Szűkebb-tágabb környezetünkben azonban számos olyan dolog történik, amelyre aggodalommal tekinthetünk. Némely, most már rendelkezésre álló technológia már korábban megszületett az emberek fantáziájában. Előfordulhatnak azonban olyan meglepetések is, amelyek felülmúlják még a legkreatívabb sci-fi-szerzők képzeletét is. Azt viszont megjósolták, hogy a neuromorfikus számítástechnikai rendszerek lehetnek a jövő meghatározó technológiai újításai. Ezekben a rendszerekben a természet egyik legbonyolultabb felépítését, az emberi idegrendszert utánozzák. Az ilyen jellegű kutatások sokat ígérnek.

A programozók szempontjából is új megközelítésre van szükség. A neuromorfikus hardver programozása ugyanis újfajta, még ismeretlen, kifejlesztésre váró technikákat igényel. Az ilyen számítógépek lehetnek a jövő, hiszen rendkívüli teljesítménnyel kecsegtetnek, elenyészőnek tűnő energiafelhasználással. A lehetséges alkalmazási területek pedig a társadalmi lét minden szegmensét felölelik. Kecsegtető, egyúttal riasztó is lehet azonban, hogy gondolatainkkal adhatunk utasításokat a gépnek. Ezt kísérletek során már sikerült megvalósítani. Az utóbbi időben az ilyen fejlesztések területén jelentős eredményeket értek el. Az ember és a gép közötti kommunikáció egy tökéletesebb formáját vizionálhatjuk.

Mind kevesebben, de vannak még, akik máig is csak szórakozásra, játékra használnak számítógépet. Az ilyen technológiák olyan játékok kifejlesztését teszik majd lehetővé, amelyekben valóban élethűen lehet szimulálni az eseményeket, és a játékos úgy érezheti, valóban ott van a csatában, a versenypályán… Ijesztő viszont az a valószínűsíthető forgatókönyv, hogy ugyanazt a pszichiátria, a bűnüldözés és természetesen a hadiipar is felhasználja. Nemcsak felhasználhatja, de a történelmi tapasztalatok alapján jó eséllyel előbb fogják ilyen célokra alkalmazni, mint köznapi dolgokra.

A számítógépek miniatürizálásának már szinte csak az szab határt, hogy mégsem lehet annyira kicsi az eszköz, hogy ne lehessen kézbe venni, illetve hogy a kijelzőjét szabad szemmel is jól lehessen látni. Az ilyen technológiák közé tartozik a biológiai molekulák számítástechnikában való felhasználása is. Ez viszont már újabb határokat feszeget. A bioszámítógépek az adatok tárolásához és azok feldolgozásához mesterségesen előállított molekulákat használnak. Ezek (nem) meglepő módon nagyon hasonlítanak az élő szervezetekben fellelhető DNS-molekulákhoz. A számításokat az ilyen kis gépek a DNS-láncokkal reakcióba lépő enzimek segítségével végzik el. Már folyamatban van az ilyen technológiák fejlesztése, az első működő egységeket belátható időn belül megalkothatják. Ez például a gyógyászatban is hatalmas áttöréseket eredményezhet.

A kutatók szerint agyunkat utánozva lehetne úgynevezett szuperszámítógépeket kifejleszteni. A mintegy 100 milliárd neuronból felépülő emberi agy ugyanis extrém mértékben komplex szerkezet. Az informatikus- és a pszichiátervégzettségű kutatók azt próbálják megérteni, hogy az egyes agysejtek és azok komponensei hogyan kommunikálnak egymással. Ezen belül fontos kutatási terület, hogy a neurális aktivitás hogyan alakítható át cselekvéssé. Magyarán, azon dolgoznak, hogyan eredményez a gondolat izommozgást. Ezek tükrében talán nem is tűnik olyan meredeknek és távolinak az a lehetőség, hogy agyunk „tartalmát” letölthetjük egy számítógépre, és így „élhetünk” tovább, akár az emberi szervezet halála után is. De a fordítottja is kecsegtető: a sokszor időigényes, fárasztó és unalmas tanulás, információszerzés egy egyszerű feltöltéssel is kiváltható lesz.