandóssággal kapcsolatban, de ahol információt is kapnak az ezt körülölelő időszakról, kérdezhetnek, tanulhatnak. Ez nem egy szülésfelkészítő, inkább az anyaságra készülünk, és megismerjük ennek a más állapotnak a természetes folyamatait, foglalkozunk a testi-lelki átrendeződéssel, ennek a megértése pedig bizalmat ad önmagunkban. Az első csoportnak egy szülésáldó ünnepet is tartottunk Szőcs Balassa Teodóra dúlatársammal — ez a kis rituálé is segít abban, hogy könnyedebben lépjünk át egyik életszakaszunkból a másikba, a kismamák pedig azt fogalmazták meg, hogy olyan erős kapcsolódás alakult ki közöttük a 8 hét alatt, hogy szívesen osztották meg ezt az ünneplést egymással. Megindító élmény volt így látni őket! A szülésük után pedig újra találkozunk majd a kisbabáikkal együtt, hogy a szülésélményük megosztásának is legyen tere.

* Egyéni szülésfelkészítőt is tartasz. Ez miből áll?

— Ha megkeres egy kismama, akkor az első találkozón ismerkedünk, ő beszél arról, ami számára fontos, ami miatt megkeresett, én pedig elmondom, hogy mit tudok nyújtani, aztán ha a kettő találkozik, akkor elindul a folyamat, a közös munka. Általában minden alkalomnak van egy olyan része, ahol a kismama megoszthatja a megéléseit, nehézségeit, örömeit, hogy éppen hogyan érzi magát, és van egy téma, melyet megbeszélünk, kérdezhet, stb. Ha valamiben nem vagyok kompetens, akkor más szakemberhez irányítom, vagy ha nem tudok válaszolni, akkor cikket, videót ajánlok, és könyveket is lehet bérelni, vagy utánanézek a témának. Mivel egy érzékeny időszakról van szó, fontos, hogy megértéssel vagyok jelen, és a kismama az, aki megszabja a határokat, hogy miről mennyit szeretne hallani, stb. Konkrét tanácsot nem adok, inkább abban segítem, hogy az információk alapján megtalálja a saját válaszait, az útját. Megtiszteltetés az a bizalom, amelyet kapok, és én is rengeteget tanulok minden kapcsolódásból. A várandósság gyönyörű dolog, de rengeteg ambivalens érzés kíséri. És ez olyan, mintha még mindig tabu volna erről beszélni. Pedig normális, ha egy kismama néha szomorú, vagy valami neki is nehéz, nem? Nagyon segítő tud lenni az, ha a megjelenő pozitív és negatív érzéseket is takargatás nélkül megélhetjük, átdolgozhatjuk magunkon egy megértő, támogató személy jelenlétében — és ez mind segíti a szülés természetes folyamatát is.