Az előadó, ft. Világos Miklós moholi plébános az első elmélkedésének a Távol legyen tőlünk, hogy a törvénytől és a parancsoktól eltérjünk! (1Mak 2,21), a másodiknak viszont a …Megszabadulsz rabságodból! (SzVU 9) címet adta.

A több mint száz, Vajdaság 19 településéről érkező résztvevőt Szabó Hangya Teréz, a szabadkai csoport vezetője és Borbély Béla irodavezető köszöntötte. Ezúttal az internet jóvoltából a KÉK partnerszervezete, a beregszászi Keresztény Értelmiségi Kör tagjai is élőben követhették a rendezvényt. A kis asztalkán az adventi koszorún a hit és a remény gyertyái égtek.

A gyónási lehetőség és ezzel az ünnepre való felkészülés megvolt, ahogy az egyéni ima és templomlátogatás is. Szentmisét ft. Palatinus István atya Huzsvár László püspök emlékére mutatott be.

A „Távol legyen tőlünk, hogy a törvénytől és a parancsoktól eltérjünk!” idézet a Szentírásból való. A Makkabeusok könyvének története messze nyúlik vissza az időben. Vízválasztó több más könyvvel együtt. A zsidóság két csoportra oszlott, arámi volt az anyanyelvük, és a palesztinai kánoni szentírást használták, a másik csoport a Római Birodalom többi részén élő zsidók, görögök voltak. A vallásuk és identitásuk azonos volt, görögül beszéltek, így jelentkezett az igény, hogy anyanyelvükön is olvassák a szentírást. A zsidók törzsterülete nem volt biztonságosnak mondható, Nagy Sándor birodalma szétesett, görög királyság jött létre. Bálvány istenekben hittek, a szobrokat vélték istenségnek. Sok esetben az uralkodót is megtestesült istennek tekintették. A császárt mint istent kellett tisztelniük, ha nem tették, halálbüntetés várt rájuk. A Szeleukida Birodalom uralkodója IV. Antiokhosz Epiphanész volt, aki szerint meg kellett volna szüntetni a különbségeket, a szokásaikat, a sajátos vallást, hogy csak a görög legyen a mérvadó. Abban a korban sokan voltak látszólag zsidók, de a tanítás nem érintette meg őket, a törvényt maguk és családjuk védelmében teljesítették (a jeruzsálemi templomban pl. felállították Zeusz szobrát). Az uralkodó istennek tartotta magát. A vallásüldözés idején Mattatiás idős modini pap szembeszegült a királyi tisztviselőkkel, akik pogány áldozatokban való részvételre akarták kényszeríteni. Megpróbálták meggyőzni, hogy kövesse a törvényt, legalább a látszat szerint, belül viszont keresztény maradhat. Ezt megtagadta.

Távol legyen tőlünk, hogy a törvényektől és a parancsoktól eltérjünk, mert azokat Isten adta. Jó példa ez, nem csak adventben, hogy a hívő ember nem tagadta meg Istent. A látható cselekedet behódolás lett volna. A számadás során az ember földi életét Isten ítéli meg. A hit és a tett összetartozik. A hit cselekedetek nélkül halott. Az emberben él a remény, az ő sajátja, fény a sötétben, ezt kell jó irányba fordítani. Az érzés szintjén bennünk van a változás reménye. Minden sötét után jön a virradat. A jó példa követendő. Egy gyertyán meg lehet gyújtani megannyi másikat. Viselkedésünk a kereszténységről vall. A szabadság valamire való nyitottság, nem az ösztönök tere. Az ember hite tartja benne a reményt, az elfogadást és a fényt — fejezte be első elmélkedését Világos Miklós atya.

A második előadás címe: …Megszabadulsz rabságodból (ismerős a katolikus szentmisékről, a hozsanna 9-es számú énekéből való idézet). Ébredj, ember, mély álmodból, Jézus megment rabságodból! — ismert adventi ének. A lelki ébredésre vezeti az embert. A szabadság azt jelenti, hogy az ember annyira szabad, hogy tud magának parancsolni, felül tud kerekedni az ösztönein, képes a jó és a rossz közül választani.

Ami a világon a sajátunk, az csak eszköz, a végső cél az örökkévalóság. Amink van, jól használva közelebb visz Istenhez, aki minket hazavár. Az ember társas lény, egymásra vagyunk utalva. Nem jó, amikor elszemélytelenednek a kapcsolatok, amikor nem nézünk egymás szemébe. A jó vezető azért kapja hatalmát, hogy másoknak hasznára legyen.

Képességeink és céljaink vannak. Megesik, hogy tévedünk, de a javítás lehetősége mindig megvan. Gond, ha nem akarjuk látni a tévedésünket, ha felébred az egoizmusunk. Ha nem az Istenre nézünk, önzővé válunk, idővel elaltatja a lelkiismeretünket. Megesik, hogy hazudunk, mert jót akarunk, nem ártunk, nem lesz benne hasznunk, aztán felmentjük magunkat. Csapdába kerülünk, melyből képtelenek vagyunk egyedül kilépni. Megkaptuk a lehetőséget, hogy földi életünk során kimozduljunk, másképp gondolkozunk. Valami megváltozik.

Isten értünk lett emberré, hogy felemeljen magához. Lehajolt hozzánk. Értünk megteszi a megváltás művét. Rabszolgák voltunk, ebből meg lehetett szabadulni. Pál apostol hasonlata, hogy Jézus kifizette helyettünk az adósságainkat. Kiváltott a lélek rabszolgaságából. Szabadnak hisszük magunkat, de lelki és fizikai kényszereknek is ki vagyunk téve. Függőségeink megkötöznek bennünket. Urunk felkínálta a megváltást. Amikor beleegyezünk a kísértésbe, elbizonytalanodunk, a lelkünk sebezhető lesz, legyengül a gyógyító erő.

Ha sötét van, következik a világosság. Isten így gondolta el az üdvösség rendjét, amiért meg kell küzdenünk. Az út nehézsége adja meg a történések értékét. Az elbukás értékes mutató. Tudjuk, mi a reményteljes várakozás. Ez a názáreti Jézus Krisztus, aki értünk meghalt. Adventben reménységünk van a fényességben, felismerjük a szabadságot a sötét kényszeréből. Senki nem veheti el a hitünk vagy az érzéseinket, ezek értékek. A hit belülről szabaddá tesz — mondta Miklós atya.

Palatinus atya a szentmisét Huzsvár László emlékére mutatta be. — Krisztus a feltámadás és az élet — mondta. — Kérjük irgalmát az élők és a holtak üdvösségéért. Erősíts meg minket a feltámadás hitében és a szeretet egységében! Ragadd ki, Urunk, az egész világot a háborút és a halált hozó természeti csapások veszedelméből! Elhunyt Huzsvár püspök testvérünket, aki a szent keresztségben elnyerte az örök élet ígéretét, vezesd, Urunk, a szentek társaságába! Testvérünk az örök élet kenyerével táplálkozott földi élete folyamán, támaszd fel őt, Urunk, az utolsó napon! Mindazokat, akik a feltámadás reménységében hunytak el, fogadd be, Urunk, szent szíved fényességébe! Mindazokat, akik itt együtt vannak hitben és istenfélelemben, egykor gyűjtsd össze mennyei országodba! Dicsőséges Megváltónk, kérünk, hallgasd meg könyörgő szavunkat, és fogadd el engesztelő áldozatunkat László püspökért! Szabadítsd ki őt és a többi tisztulásra váró lelket bűneik bilincseiből, ha ez szükséges számukra, és tedd őket megváltásod boldog részeseivé, aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké! Kérünk téged, hallgass meg minket! — zengett száz hívő könyörgése.

A program megvalósulását a Bethlen Gábor Alap támogatása tette lehetővé.