Január 21-én ünnepelte fennállásának 28. évét az Emmanuel Kamarakórus. A születésnapon Kelemen Imre, a kórus elnöke elmondta, a hivatalos megalakulás előtt már tartottak próbákat, sőt egy karácsonyi fellépést is.

— Konrád Emma karnagy vezette húsz évig a kamarakórusunkat, Balázs József pedig ugyancsak húsz évig az elnöki tisztséget töltötte be. Ez alatt a huszonnyolc év alatt nagyjából száz tagunk volt. Az általános helyzet, mint mindenütt, nálunk is olyan, hogy öregszünk és fogyunk. De a legnagyobb siker az, hogy itt, Nagybecskereken, a szórványban huszonnyolc éve folyamatosan működünk. És bízunk benne, hogy ez még sokáig így marad. Manapság pályázni kell programokra, utazásra, fellépésekre, koncertekre, melyeket mi is szervezünk. Ha tájolni megyünk, úgy nézzük, hogy Bánát falvai, települései kerüljenek előtérbe, hogy el tudjunk jutni olyan helyekre, ahol a kórusmuzsikát nemigen hallják az ottani emberek. Könnyít a dolgunkon, hogy a helyi plébánosokkal meg tudjuk beszélni ezeket a koncerteket, mert a templomok akusztikailag kiválók a hangversenyre. Az a célunk, hogy ne csak Nagybecskereken és a szűk környezetünkben, hanem Bánátban, sőt egész Vajdaságban népszerűsítsük a kórusmuzsikát.

A szerző felvételei

Dutina Vilma nyolc éve vette át a kórus vezetését. Kezdetben mint hangszeres hegedűtanár félt az új feladattól, de aztán megbarátkozott vele.

— A kórus sokkal tömegesebb volt akkor, mint jelen pillanatban, és amikor a 20. születésnapját ünnepelte, Emma tanárnő átadta nekem a vezetését azzal, hogy előtte volt egy titkos rábeszélés. Én egy kicsit féltem, mert rengeteget énekeltem kórusban gyerekkoromban is, meg később is, de nem vezettem soha. Aztán lassan belejöttem, és az énekkar megmaradt. Voltak nehéz éveink, a két év zárlat a járvány idején nagyon hátramozdította a kórus munkáját, elszoktunk az összejárástól, és aztán nagyon nehéz volt újraindítani mindent. Pillanatnyilag kevesen vagyunk, „papíron” 16-18-an, de igazából 12-13-an, akik összejárunk próbára. Nagyon szeretnénk a kórus tagságát bővíteni — hangsúlyozta Dutina Vilma.

Egy régebbi fotó 2006-ból (Kovács Szöszill felvétele)

Kiss Margit, az Emmanuel Kamarakórus legidősebb tagja ott volt az alapítók között.

— Nagyon jól érzem magam a próbákon, mindig szeretettel jövök. A kezdetek óta sokat tanultunk, igyekeztünk, dolgoztunk, később jöttek a fellépések, Magyarországra is mehetünk, szívesen láttak minket a kóruspódiumokon, Bárdos-találkozókon… Voltunk többek között Romániában, Felvidéken, sőt eljutottunk Németországba is. Szép élmények ezek, most már sajnos kiöregszem lassan, de még mindig van hely az én részemre is.

Gojsović Aranka 2011-ben vált a kórus tagjává, ez életének egyik legnehezebb éve volt, de az éneklés nagyon fontos számára.

— Nagy élvezet együtt énekelni, olyan, mintha együtt lélegeznénk. Egy-egy dalban elmélyedve, egyként megszólalni valami csodálatos. 2017 óta megszakítás nélkül járok a próbákra, előtte volt egy kisebb szünetem. Szerintem mindannyian jól érezzük itt magunkat, ezért működünk még ma is. Lelkesen készülünk a fellépésekre, hogy megmutassuk, mit tudunk, mire vagyunk képesek.

Kiss Gizella is oszlopos tagja a kórusnak, régebben szólistaként is szerepelt.

— A kórusban énekelni felér egy terápiával. Lelkileg helyére teszi az embert. Szerintem nagyon fontos, hogy hetente több alkalommal is egy-két órára otthon hagyjuk az összes gondunkat, mindent, ami aggaszt bennünket, és csak a zenére összpontosítsunk, arra a szépségre, amikor összecsendülnek a szólamok. 

Váci Magdolna hét éve csatlakozott, és mint vallja, lelki és szellemi felüdülést kap a kórustól.

— Bármilyen nehéz nap van mögöttem, éneklés közben lenyugszom, és az aktuális dalra koncentrálok, elengedem a sötét gondolataimat, a feszültséget, mindent, ami felgyülemlett a nap során, és a dalra, az énektársaimra figyelek. Ez egy nagy kincs, melyet csak az tud átélni, aki egy ilyen közösség tagja. Ezt a csapatmunkát jó volna átmenteni a következő generációkra is, nagyon szeretnénk, ha lennének új tagjaink, és besegítenének ebbe a munkába.

Balázs György úgy fogalmazott, hogy életében mindig közel állt hozzá a zene, mely lelki nyugalmat ad neki. Kamrás Szonya pedig azt is elmondta, hogy a kórus mint műfaj különösen erős közösségi hatással bír, hiszen a próbák és a fellépések során egymásra vannak utalva.

Halmai Tibor is alapító tagja a nagybecskereki Emmanuel Kamarakórusnak. Nyolcévesen gyerekkórusban kezdett énekelni, tagja volt az ifjúsági kórusnak, majd a kamarakórus következett.

— Mi mindig szívvel-lélekkel énekeltünk. Valójában nem egyszerű rendszeresen eljönni a próbákra, félretenni minden más kötelezettséget, kedvtelést, feláldozva a szabadidőt, de én is abból merítem az erőt, hogy a közönség mennyire szereti a kóruséneklést. Sajnos fogyunk, de igyekszünk azért új tagokat is valahogy magunkhoz édesgetni. Itt-ott ez sikerül is.

Gyermán-Tóth Márta szerint a zene eleve isteni kategória, az ember csak hozzánemesül.

— Ez egy olyan élmény, amelyért érdemes ilyen hideg, jeges, csúszós időben is eljönni. Ezt nem érti meg az, aki nem vesz részt ilyenben, aki nem próbálta meg, milyen érzés együtt énekelni, egy ilyen közösség tagjának lenni. Ez egy áldás.

Horváth Károly egészségügyi okokból társult a kórushoz, az egyik orvosa mondta neki, hogy rajta az éneklés és az ima segíthet. És itt kanyarodhatunk vissza a címbe foglaltakhoz, mert nála ez bevált. A kívánsága pedig az, hogy még sokáig legyen meg a kórus tagjainak a türelme, a lelkiereje, és így biztosan még sokáig fognak kétszeresen imádkozni.