A rajongók zöme és a filmes szakma is egyetért abban, hogy a Romulus jobb, mint a Prometheus volt, azaz Fede Álvarez rendezőnek sikerült felülmúlnia Ridley Scottot. A nyolcadik utas: a Halál már más tészta, mivel Álvarez filmje olyan erővel és elszántsággal próbálja megidézni a nagy klasszikus szellemét — ez esetben az atmoszférára, hangulatra és díszletekre gondolok —, hogy a Romulus valójában nem más, mint mély főhajtás az eredeti előtt. Jómagam ugyan imádtam a Prometheust is, ahogyan velem együtt sok más Alien-rajongó is — leginkább, mert Ridley Scott rengeteget leplezett le benne az Alien-mitológiából —, ezért ami engem illet, inkább a Covenanttól határolódok el a Romulus javára.
Húsz évvel járunk A nyolcadik utas: a Halál eseményei után, és harminchét évvel A bolygó neve előtt. Van egy űrbázis és a xenomorph, mely ismét egyenként vadássza le áldozatait. Most viszont egy bányászbolygóról menekülő, fiatalokból álló csapat a célpont, akik fagyasztókamrákban kilenc éven át szeretnének utazni a jobb élet felé. Mivel azonban összefutnak azzal a valamivel, amit itt tárolnak, hamar újra előjön a jól ismert tagline: az űrben senki sem hallja a sikolyaid. Új Ripley-nk is van, Cailee Spaeny személyében, akit korábban a Polgárháborúban láthattunk. Kiválóan játszik, ahogyan David Jonsson is, aki az Alien-sorozat egy másik visszatérő, klasszikus figuráját, a szintetikus androidot formálja meg parádésan. Sőt, egy ponton túl még ennél is jobban, de hogy pontosan miért, azt inkább nem lőném le.
Képek: imdb.com
Az Alien: Romulus erőssége vagy gyengesége, nézőpont kérdése, valóban a nagy öregek, vagyis az első két epizód iránti tiszteletadásban rejlik. Van, aki szerint túlságosan is ebbe az irányba indult el Álvarez filmje, több ponton már-már túlzásokba esik, mivel szó szerint idéz mondatokat az Alienből és James Cameron Alienséből is (A bolygó neve: Halál). Ráadásul a Romulus felépítése szinte egy az egyben Ridley Scott Nyolcadik utasát veszi alapul. Szerencse, hogy az eredeti egy már-már tökéletes sci-fi-horror volt, ezért az idegen becserkészési fázisa, vagyis a film legfeszültebb jelenetei kiválóan működnek, ráadásul az Alien-filmek rajongói folyamatosan felismerik majd a korábbi mozikban felbukkant részleteket. Azaz fan service szempontjából is csillagos ötösre teljesít a Romulus.
A film befejezése szó szerint gyomorforgató: olyannyira, hogy többen is rosszul lettek a forgatócsoport tagjai közül, ez pedig valóban nem túlzás. Mindennek ellenére működik, sőt, olyannyira jól sikerült, hogy egyhamar senki sem fogja elfelejteni. Kiváló lett az Alien: Romulus, melyet ugyan a sorozat rajongói a bemutató óta hasonlítgatnak az előző filmekkel, különféle rangsorokat felállítva, mégis el kell ismerni, hogy a praktikus effektek és a számítógépes trükkök (melyek önmagukban azért nem lettek túl acélosak) kombinációjából, illetve a színészek valóban mesteri játékából született egy új Alien-klasszikus. Több mint 300 millió dolláros bevételnél jár világszerte, ezért valószínű, hogy a jól bevált formula a jövőben is működni fog. Csak győzzük idegekkel és idegenekkel.
