Mottó: „Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában” (Mahatma Gandhi).

Az eseménynek újfent a helyi Moša Pijade Általános Iskola adott otthont, társszervezője az Antalfalvi Községi Könyvtár torontálvásárhelyi fiókrészlege, pontosabban annak könyvtárosa, Gutvájn Hilda volt. Beszélgetésünk a Corvina Kft. alapítójával, Rekecki Rudolffal készült.

— Vállalatunkat 2005-ben alapítottuk meg a feleségemmel Magyarkanizsán. Nemcsak az alternatív jövedelemforrás volt a célunk — noha tagadhatatlanul ez volt az elsődleges szempont —, hanem az is, hogy hozzáférhetőbbé tegyük magyar közösségünk és intézményeink számára a Magyarországról érkező könyveket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem forgalmazunk szerb nyelvű könyveket.

Hat évvel ezelőtt találkoztunk először a torontálvásár-helyi közösséggel, mégpedig közvetetten, egy korábbi ismeretség révén. Fiunk ugyanis a magyarkanizsai CNESA által szervezett kultúrmunkás-továbbképző szaktanfolyamon összebarátkozott az akkortájt még Maradékon szolgáló Gyenge Károly és Gyenge Szlifka Tilda református lelkészekkel. Először csak látogatóba érkeztünk az időközben Maradékról Torontálvásárhelyre költözött Gyenge házaspárhoz, majd nekibátorodtunk, és megtettük az első lépéseket a könyvvásár felé. Ennek idestova hat esztendeje. Azóta is szívesen visszajárunk a faluba, annak dacára, hogy egy ilyen kirándulás alkalmával csupán egy irányba csaknem 170 km-t kell megtennünk, és olykor a célba érés is bizonytalan. Tavaly télen például a hótorlaszok miatt szinte a falu bejáratánál kényszerültünk visszafordulni...

• Manapság mekkora kockázattal jár könyvforgalmazási vállalkozásba fektetni, amikor szinte minden kiadvány — legyen az sajtótermék, szépirodalmi kötet vagy más — a világhálón is megtalálható, onnan pedig akár díjmentesen is letölthető?

— Én például, amikor bizonyos cikkeket, paragrafusokat nemcsak el szeretnék olvasni, hanem a későbbi munkám során akár többször is vissza kívánok térni rájuk, és jegyzetekkel is ellátnám őket, akkor a nyomtatót is bekapcsolom. Persze, mint minden vállalkozásnak, a könyvforgalmazásnak is vannak kockázati tényezői. Vitathatatlan, hogy az interneten szinte minden megtalálható, továbbá azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a digitalizált könyvváltozatok böngészése is nagy élményt nyújthat az olvasóknak. Mégis azt hiszem, hogy a papírra nyomtatott gondolatoknak egy ideig még lesz létjogosultságuk.

• Korábbi beszélgetéseink alkalmával többször is fontosnak találta hangsúlyozni, hogy önök nem papírt árusítanak, hanem a könyvek oldalaira rótt élettapasztalatot, tudást és bölcsességet. Egy dologról azonban mindeddig nem, vagy csak burkoltan esett szó: Ön miképpen került kapcsolatba a könyvekkel és forgalmazásukkal? Ami tulajdonképpen sokkal több, mint puszta kereskedelem.

— Végzettségem szerint jogász volnék. Pontosabban voltam is. Mindaddig, amíg egy bizonyos szürke könyvecskét a kezembe nem nyomtak az országunk demokratikus forradalma utáni gazdasági privatizáció hajnalán. A gyakorlatban eltöltött évek tapasztalatát leszűrve, majd felmérve a lehetőségeket végül e vállalkozás felé fordultunk a nejemmel, szerény jövedelmet remélve. A kezdést jelentősen megkönnyítette, hogy a leendő könyvesbolthoz, irodához igénybe vehettük a városközpontban lévő családi ingatlanunkat. A könyveket pedig valóban nemcsak forgalmazzuk, hanem igyekszünk kellő tisztelettel is bánni velük. Ezért maradnak ki kínálatunkból a tájolások, a piacozások, a különféle búcsúkon vagy sátoros ünnepeken való részvételek. A többszöri ki- és bepakolás alkalmával a könyvek óhatatlanul sérülnek, nem beszélve az időjárási tényezőkről, vagy a lapozgatások alkalmával keletkező „szamárfüles” gyűrődésekről...

Az a tapasztalat, hogy az emberek általában ajándékba vásárolnak könyvet, ezért a sérült portéka nem kelendő. Ebből kifolyólag célszerűbbnek tartom a bolti forgalmazást, a vevő ugyanis így ép, szép és tiszta könyvet vehet le a polcról — kölcsönös megelégedésre. Elvégre mi nem papírt árusítunk...