Tizenhét éves újságírói pályafutásom során már rengeteg vajdasági településen megfordultam, Pecesor azonban fehér foltnak számított. A közelmúltig, hiszen az elmúlt héten ellátogattam az Óbecse és Péterréve között fekvő településre, mely korábban a tanyavilágáról volt ismert.
Amikor Óbecse előtt balra fordultam a Pecesorra vezető útra, nem sejtettem, hogy nem lesz könnyű eljutnom a piciny faluba. Az első 3 kilométeren még kiváló út fogadott, viszont a falu központjáig hátramaradt 7 kilométeren lyukak, mélyedések nehezítették a haladást.
— Az út 7 kilométer hosszan katasztrofálisnak nevezhető — mondta Szerda Tibor, Pecesor Helyi Közössége Tanácsának elnöke. — Az ősszel mart aszfaltot kaptunk, mellyel megpróbáltuk betömködni a lyukakat, de a legkisebb csapadék után újra minden a régi. A legnagyobb gond, hogy ezt az utat mezőgazdasági útként tartják nyilván. A Péterrévére és Óbecsére vezető mezőgazdasági út felújítására a község nem irányozhat elő anyagi eszközöket, nem az ő hatáskörébe tartozik. A községi elnökkel már kerestük a megoldást, de eddig nem jártunk sikerrel. Az út felújítása mellett a tizenöt éves ivóvízhálózatunk is alapos javításra szorul.
Szerda Tibor
Pecesor az 1960-as évekig tanyaközösségnek számított, akkoriban 200 szállás volt a falu körül, a lakosság száma pedig meghaladta a 800-at. A település névadója Pece Péter földbirtokos volt, aki 1923-ban negyedholdnyi területeket osztott szét a munkásai között. Akkoriban két kocsma is működött a faluban, a bolt már az ’50-es évek közepén megnyílt, a kultúrotthon pedig 1958-ban épült. A ’70-es években egyre többen Óbecsére és Péterrévére költöztek, az igazi csapás azonban az 1972. évi tagosítás (komaszáció) volt a tanyák számára, tudatos leépítésük ugyanis ekkor kezdődött. A lakosság száma megfeleződött, ma mintegy 200-an élnek a településen, a falu körül mindössze négy-öt tanya áll még, ebből csak kettő lakott. A lakosság 90%-a mezőgazdasággal foglalkozik, a tejtermelést egyre inkább háttérbe szorította a juhtenyésztés, a haszonnövények közül kukoricát, búzát és napraforgót termesztenek, a szója és a repce még nem annyira elterjedt. A magánosítás előtt a pecesoriak mezőgazdasági kombinátokban és farmokon dolgoztak, idénymunkásként legalább százan keresték kenyerüket. A privatizáció következtében nagyon sok vállalat tönkrement, és volt olyan időszak, amikor alig akadt munkalehetőség a faluban és környékén. Mára javult a helyzet, mivel sokan dolgoznak a közelben lévő két, mezőgazdasággal foglalkozó magánvállalkozónál, többen óbecsei, moholi és péterrévei vállalatokba járnak, így elmondható, hogy a lakosság 70-80 százalékának állandó munkahelye van.
A mindig csendes és nyugodt Pecesor
A településen a helyi közösség mellett szövetkezet és egy vegyeskereskedés működik, az orvos hetente kétszer rendel a faluban, de az egészségügyi nővér minden munkanapon a betegek szolgálatában áll. Az óbecsei Samu Mihály Általános Iskola pecesori kihelyezett, összevont tagozatán elsőtől negyedik osztályig 8 diák tanul, és óvodába is ennyien járnak, 9 pecesori fiatal tanul Vajdaság valamelyik középiskolájában, 2-en pedig egyetemre járnak. Tavaly felújították a templomot, melyben március negyedik vasárnapjától november második vasárnapjáig havonta kétszer szentmisét szolgáltatnak, emellett falunapkor, karácsonykor és búcsú alkalmával is megtelik a templom. Bérmálkozás minden harmadik évben van a faluban, az idénre hármat terveztek.
Egyetlen civil szervezet sem működik, hiszen az embereknek a napi munka mellett nem sok idejük van mással foglalkozni.
— Hajdanán sportegyesületünk is volt, melynek keretében céllövészettel, sakkal és labdarúgással foglalkozhattak a sportkedvelők. A művelődési életet illetően fontos kiemelni, hogy 1997-ben klasszikustánc-iskola, majd két évvel később néptánciskola indult, de 1999-ben, amikor bevonultam katonának, mindkettő abbamaradt. Feleségemmel 2002-ben kisebb színjátszó és kézimunkacsoportot alakítottunk, de egy idő után ez is megszűnt, mivel akkoriban még nem létezett ennyi pályázat, sokkal nehezebb volt egy-egy csoportot működtetni. Úgy érzem, sokaknak nem fontos, hogy művelődési élet legyen a faluban, az emberek érdektelenek. Az óbecsei Petőfi Sándor Művelődési Egyesületből kijönnének néptáncot tanítani, de nem tudunk összegyűjteni tíz érdeklődőt sem. 2007-ben, az Amerikai Fejlesztési Alap (ADF) megjelenésével, az iskola és a helyi közösség épülete is fel lett újítva. Kultúrotthonunkat tavaly renováltuk, az épületet kívül-belül bemeszeltük, valamint kicseréltük az ablakokat és az ajtókat. A helyi közösség nem pályázhat anyagi eszközökre, civil szervezetet viszont nehéz, szinte lehetetlen működtetni a faluban — mondta a tanácselnök.
A tervekről szólva elsőként a településre vezető út felújítását nevezte meg, de munkahelyteremtő befektetőt is várnak, valamint a falusi turizmus területén is fogalmaztak meg elképzeléseket.
A helyi közösség épülete
— Helyben szeretnénk minél több munkalehetőséget adni. A falusi turizmus terén néhány éve egy kicsit megmozdult valami. A külföldi befektető nagyon szépen rendbe hozott egy környékbeli tanyát, viszont tartalommal nem töltötte meg, azaz nem gondoskodott turistákról. Falusi disznótort szerveznénk, melyen a turisták is részt vehetnének, ehetnének, ihatnának, illetve a termékekből is vásárolhatnának. Szükségünk lenne a turisztikai szervezetek támogatására, melyek a csoportokat hozzánk irányítanák. Tájház és Etnotanya létesítésének ötlete is felvetődött már. A turisták nézelődnének, a falubeliek által termelt házi termékeket kóstolgatnák. Nálunk mindig csend és nyugalom honol, nagy telkeket tudunk a befektetők rendelkezésére bocsátani, ahol lehet építkezni, terjeszkedni. Legfontosabb azonban az aszfaltút felújítása, hiszen mi általa csatlakozunk a világhoz — mondta a tanácselnök.
A Prosperitati Alapítvány pályázatain 3 helybeli mezőgépekre, 2-2 pedig tenyészállat-, illetve házvásárlásra nyert támogatást. Klebecskó Edina és férje 2018-ban vett házat az alapítványnak köszönhetően. A péterrévei származású fiatalasszony elmondta, kezdetben nem szeretett volna Pecesorra költözni, de férje a faluban nőtt fel, a munkahelye is ide köti, így végül ő is beleegyezett, hogy itt folytassák életüket.
Klebecskó Edina
— Kislányunk megszületése előtt nem találtam itt a helyem, de most már más a helyzet, el nem mennék innen. Pecesoron tervezzük a jövőt, kislányom már két és fél éves, a második gyermekünkkel pedig várandós vagyok. Kis falunk előnye, hogy mindenki ismer mindenkit, bármikor segítünk egymáson, szinte családként működünk. Nagyon szeretek Pecesoron — mondta, majd hozzátette, hogy a szerződés értelmében hét évig kell a házban élniük.
A faluból kifelé gördülve, a rossz állapotban lévő úton zötykölődve alig vártam, hogy magam mögött hagyjam a kátyús útszakaszt. Jómagam csak kétszer mentem végig az úton, a pecesoriak viszont naponta ezen a szakaszon kénytelenek közlekedni, dacolva a fokozott balesetveszéllyel.
