
Mind nagyobb népszerűségnek örvendenek a törökbecsei Josif Marinković Általános Iskolában szervezett anyanyelvápoló órák. A program a Bethlen Gábor Alapnak, valamint a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének köszönhetően valósul meg.

A 369 diákot számláló bánáti település tanintézményében a tanítás szerb nyelven folyik, a diákok szüleinek többsége azonban vegyes házasságban él. Tavaly szeptemberben ezért is döntöttek úgy, hogy az alsósoknak és a felsősöknek is lehetőséget nyújtanak a magyar nyelv elsajátítására. Azóta a kicsik már a magyar népi hagyományokat is örömmel ápolják, amit — úgy tűnik — sikerrel tesznek, a XX. Vajdasági Suliszínház Fesztivál muzslyai elődöntőjén ugyanis a Libapásztorlány lakodalma című énekes, körtáncos jelenettel a legjobb három csoport közé jutottak. A darabot november végén, a fesztivál gálaműsorán is kimagasló sikerrel mutatták be.
A törökbecsei Josif Marinković Általános Iskola tizennyolc anyanyelvápolója tehát mindössze egy év odaadó munka után részese lehetett a muzslyai záróműsoron fellépő 350 színészpalánta nagy családjának. Ezen az eseményen a zsűri négy előadást láthatott, hármat élőben, egyet pedig digitális formában.
Azt is tudni kell, hogy a bánáti falu általános iskolájában 2011-től 2014-ig, az önkormányzat anyagi támogatásának köszönhetően, a Senkinek sem kötelező, azonban mindenki számára elérhető elnevezéssel, illetve üzenettel lehetőség adódott a diákoknak a magyar nyelv tanulására, ezzel három iskolai éven át mintegy húszan éltek. Ezután az anyanyelvápoló órák öt évig szüneteltek, míg tavaly a szülők kérésére a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete újra be nem indíttatta őket. A civil szervezet az ilyen jellegű foglalkozásokat főként a szórványfalvak tanintézményeiben — immáron huszonhét éve — szervezi sikerrel.
— Vajdaság-szerte jelenleg tizennégy csoportot működtetünk — jegyezte meg Korenchy László, a VMPE alelnöke. — A kitűzött célunk az volt, hogy minden olyan településen megőrizzük anyanyelvünket, ápoljuk hagyományainkat, továbbadjuk a jövő nemzedékének tudásunkat, ahol a magyar közösség szórványban él. Ez itt, Törökbecsén sikerült, hiszen a legnagyobb meglepetésünkre nem három-négy tanuló jelentkezett, hanem több, mint húsz, azután pedig a létszám huszonötre bővült. Az anyanyelvápoló órákat a közösség kérésére szervezzük meg, de sajnos van olyan eset, amikor egy településen ezt nem tudjuk teljesíteni, hiszen nehéz szakképzett pedagógust találnunk. Törökbecsén sikerült, aminek rendkívül örülünk, hiszen a bánáti településen az anyanyelvápoló órákat Erős Molnár Angéla odaadó munkájával, kreativitásával figyelemre méltó eredménnyel valósítja meg, olyannyira, hogy a kicsikkel mindössze egy év alatt népi jellegű jelenetet is kitűnően sajátíttatott el.
A szerző és Erős Molnár Angéla felvételei
— A kezdet korántsem volt könnyű, játékos, interaktív módszerrel azonban a magyar nyelv tanítása, tanulása könnyebb, sőt mindenképp gyümölcsözőbb — jegyezte meg Erős Molnár Angéla anyanyelvápoló. — Eleinte nagyon nehéz volt, mert egy kisfiú kivételével a többi gyerek nem beszéli a magyar nyelvet. Szavakat tanultunk képekkel összekötve, rajzoltunk, festettünk. Ugyanígy indultunk el a színdarabbal is. Az egészet lerajzoltuk időrendi sorrendben, és így kezdtük el tanulni a verseket, dalokat, melyekből azután összeállítottuk a Libapásztorlány lakodalma című énekes, körtáncos előadást. Ebből a két csemetém, a negyedikes lányom, Lilla, valamint a másodikos kisfiam, Zsombor is bőven kivette részét. Egyébként Lilla, mint a legsokoldalúbb szereplő, dicsérő oklevélben részesült, s ezt a gálaműsoron begyűjtött legjobb kisszínésznek járó díjjal is megkoronázta. A családunkban nincs hiány anyanyelv- és hagyományápolásban, hiszen mindannyian, a gyerekeink, a férjem és jómagam is bőven kivesszük részünket mind a néptáncból, mind a népi énekekből. A helyi Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület égisze alatt gyakorolunk, fejlesztjük tudásunkat.
Angéla tapasztalata, hogy különösen az anyanyelvápoló órákon, a szép, magyar versek, dalok által könnyebb, sikeresebb a tanulás, mert ezeket nem egyedül, hanem csoportmunkával, egymást kisegítve tanulják, mutatják be a gyerekek.
Ilyen sikertörténet után hisszük, hogy a törökbecsei Josif Marinković Általános Iskolában szervezett anyanyelvápoló órák a jövőben is gyümölcsözőek lesznek, hiszen ha valamitől felcsillan az ember szeme, azt mindenképp folytatni kell.