A magyarcsernyei kézimunkacsoport tagjai

Advent van, a várakozás időszaka. Már a negyedik gyertyát is meggyújtottuk az adventi koszorún. Az ünnepi készülődésről, az adventi koszorúról és a mindennapi tevékenységekről beszélgettünk Magyarcsernyén a helybeli kézimunkacsoport tagjaival annak kapcsán, hogy kiállítással egybekötött karácsonyi vásárt szerveztek a helybeli asszonyok.
- Csernyén csak az utóbbi tíz-tizenöt évben terjedt el az adventi koszorú készítése. Nagyon sokan otthon, egyedül készítenek koszorút, esetleg vásárolnak és advent első vasárnapján elviszik a templomba, hogy a plébános megszentelje - mondja Kormányos Erzsébet a csernyei kézimunkacsoport elnöke. - December elején adventi koszorúkat, karácsonyi asztal- és ajtódíszeket készítettünk. Mindenki hozott otthonról anyagot: cérnát, drótot, vesszőt, makkot. A hiányzó kellékeket, a szalagot, ragasztót, gyertyákat a tagsági díjból vettük meg. Különösebb szabályt nem követtünk, mindenki a saját ízlése, kedve szerint készítette az adventi koszorút. A faluban nagyobb a kereslet az asztaldíszek iránt, az ajtódíszeket kevesebben kérik. Nagyon sok koszorút készítettünk, minden szombaton délelőtt nyitva van a klubhelyiségünk, bárki bejöhetett, vásárolhatott belőlük, valamint kisebb kézimunkákat is. Az emberek érdeklődtek, vásároltak vagy csak nézelődtek és ötleteket kerestek. A bevételre nagyon nagy szükségünk van, mert szeretnénk kirándulást szervezni és előadót hívni, aki előadást, tanfolyamot tartson a kézimunka kedvelőinek.
A csernyei kézimunkacsoport januárban lesz egyéves és a Csernyeiek Klubja keretében dolgozunk. Nincs külön nevünk, kézimunkacsoportnak neveznek bennünket, de hagyományápolással is foglalkozunk. Összegyűjtjük a faluban még meglelhető régi kézimunkákat, mintákat és más használati tárgyakat. Nagyon fontos feladatnak tartjuk a hagyományápolást, igyekszünk megmenteni a feledéstől dédanyáink hagyatékát. A gyűjteményünkben van komaasszonykendő, régi függöny, lepedő, párnahuzat, alsószoknya, stelázsidísz. A mi vidékünkre a fehér lyukhímzés a jellemző, a nagyanyáink ezt varrták nagy szeretettel.
A szövetkezettől kaptunk helyiséget, ott tartjuk minden kedden délután az összejövetelünket. A nyáron nagyon sokat dolgoztunk, hogy rendbe hozzuk a klubhelyiségünket, takarítottunk, súroltunk, tapasztottunk, meszeltünk. Az összejövetelre általában 15-20-an eljönnek, de néha huszonöten is vagyunk, kézimunkázunk, beszélgetünk. Az asszonyok többsége hímez, mostanában főleg karácsonyi motívumokat, többen pedig horgolnak.
Ebben az évben, júliusban szerveztünk egy nagyon szép kiállítást a csernyeiek találkozója alkalmából. Részt vettünk a Vajdasági Folklórközpont által szervezett Kézműves Fórumon is, voltunk kétszer Muzslyán és egyszer Szenttamáson. Az összejöveteleken sokat tanultunk, nagyon jó előadásokat hallottunk, megismerkedtünk a gömöri, a sárközi és a székelykeresztúri hímzéssel. Vajdaságban több tanfolyamot szerveznek, de sajnos mi messze vagyunk ezektől a központoktól és a nagy távolság miatt gyakran nem tudunk eljutni ezekre. Jó lenne egyszer Csernyén is szervezni egy kézimunka-találkozót, előadással egybekötve.
Az adventi kiállítás és vásár karácsonyig tekinthető meg, de húsvétra is szeretnénk egy kiállítást szervezni. Akkor majd bemutatjuk a húsvéti motívumokkal készült kézimunkákat, de festünk hímes tojásokat is -- hallottuk Kormányos Erzsébettől, a magyarcsernyei kézimunkacsoport elnökétől.