Az 1991-es zentai béketüntetések huszonnyolcadik évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak Zentán, a városháza oszlopcsarnokában, ahol az eseményre utaló emléktábla található.
1991. november 5-én és 6-án Zentán történelemformáló béketüntetés zajlott az erőszakos mozgósítások és a délszláv háború ellen. Az akkori hatalom elsősorban vajdasági magyar katonákkal akarta feltölteni a horvátországi front első vonalait. Zentán is több százan kaptak katonai behívót. Sokan engedelmeskedtek a parancsnak, később azonban meggondolták magukat, és a tornyosi gyűjtőállomásról gyalog vonultak vissza a zentai városháza elé tiltakozni. Az események hatására a városháza előtti téren mozgolódni kezdtek az emberek: a behívót megtagadók családtagjai, főleg az édesanyák és a feleségek, és persze a szimpatizánsok. Az akkori államvezetés háborúpárti politizálása, valamint a kormánypárti média háborús uszítása ellenében spontán béketüntetés alakult ki, amely több napig tartott és válságállapotot idézett elő.
A történések kapcsán Juhász Attila magyar nyelv és irodalom szakos tanár, a VMSZ zentai helyi szervezetének elnöke mondott emlékező beszédet. A szónok kifejtette, vannak olyan időszakok, amikor a történelem alakítja az embert, és vannak olyan helyzetek, amikor az ember alakítja a történelmet. Az 1991-es zentai béketüntetés volt a zentaiak számára az a pillanat, amikor politikai naivitásukat és ártatlanságukat veszítették el, hiszen 1991 októberének végén a Jugoszláv Néphadsereg területvédelmi egységeinek részleges mozgósítását rendelték el a községben, ám az már akkor mindenki számára egyértelmű volt, hogy nem csupán egy egyszerű katonai gyakorlatról lesz szó.
— Ez a mozgósítás eleve felemásra sikeredett. Csak azok engedelmeskedtek a behívónak, akiknek nem volt más választásuk, vagy akiket begyűjtöttek az éjszaka leple alatt portyázó behajtók. A többiek rokonokhoz, ismerősökhöz vonultak esténként illegalitásba. Ekkor indult meg Magyarországra, elsősorban a határ mellé Szegedre, az első emigrálási hullám is.
A szerző felvételei
Amikor kiderült, hogy a mozgósított tartalékosokat a baranyai régióba, Vukovar környékére akarják továbbvinni, akkor a szülők és a nők önszerveződve indultak Tornyosra, hogy visszahozzák szeretteiket, fiaikat. A mozgósítottak és a civilek karavánja csakhamar megérkezett a városháza elé békét követelve. Békét akarunk! — volt a jelszavuk. Szabó János tartalékos tiszt vezetésével válságtörzs alakult az esti órákban. Követelték, hogy tartsanak referendumot, amelyen a polgárok véleményt mondhatnak a folyamatban lévő polgárháborúról. A válságtörzs a város vezetésével tárgyalt. A zentai tüntetés hatására Adán is feltámadt a népakarat, majd Temerinben kezdtek béketüntetést és Oromhegyesen is tiltakozás kezdődött a háború ellen – idézte fel az eseményeket Juhász Attila, aki arra is kitért, hogy öt nap után mégiscsak az államhatalom diadalmaskodott, a tüntető hadköteleseket meghurcolták, a legtöbbjüket mégis elvitték Baranyába, három vezetőnek tartott személy katonai bíróság elé került. Talán úgy tűnhet, hiába volt a polgári engedetlenség, azonban ez lett az első repedés Milošević rendszerén, amely végül épp ilyen tüntetések sorozatával dőlt össze.
Az emléktáblát — amelyen a magyar, szerb, angol és német nyelven a következő szöveg olvasható: Békét akarunk! 1991. november 5-6. Az erőszakos katonai mozgósítás elleni tiltakozás emlékére. Zenta, 2001. november 5. — a történések tizedik évfordulóján Nenad Čanak a Tartományi Képviselőház akkori elnöke és Kasza József a VMSZ elnöke, a Szerb Kormány alelnöke avatta fel. A városháza kupolája alatti oszlopra elhelyezett táblát pár nap múlva vandálok verték le. Ezt követően készült el a mostani fémtábla, amely az eredeti helyéről a műemléknek számító városháza renoválásakor került be az oszlopcsarnokba.
Az 1991-es zentai béketüntetéseknek emléket állító táblát a 28. évfordulón Zenta község önkormányzata nevében Czegledi Rudolf polgármester, a Vajdasági Magyar Szövetség zentai községi szervezet nevében pedig Bodó József, a katonai bíróságot megjárt tartalékosok egyike koszorúzta meg.