A vasúti közlekedés fellendítése a cél

A vasúti közlekedés fellendítése a cél

Az emberek többsége inkább az autóbuszt választja a vonat helyett, ha utaznia kell. A kérdésre, hogy miért, a válasz általában ugyanaz: mert a vasúti közlekedés megbízhatatlan, ráadásul a sínbuszok sokszor nemcsak késnek, hanem el sem indulnak a úti céljuk felé. Azok, akik régóta nem vonatoztak, próbálják ki újra: kellemes meglepetésben lesz részük — ígéri Borisav Obradović, a Srbija Voz vállalat vonatok vontatásával foglalkozó részlegének vezetője.

— Mi itt, Szabadkán Észak-Bácskát és Nyugat-Bánátot „fedjük le”, és ebben a régióban március óta egyáltalán nem is közlekednek a régi sínbuszok — mondja Obradović. — A legkritikusabb a Szabadka—Zenta—Nagykikinda vonal volt, ahol eddig egy több mint hatvanéves szerelvény szállította az utasokat. Emiatt korábban gyakori volt a járatkimaradás, és ami még rosszabb, ha el is indult a sínbusz, félő volt, hogy útközben lerobban. Ez azonban már a múlté. Az oroszországi Metrovagonmas gépgyártó vállalattól vásárolt huszonhét dízelmotoros vonat közül további kettőt kaptunk az év elején, ezek közül az egyiket erre a vonalra osztottuk be, és azóta nem is volt járatkiesés Zenta irányába. Ezután további két vonatot is kaptunk, így a szabadkai részlegnek most összesen hét 711-es típusú, dízelmotoros orosz szerelvénye van. Ezeket viccesen Ruskinjának (orosz lánynak), a Belgrád felé közlekedőket — melyeket Rigában gyártottak — pedig Rusnak (orosznak) nevezték el a dolgozók és az utasok is. Ezek a vonatok kényelmesek, automatizáltak, nyáron hűvösek, télen pedig jól fűtöttek. Kiváló eredményeket értünk el eddig általuk, a Szabadka—Zenta vonalon is kezdenek visszatérni az utasok, már vannak olyanok is, akik mindennap vonattal ingáznak a két város között, a közlekedés ugyanis megbízható, nincsenek késések vagy járatkimaradások. A tisztaságra nagyon ügyelünk, külön cég takarítja a szerelvényeket. A fiatalok sajnos gyakran összefirkálják az üléseket, ez ellen, úgy látszik, semmit nem lehet tenni. De ha ilyesmit észlelünk, a takarítószemélyzet már másnapra eltünteti a nemkívánatos feliratokat, rajzokat. Különben is rendszeresen átmossák az üléseket, fertőtlenítik a mellékhelyiségeket.

* A Szabadka—Horgos—Röszke járat újraindításáról régóta nincs hír, pedig volna rá igény. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban?

— Mielőtt Magyarország belépett az Európai Unióba, a sínbuszok — melyek akkor még viszonylag jó állapotban voltak — Szabadkától Szegedig közlekedtek, és a Szegedről induló magyar járatok is eljöttek egészen Szabadkáig. Az unióba való belépéssel azonban megváltoztak a szabályok: a szerelvények csak a határ utáni első megállóig közlekedhettek. Ez Röszke. A magyar vonatok pedig Horgosig jöhettek. Igyekeztünk összehangolni a járatokat, de szerintem mindenki, aki utazott már életében, tudja, hogy ha egy negyven kilométeres távon átszállással kell megoldani az utazást, inkább mást választ. Pedig addig sok utasunk volt, munkások is, de még több egyetemista, akik Szeged és Szabadka között ingáztak. Én például magánemberként is gyakran „átruccantam” Szegedre, elmentem reggel, és kora délután hazajöttem, minden gond nélkül. Sokkal biztosabb volt így, mert autóval mindig ott volt a kérdés, hogy mennyit kell majd várni a határátkelőn, sokan lesznek-e előttem, átjutok-e idejében, vagy a fél délelőttömet várakozással töltöm. Vonattal meg reggel nyolckor indultam, kilencre meg már oda is értem, és délután kettőkor ugyanígy vissza. Aztán jött a változás, és egyre kevesebb lett az utas. Sajnos jó ideig a sínbusz járt Röszkéig, megbízhatatlan volt, az ötven-hatvan éves szerelvény gyakran meghibásodott, és a korából kifolyólag lassan sem alkatrészt, sem hozzáértő szerelőt nem tudtunk találni a javításhoz. Szerencsére a vállalat meg tudta vásárolni ezeket az új vonatokat, és el is indítottunk egyet ezen a vonalon, de akkor meg jött a menekültválság, és Magyarország lezárta a határait, a járatot már nem volt érdemes fenntartani. December elején lép érvénybe az új menetrend, és úgy tudom, hogy tervben van néhány járat Magyarkanizsára. Erről azonban még nem született konkrét döntés, úgyhogy egyelőre semmi biztosat nem mondhatok. Öt észak-bácskai és észak-bánáti község fogott most össze, és döntött úgy, hogy anyagilag is támogatja a Srbija Voz vállalatot. Ez egyébként egy elfogadott és bevált módszer a világban. Ez azért fontos, mert így a polgárok rendelkezésére állhatunk akkor is, ha egy-egy vonalon a közlekedés veszteségesen működik. Tehát ha nincs elég utas, a helyi önkormányzatok támogatásának köszönhetően akkor sem kell megszüntetni a járatokat. Ez is a célunk hosszú távon, hogy minél több vonalon minél több járatot indítsunk, megfelelő időközönként, naponta többször, hogy az emberek biztonságosan, olcsón és viszonylag gyorsan eljuthassanak egyik pontból a másikba.

* Ha már a sebességnél tartunk: sokan kritizálják a vasutat azért, mert a vonatok nem elég gyorsak. Ennek mi az oka?

— Ezeknek az új orosz vonatoknak a sebessége korlátozott, 100 km/óra, de természetesen ennél jóval gyorsabbak is tudnak lenni. Persze mi is azt szeretnénk, ha a szerelvények maximális kapacitással működnének, nagy sebességgel haladnának, de ez a vágányok, a sínek állapotától is függ. Ezzel azonban egy másik cég foglalkozik, így nem is tudnék nyilatkozni a sínek állapotáról.

* Akkor a Budapest—Belgrád vonal kiépítéséről sincs sok információja.

— Nincs. Figyeljük a híreket, és reménykedünk, hogy mielőbb elkészül. Ezen a vonalon svájci gyártású vonatok közlekednek majd, melyek 160 km/h-val is haladhatnak. Gondoljunk csak bele, alig négy óra alatt érhetnénk az egyik fővárosból a másikba, megállásokkal, határátkeléssel együtt. Mi is várjuk a híreket, annál is inkább, mert a Srbija Voz már felkészült, a vonatok már megvannak. Mivel a menetidő jóval rövidebb lesz, új járatokat is indíthatunk. Tervek már vannak.

* Korábban Horvátországba is utazhattunk Szabadkáról, átszállás nélkül. Mi most a helyzet?

— Valamikor Splitbe, a horvát tengerpartra is közvetlen járattal mehettünk. Szabadkáról Zomborba, illetve Gombosra a vonatok most 80-100 km/órás sebességgel közlekednek, mert a sínek jó állapotban vannak. Így már képesek vagyunk versenyezni a közúti közlekedéssel, mert Gombosra például biztosan gyorsabban jutnak el az utasok vonattal, mint autóbusszal. Zomborból most napi egy járat indul Horvátországba, Erdődre, de ezt szeretnénk legalább napi kettőre növelni. A jövőben az új menetrenddel az is lehetséges lesz, hogy Szabadkáról induljon ez a járat, egy kis várakozással Zomborban, majd halad tovább, és ugyanígy vissza. A gondunk az, hogy csak munkanapokon indíthatunk szerelvényeket, hétvégén és ünnepnapokon nem, ilyenkor ugyanis a határrendészek nem dolgoznak, sem Horvátországban, sem nálunk. Egyelőre ezt a problémát szeretnénk megoldani, azután pedig nemcsak Erdődig, hanem akár a tengerpartig is indítanánk közvetlen járatokat. De erről még korai lenne bármit is mondani.

* Sokszor előfordul még a forgalmasabb vasúti átkelőhelyeken is, hogy a fénysorompó nem működik, pedig a vonat érkezik. Amikor korábban erről érdeklődtem az illetékeseknél, azt a választ kaptam, hogy munkaerőhiány miatt sok helyen nincs, aki kezelje a fénysorompókat. A rendőrségnél akkor azt mondták, ilyenkor a mozdonyvezetőnek kell megállítania a szerelvényt, és csak akkor mehet tovább, ha az átkelést biztonságosnak ítéli. Az autósoknak pedig egyébként is kötelezően meg kell állniuk minden vasúti átjárónál, ha van sorompó, ha nincs. Kár, hogy tapasztalatom szerint az emberek többsége nem tud erről a szabályról. Mi a véleménye erről?

— Ez a kérdés nem az én hatáskörömbe tartozik, de tudok róla, már korábban is sokan jelezték, hogy van ilyen. Elmondom, mit gondolok: az autóvezetői tanfolyamon sajnos pontosan ezzel, az egyik legfontosabb, legveszélyesebb kérdéssel nem foglalkoznak eleget, nem hívják fel rá a figyelmet, pedig életeket menthet. Az andráskereszt nemcsak figyelmeztető jelzés, hanem stoptábla is! Ezt kevesen tudják. Ezért van az, hogy sokszor az andráskereszt mellé valóban odaraknak egy stoptáblát. Sajnos a legtöbb autóvezető ennek ellenére sem áll meg: ha van sorompó, de nincs leengedve, egyszerűen áthajt a vasúti átjárón, néha nem is lassít. Arra senki sem gondol, hogy ezek a sorompók akár meg is hibásodhatnak… Az egyébként igaz, hogy a mozdonyvezető minden út előtt kap egy listát, melyen fel van tüntetve, hogy mely átjáró előtt kell megállnia — vagy azért, mert nincs sorompó, vagy azért, mert van, de valamiért nem működik. Ilyenkor lelassítja a szerelvényt, megáll — lehetőleg minél közelebb a kereszteződéshez —, ellenőrzi, hogy biztonságos lesz-e az átkelés, egy körülbelül öt másodperces hosszúságú hangjelzést ad, és csak akkor indul tovább, ha nincs autó a közelben. A sorompók hiánya tehát nem volna akkora baj, ha az autósok is tisztában volnának a szabályokkal, és be is tartanák őket.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Községeink Életéből rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink