Ilyenkor a jövő évi időjárást is megjósolták, különféle megfigyeléseket végeztek. Luca-széket például már nem sokan készítenek, de pogácsát szinte minden háztartásban sütnek december 13-án, valamint az adventi koszorú és a naptárkészítés napjainkban is kiemelten fontos. A karácsonyt megelőző hetekben a legtöbben ünnepi díszbe öltöztetik otthonukat. A katolikus egyházban nincs böjti előírás a karácsonyt megelőző időszakra, viszont ajánlott elcsendesedni, többet imádkozni, olvasni. Sokan ilyenkor a jótékonysági szervezetek munkáját is segítik. Vannak, akik napi jó cselekedetekkel várják az ünnepeket.

Advent

A Szent András napjához legközelebb eső vasárnapon kezdődik. A várakozás időszaka a karácsony vigíliájáig tart. Elnevezése adventus Domini, ieiunium Spiritus Sancti — a Megváltó eljövetelét hirdető szent időre, az Úr eljövetelére utal. Régebben a karácsonyt megelőző időszakban elcsendesedtek az emberek, nem rendeztek hangos, zenés mulatozást, lakodalmakat sem tartottak. Napjainkban is fontos az adventi időszak. Ilyenkor szokás meggyújtani a gyertyát az adventi koszorún. Minden vasárnap eggyel több láng világít. Az idén az első gyertyaláng december 3-án lobbanhat fel.

Adventi koszorú

Lehet modern, a legújabb divatot követő, változatos formájú, díszítésű vagy klasszikus. Az adventi koszorú a várakozás elengedhetetlen eleme. Szinte minden háztartásban megtalálható. Egyesek már reggel meggyújtják a gyertyákat advent vasárnapjain, mások este ülnek a koszorú köré. A virágüzletek és a kézművesvásárok is bőséges kínálattal készülnek, mégis sokan maguk készítik el a díszt.

Az adventi koszorú a XIX. században jelent meg a német evangélikus keresztényeknél, és a XX. században terjedt el. A hagyományos adventi koszorú örökzöld ágakból készült, és már a pogány korban is a fény és a tavasz iránti vágyakozást jelképezte. A kereszténység elterjedésével vallási jelentőséget kapott.

Az első adventi koszorút Johann Hinrich Wichern misszióalapító evangélikus lelkész készítette, és az általa alapított gyermekotthonban állította fel. Wichern már 1838-ban is gyertyagyújtással tette meghittebbé a várakozás időszakát. Mindennap egy új gyertyát gyújtott meg. 1839-ben 2 méteres adventi koszorút készített, örökzölddel, valamint húsz piros és négy fehér gyertyával díszítette. A piros gyertyák a hétköznapokat, a fehérek pedig a vasárnapokat jelölték.

Majdnem száz évig az adventi koszorút az evangélikusok készítették, a katolikusok az I. világháború után vették át a szokást. A várakozást jelképező koszorú egyszerűbb lett, négy gyertya került rá, melyeket advent vasárnapjain gyújtanak meg. Ennek köszönhetően már a háztartásokban is megjelenhetett. Széles körű elterjedése az 1930-as években történt, ehhez a virágkötők is nagymértékben hozzájárultak. Napjainkban is ilyen négygyertyás koszorúk készülnek. A XX. században egyes görögkatolikus és ortodox családok körében is megjelent a szokás. Náluk negyvennapos böjt előzi meg a karácsonyt, így hat gyertyát tesznek a koszorúra, a böjt hat hetét szimbolizálva.

Az adventi koszorúk ma már rendkívül változatosak, a klasszikus, kerek formák mellett a szögletes, a tálcára vagy dobozba helyezett ikebana is népszerű. Ami a díszítést illeti, a fenyőtoboz, a különféle termések és masnik mellett a téli ünnepkörhöz kapcsolódó figurák is megjelennek. A virágkötők követik az aktuális trendeket, de emellett a hagyományos adventi koszorúk iránt is nagy a kereslet.

Az adventi koszorú jelentése

A kereszténység szerint Isten örökkévaló szeretetét jelképezi az adventi koszorú kör alakja. Az örökzöld ágak a reményt és az életet szimbolizálják. A gyertyák a növekvő fényt, Jézus eljövetelének közeledtét jelzik. Az első gyertya a hité, a második a reményé, a harmadik az örömé, a negyedik pedig a szereteté. A római katolikus hagyományban emellett egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak. E szerint az első Ádám és Éva gyertyája, a második a zsidó népé, a harmadik Szűz Máriáé, a negyedik pedig Keresztelő Szent Jánosé. A katolikus vallásban a gyertyák színe megegyezik az adventi időszak liturgikus színeivel. Három lila és egy rózsaszín gyertya kerül a koszorúra, utóbbit advent harmadik vasárnapján kell meggyújtani. Az is elfogadott, ha mind a négy gyertya lila vagy fehér. A protestánsok általában piros gyertyákkal ékesítik a koszorút. Nem ritka, hogy az ünnepi díszen egy ötödik gyertyát is elhelyeznek, melyet Krisztus-gyertyának hívnak. Ezt karácsony előestéjén szokás meggyújtani.

A katolikusok körében sokan megszenteltetik az elkészített vagy megvásárolt koszorút. A gyertyák elhelyezésére nincs meghatározott kitétel. Egymás mellett vagy párban is állhatnak. Egyesek úgy tartják, az óramutató járásával ellentétes irányban kell meggyújtani a gyertyákat, mások szerint fordítva kell, némelyek pedig átlósan gyújtják meg a lángot.

Adventi naptár

Az adventi naptár egyre elterjedtebb. Elsősorban a legkisebbeket lepik meg szüleik, nagyszüleik az apró ajándékokat, édességeket rejtő kalendáriummal, de már a felnőttek körében is népszerű. Az üzletekben is megvásárolható, de mi magunk is készíthetünk adventi kalendáriumot, mely akár ünnepi képeket is rejthet. Elterjedt a házikó formájú dísz, melynek számokkal jelölt ablakait nyitogatva szebbnél szebb képeket találunk, de textilből, fából, újrahasznosított hulladékból is létrehozhatunk változatos naptárt, akár a gyerekeknek vagy felnőtt szeretteinknek, hogy ezzel is hangulatosabbá tegyük a várakozás időszakát.

1900 környékén alakult ki az adventi kalendárium készítésének és használatának a szokása. Ahogyan az adventi koszorú, a naptár is a német nyelvterületen jött létre. Egy édesanya a kisfiát, Gerhardot lepte meg a játékkal, a gyerek ugyanis türelmetlenül várta a karácsonyt az ajándékok miatt. Huszonnégy részre osztott egy kemény papírlapot, ezekre egy-egy csokoládét rögzített. Megengedte, hogy a kisfiú minden este elfogyasszon egyet. Gerhard felnőttként sem feledte el az édesanyja által készített meglepetést. Adventi kalendáriumot alkotott, melyben az elrejtett édességek csak az ablakocskák kinyitása után váltak láthatóvá.