Dukai Éva dedikálja a könyvét

Nagy családként gyűltünk össze a tiszaszentmiklósi plébánián, hogy találkozzunk Dukai Éva pszichológussal, aki a legújabb kötetét mutatta be. Az új tanulmánykönyv, amely A boldogság nem ajándék címet kapta, keresztény szeretettel és őszinteséggel tárja fel a hétköznapjaink apró csodáit. Tehetjük ezt akkor, ha felébred bennünk a gyermeki ősbizalom időszaka, és embertársaink nem a személyünket bírálják, becsmérlik, hanem a cselekedeteinket értékelik. Ha kellő érzelmi intelligenciával viseltetünk a környezetünk iránt, akkor megértjük társaink szempontjait, a különbözőségüket, sőt, erősíthetjük magunkat az eltérő szempontok mérlegelésével, figyelembevételével. Ezután már meg is születik a boldogság forrása.
Dukai Éva örökké mosolyog. Elbájol mindenkit halkszavúságával és a lelkünket górcső alá helyező meglátásaival. Mintha csöndes imát mondana a szeretetünk és a boldogságunk felébresztéséért.
- Négy évig állt a fiókomban a könyvnek az anyaga, mire sorrendben a harmadik kiadó elhitte, hogy sikeres lesz. Mivel vallom, jónak lenni jó, tizenegy fejezetben fejtegettem a szeretet és a boldogság felfedezését és megélését egy emberöltőn át. Hogy mi kell a boldogsághoz? - tűnődött el a pszichológusnő. - Ezt helyettem Kölcsey Ferenc mondta el: ,,Hit az embernek olyan élmény, mi nélkül nyugalmat és boldogságot soha nem ismerhet.” Fontos, hogy elfogadjuk magunkat annak, akinek születtünk. Csak úgy, csak ott, és csak azzal az alaphanggal, amivel lettünk, ami beillik Isten világrendjébe. Van vallásos reménység. Ebben kell élni, mert a pogány önmagától vagy másoktól vár és elvár. A krisztusi ember reménysége ettől különbözik. A keresztény reménység nem valaminek, hanem Valakinek a várása. Ez a reménység felszabadít, békességgel tölt el.
Én még hozzátennék néhány verssort, amely egy kalkuttai gyermekotthon falán olvasható: ,,Adj időt a gondolatnak, / Erőd forrása ez. / Adj időt a mosolynak, / A lélek zenéje ez. / Adj időt a szeretetnek, / A Mennynek kulcsa ez.”