Tóth Andrea (kockás szoknyában)

Tóth Andreától, a csókai Nemzetközi Kisbíró Fesztivál szervezőcsapatának tagjától bevezetésképpen azt kérdeztem, hogyan merült fel bennük a fesztivál ötlete.
- A kiindulópontunk az volt, hogy Csókán nincs olyan nagyobb rendezvény, amely képes lenne tömegeket megmozgatni. Vannak kisebbek, de ezek mindig egy szűkebb célcsoportra koncentrálódnak. Mi olyat akartunk szervezni, ami mindenki számára érdekes lehet, ami kihozza az embereket az utcára. Egy színes, sokrétű fesztivált, olyat, amelynek a témája környékünkre jellemző. Akkoriban tudtuk meg, hogy errefelé még mindig aktívan tevékenykednek a kisbírók. Nem volt még helyi újság, rádió, a kisebb falvakba pedig valahogy el kellett juttatni az információkat. Ezek a kisbírók bizonyos összegért az utcasarkokon kidobolták a közérdekű híreket, például, hogy mikor lesz kutyaoltás vagy búcsú, valamilyen rendezvény stb. Mi úgy gondoltunk, ha már vannak autentikus kisbíróink, miért ne mutatnánk be őket a világnak. Másrészt ez az intézmény nemcsak Szerbiára jellemző, hanem a környező országokra is. Minden évben vannak vendégeink Romániából, Magyarországról és Lengyelországból is, innen ered a fesztivál nemzetközi jellege.
- A karneváli felvonulás hogyan került be a képbe?
- A kisbíróknak valahogy oda kellett csalogatni az embereket arra a bizonyos utcasarokra, ahol doboltak. Ezért kezdték alkalmazni a dobot, mint figyelemfelkeltő eszközt. Ezért jutott eszünkbe, hogy a dob tulajdonképpen egy hangszer, tehát jöjjenek a dobosok is! A fesztivál központi és mindenképpen legérdekesebb eseménye a dobosok felvonulása. åhozzájuk az évek során csatlakoztak a mazsorettek, a tűzdobálók és a zsonglőrök. Az idén másodszor vett részt a felvonuláson Szerbia egyik legismertebb dobosa, Dragoljub Đuričić is. Abból az ötletből kiindulva, hogy minél több embert vonjunk be az eseményekbe, megszületett a terv, hogy anyukáink, nagymamáink, a szomszédban lakó nénikék mutassák be környékünk jellegzetes ételeit, süteményeit, kalácsait a Csókára látogató vendégeknek. Minden évben községünk helyi közösségei képviseltetik magukat a nagyszabású utcai ,,gasztronómiai kiállítással egybekötött kóstolón'. Miután dobosok és kisbírók árasztják el Csóka központját, kézenfekvő volt a dobostorták versenyét is meghirdetnünk.
- Hogyan fejlődött a fesztivál az idő múlásával?
- Az első fesztiválon rengeteget dolgoztunk, már hónapokkal a kezdete előtt elkezdtük hívni a vendégeket, beszéltünk minden környékbeli újsággal, rádióval és tévével, szórólapokat osztogattunk. Mi magunk is meglepődtünk, mennyien eljöttek. Akkor készítettük a színpadról azt a ''híres” képet, amin nem látszik az emberáradat vége. Ez motivált minket és a második évben még jobb, szebb és nagyobb dolgot szerettünk volna létrehozni. Akkor már háromnaposra nőtt a fesztivál, amelynek az első két napját a Művelődési és Oktatási Központ udvarában tartottuk, köztük az ifjú dobosok iskoláját és a koncerteket, a harmadik napon újra a főutcára ''költöztünk”. A harmadik fesztivált sikerült a parkkal szembeni füves területre vinnünk, ami ideális hely a rendezvény számára. Az első napon zajlott a dobsuli és a koncertek, a másodikon pedig a felvonulás és a versenyek. Ez a program nem igazán tetszett az embereknek, mivel vasárnapra nem maradtak koncertek. A negyedik fesztivált ugyanazon a helyen szerveztük meg, de az említett okok miatt csak egy napig tartott.
- Tehát nem anyagi okok miatt lett az idén egynapos a rendezvény?
- Persze, anyagi okok miatt is, de ez minden évben így volt. Minden egyes alkalommal rájövünk, hogy pénz nélkül nem lehet fesztivált szervezni. Igyekszünk minél több dolgot ingyen megoldani. Ott vannak például azok az asszonyok, akik napokig sütnek, aztán még a fesztivál napján is kinn állnak a standoknál. Mindezt szinte a semmiért, csak valami nagyon kis összegű támogatást kapnak a helyi közösségeiktől. A dobosok, akik egész Szerbiából érkeznek, teljesen ingyen és bérmentve teszik ezt. Dragoljub Đuričić már másodszor járt nálunk, neki is csak az útiköltséget tudjuk fizetni. Mi, szervezők, teljesen ingyen végezzük a munkánkat, hogy végre legyen valami történés Csókán.
- Kik a támogatóitok?
- Nagyon nehéz támogatást szerezni, különösen itt, Csóka ugyanis az egyik legszegényebb község Szerbiában. Emiatt a helyi vállalatok, vállalkozók is csak minimális összeggel tudnak hozzájárulni a költségekhez. A főtámogatóink az idén is Csóka község és Vajdaság AT végrehajtó bizottsága volt. Nagyon kis kerettel gazdálkodhattunk, de aztán jöttek a kritikák, például, hogy nem elég színvonalasak a koncertek. Ez egyébként nem igaz, a koncertek meglehetősen magas színvonalúak voltak.
- Elégedettek vagytok azzal, amit sikerült elérnetek?
- Mindannyian nagyon szeretjük a fesztivált. Én mindenképpen elégedett vagyok, hiszen lényegében a semmiből hoztuk létre a sikeres rendezvényt. Minden évben úgy érezzük, ez így nem mehet tovább, nem tudjuk csinálni, mert nincs rá pénz, nincs, aki segítsen, esetleg valami leküzdhetetlennek tűnő akadályhoz érünk. Végül mindig rájövünk, hiba lenne nem megszervezni a fesztivált. Amikor meglátjuk a színpadot, a hatalmas tömeget, az leírhatatlan érzés. Az idén különösképpen érdekes volt, mert azt hittük, az eső elmossa az egészet, de mégis rengeteg ember gyűlt össze.
- Hogyan képzelitek el a fesztivál jövőjét?
- Mindenképpen szeretnénk, hogy folytatódjon. Mindig egyre nehezebb véghezvinni azt, amit kitalálunk. Az emberek már számítanak az előző évek színvonalára, és elég nehéz eleget tenni ezeknek az elvárásoknak. Nagyon sok ötlet van, rengeteg újítást szeretnék bevezetni, de ezeknek a sikeressége nagyrészt attól függ, mennyi támogatást sikerül szereznünk.