Szemnek s gondolatnak szabad szárnyalása - Inaktelke látképe

Az 1F jelzésű műútról Magyarvistánál kell keresnie a letérőt annak, aki a kalotaszegi gazdag népdalkincsbe is finoman belopott falucskába igyekszik Erdélyország fővárosa, Kolozsvár irányából. A föld kukoricát csak szűkösen, ám követ annál nagyobb bőségben terem ezen az istenadta, szemre kívánatos vidéken, mégis tengelytörő krátereket kerülgetnek a sofőrök. Meg személyre szabott omnibuszokat. Mert azért mégiscsak színtiszta rágalom lenne azt állítani, hogy errefelé egyáltalán nincs forgalom. Egyedül csak az integrációt szorgalmazó honatyák, meg a külföldi tőke urai kerülik el messze e tájat. Bár előttem a térkép, a szomszédos Nádasdarócot hiába keresem rajta utólag a Kis-Szamosba futó Nádas folyó mentén. Csak tudatomban pereg fel újból az ének. Egy kesergő leányról, aki a levegőeget cikázva szelő villás farkú fecskemadárral keresteti az inaktelki selyemréten lovát kötőféken legeltető kedvesét.
Kicsiny csapatunkat Inaktelkén (románul Inucu) Jánosi Lóránt tiszteletes úr fogadja. Egy színmagyar, mi több, a reformáció óta változatlanul színreformátus település lelkipásztora, elhivatott mindenese. Tőle értesülünk az egyházközség s a gyülekezet múltjáról, jelenéről, no meg a falu mindennapjairól. S magától értődően az 1867-1868-ban épült templomról, amelyben a két harang közül az öregebbik - Mátyás király emlékére - még 1493-ban készült. Délben azonban hiába vártuk kondulásuk. Emberemlékezet óta nem volt példa ennek ellenkezőjére... A krónikások Inaktelkét a 13. századtól tartják számon, a mai nevét pedig a néhai Gyerőfiek családjához tartozó Énok fiúutódról kapja a telek. Utódokban szerencsére ma sincs híján a falu. Összevont tagozaton ugyan, de van helyben magyar nyelvű kisiskola, az óvodába pedig 20-27 gyerek jár. Lenyűgöző számadat, hiszen az erejük teljében lévő fiatal férfiak zömmel falun kívül vannak állásban. Az építkezési lázban égő Kolozsvárott vagy a községközpontnak számító Egeres melletti kőbányában, esetleg a gipszgyárban. Hogy aztán munka végeztével a keleti égbolton felragyogó vacsoracsillaggal együtt térjenek vissza családjukhoz. És így napról napra! Élő néphagyomány köszön rá továbbá Inaktelkén a betévedőre. A varrás, a gyöngyfűzés nemcsak motívum, de kereseti lehetőség is az ezzel foglalkozó nőknek, leányoknak. Részben hagyomány a bútorfestés is. A tulipán, a tubarózsa, a szegfű cifra mintázatát pedig a templom kazettás mennyezetére is felvitték az inaktelki asszonyok a két évvel ezelőtti felújítási munkálatok alkalmával.
- Ez egy templomos gyülekezet, amely szeret adakozni is, és megtartani azt, amit eleiktől örököltek - hallhattuk Jánosi tiszteletes úrtól.
S sorolhatnánk, de inkább a képek beszéljenek. A faragott homlokzatú házakról és kertkapukról, a népszokások otthona jelzővel felruházott Tájházról. Továbbá a forrásról, egy terebélyes fa oltalmát is élvező faluközponti oktatási és művelődési központról. A számbelileg csekélyke, de kitartásban, példamutatásban és vendégszeretetben annál hatalmasabb településről. Kalotaszeg szívében.