A szombat esti koncert telt ház előtt zajlott, a fő fellépő a Szalonna és Bandája volt, de bemutatkozott a Galáris citerahármas és a Szenttamási Tamburazenekar is.

Az Őseink Zenéjének egyik fő támogatója Szenttamás Önkormányzata, így Radivoj Debeljački polgármester nyitotta meg az estet, és elmondta, nagyon fontosnak tartja, hogy ebben a multikulturális közösségben őrizzük népzenei hagyományainkat, hiszen az mindannyiunk kulturális öröksége. Emellett biztosította a polgárokat, hogy az önkormányzat továbbra is támogat minden olyan kezdeményezést, amely őseink hagyományait viszi tovább.

Salamon Rudolf, az Arany János MME elnöke, az Őseink Zenéje fő szervezője is szólt a nézőkhöz. Kiemelte, úgy véli, az idén vendégül látják mindazokat, akik eddig „dolgozni” jöttek egy-egy rendezvényre. De mindenkinek elmondta, hozzanak magukkal hangszert is, a koncertet követő táncház után ugyanis könnyen megtörténhet, hogy szükség mutatkozik a jó hangulat további fokozására, majd egy Kodály Zoltántól származó idézettel zárta gondolatait: „Lehet élni zene nélkül is, a sivatagon át is vezet út, de mi azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig az élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem mintha virágos réteken.”

A hagyományos kézimunka-kiállítás és kirakodóvásár mellett 18 órától a legkisebbek számára Micsik Béla népzenész tartott citerasimogató foglalkozást. 

Az est főszereplője természetesen a Szalonna és Bandája volt. A zenekar több díjat is magáénak tudhat, a fontosabbak: Pro Cultura Hungarica, A Népművészet Ifjú Mestere, eMeRTon-díj, Artisjus-díj, Bezerédj-díj, Magyar Érdemkereszt, Liszt Ferenc-díj.

A zenekar tagjai jelenleg a Magyar Állami Népi Együttes muzsikusai. Koncertjeiken megszólalnak a Kárpát-medence leggyönyörűbb muzsikái. Fontosnak tartják a hagyomány megőrzését, ezért a koncertezés mellett a népzeneoktatásban is nagy szerepet vállalnak. Néhány évvel ezelőtt megalapították a kárpátaljai népzenei képzést. Rendszeres résztvevői Magyarország legnagyobb fesztiváljainak, emellett az elmúlt években felléptek mind Európában, mind a tengerentúlon. Játszottak a többi közt Venezuelában, Indiában, Görögországban, Angliában, Ukrajnában, Mexikóban és az Egyesült Államokban. 2006-ban a Magyar Köztársaság küldöttjeiként részt vettek az Egyesült Királyság 1956-beli díszünnepségén, olyan kiváló művészek társaságában, mint az Oscar-díjas Jeremy Irons, Vásáry Tamás zongoraművész és a Grammy-díjas népdalénekes, Sebestyén Márta. A műsor után személyesen gratulált nekik többek között Károly walesi herceg és Margaret Thatcher volt angol miniszterelnök is.

Pál István — Szalonna nevét mindenki ismeri, aki hallott már ízesen előadott hegedűmuzsikát. Cifrázza, nevetteti és megríkatja hangszerét, amire éppen szükség van. Senki nem marad közömbös, aki hallgatja. Szalonna Kárpátalján, Visken született, Liszt Ferenc-díjas érdemes művész, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője. A zene szeretetét otthonról hozza, hiszen édesapja, Pál Lajos a kijevi operaház karnagyaként dolgozott, s éveken át muzsikált lakodalmakban is, több kárpátaljai népzenei gyűjtés kapcsolódik nevéhez, édesanyja, Jancsó Katalin pedig szolfézstanárként tevékenykedett Kárpátalján a Kodály-módszer meghonosításán. Szalonna a tiszapéterfalvi zeneiskolában tanulta meg a hegedülés alapjait, majd Murzsa Gyulától leste el a cigányzenész-hagyományokat. A tanulás és a gyűjtőmunka mellett nagyon fontosnak tartotta, hogy az a hagyaték, amelyet ezek az idős muzsikusok átadtak, újra életre keljen, és visszakerüljön a fiatalsághoz, mind a mai Magyarország, mind a határon túli magyarság körében. Tizenkilenc éves korában vették fel a Magyar Állami Népi Együttes zenekarába. 2005-ben kinevezést kapott az együttes zenekarvezetői helyére, ahol azóta is tevékenykedik. Közben megalapította saját zenekarát is, a Szalonna és Bandáját. 2010-ben lett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, ahol népi vonóstanári szakon 2012-ben vehette át diplomáját.

Zenekarának tagjai mind profi zenészek, énekesek. Pál Eszter, a zenekart alapító Szalonna testvére, aki a népművészet ifjú mestere és a zenekar énekesnője, csillogó hangjával már a világ számos színpadát elkápráztatta, jelenleg a váci zeneművészeti konzervatórium tanára; a Magyar Érdemkereszttel kitüntetett Doór Róbert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének nagybőgőtanára; Gombai Tamás is kapott már Magyar Érdemkeresztet, ő a zenekar egyik hegedűse, a Fonó Zenekar és a Budowitz Klezmer Band prímásaként lett kedvence a világ számos színpadának, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének hegedűtanára. A szenttamási koncerten nem őt láthattuk, hanem Horváth Balázst, aki szintén a Magyar Állami Népi Együttes egyik hegedűse. Ürmös Sándor Ferenc cimbalmos, aki többek között Járóka Sándorral, a világhírű cigányprímással és Legocky-Hosszú Géza hegedűművésszel muzsikált hosszú évekig. Cimbalomjátéka minden alkalommal lenyűgözi azt, aki hallgatja. A Magyar Érdemkereszttel kitüntetett Gera Attila a fúvós hangszerek nagyszerű muzsikusa a zenekarban: kavalon, klarinéton s egyéb fúvós hangszereken játszik, a Kárpát-medence szinte minden fúvós hangszerét kitűnően ismeri s fújja. Klasszikus zenei tanulmányai mellett a délszláv zenének is kiváló ismerője, a Pravo zenekar vezetője. A zenekar ötödik tagja pedig Karacs Gyula, szintén a Magyar Érdemkereszt büszke tulajdonosa, brácsájával ő gondoskodik a zenekarban a harmóniáról. Különleges játékának és hangszereinek köszönhető, hogy a zenekar valóban a legszebb módon szólal meg.

Pál István, azaz Szalonna az összeállítások között szívesen anekdotázik, vagy meséli el egy-egy tájegység jellemzőit, vezeti fel azt, hogy éppen mit fog hallani a közönség.

A koncertet az Üdvözlet Székelyföldről című csokorral nyitották.

— Néhány évvel ezelőtt megkértek bennünket, amikor Kodály Zoltán székely fonóját felújították az Operaházban, hogy az első félidőben muzsikáljunk azokról a vidékekről származó dallamokat, ahol ő és Bartók Béla gyűjtöttek, tegyünk mellé táncmuzsikát, és varázsoljuk élővé — mondta a zenekarvezető, majd hozzátette, Vajdaságba jönni számára olyan, mintha hazamenne, és szüleivel találkozna. Hiszen hasonlónak érzi a kárpátaljaiakat és a vajdaságiakat.

Egy felvidéki népzenei csokor is elhangzott, melyet Szalonna két hangszer rövid bemutatásával kezdett. A cimbalom és a tárogató hungarikumokká váltak, ami annak köszönhető, hogy Schunda Vencel József az 1800-as évek közepén szabadalmaztatta őket Budapest városában. A velünk együtt élő népek is megszerették ezt a két hangszert.

Egy csodálatos kalotaszegi összeállítást is meghallgattunk, s a koncertet Felső-Tiszavidékről származó muzsikával zárták, nyírségi dallamokkal, mely két részből állt.

— Az ’50-es években, amikor megalakult a Magyar Állami Népi Együttes, Kodály írt egy híres művet, a Kállai kettőst, mely azért kapta ezt a címet, mert Nagykálló és Kiskálló környékéről származik a gyűjtés, s azért kettős, mert egyfajta érdekes játékos civódás a tánc, mint egy rendes házaspárnál szokás, akik a végén jól átölelik egymást a civódás befejeztével — hangzott el a zenéhez tartozó történet. A nyírségi összeállítás és egyúttal a koncert végén pedig elhangzottak azok a dallamok, amelyeket Szalonna egy öreg cigányprímástól tanult Kárpátalján.

A szenttamási közönség soraiban talán nem népzenész szakemberek ültek, de a minőségi muzsikálást még az is felismeri, aki nem végzett zeneakadémiát. A koncertet vastapssal jutalmazták, és néhány hangos bravó! is elhangzott, így a ráadás sem maradt el. A koncertet jó hangulatú táncház követte, melyen a Szalonna és Bandája is húzta a táncalávalót.