Az ünnepélyes megnyitó a Kiskunsági Vadászkürt Egyesület köszöntőjével kezdődött, majd Lackó Róbert, Magyarkanizsa Község Képviselő-testülete elnöke, a rendezvény fővédnöke köszöntötte a 80, Magyarországról, Romániából, Horvátországból és Vajdaságból érkezett főzőcsapatot, mely vaddisznó- és őzpörkölt főzésében mérte össze tudományát. Dr. Lukács Attila, az Országos Magyar Vadászkamara alelnöke örömének adott hangot, hogy ennyi ember ellátogatott az eseményre, amikor a világ nagy részén a vadászatellenesség egyre markánsabb, és a vadászok gyakran támadásnak vannak kitéve.

A magyar jurta

— Az emberiség kettészakadt. A városi lakosság jelentős része eltávolodott a természettől, és természetidegen világban él. Az ember táplálkozásának a hús ugyanúgy lételeme, mint a növény. Bizonyított tény, hogy az emberré válás során agyunk akkor kezdett igazán fejlődni, amikor több állati fehérjéhez jutott, melyet a vadászat eredményeként szerzett meg. A vadászok nem a természet ellen tevékenykednek, a vadászat egy a természettel — mondta Lukács Attila, és mindenkit a II. Vadászati Világkiállításra invitált, melyet szeptemberben és októberben Magyarországon tartanak meg.

Ments András, a zsűri elnöke a vadászat jelentőségéről szólt, melyen nemcsak az állat elejtését, hanem a vadgazdálkodást, a vadvédelmet, a trófeák kezelését, az állatok gondozását és esetleges befogását is értjük.

Solymászbemutató

Ekkor a nyolcvan bográcsban már javában főttek a vadas finomságok, melyek illata messze szállt. A muzslyai Kószó Sándor, a Rémusz Hagyományápolók Egyesületének tagja őzpörköltet készített.

— Először egy kicsit megpörköljük a húst, majd felrakjuk a hagymát, és addig dinszteljük, amíg üveges színt nem kap. Babérlevelet, zöldpaprikát adunk hozzá, majd beletesszük a húst. A főzés, hústól függően, 2,5-3 órát vesz igénybe. Főzés közben kóstolgatjuk, ha valami hiányzik, hozzáadjuk — mondta Kószó, hozzátéve, hogy a muzslyai lakodalomban disznópaprikást, a Pásztornapon birkapörköltet főznek, a szeptember 11-én megrendezendő muzslyai búcsún pedig csirkepaprikás a menü.

Nyolcvan bográcsban főttek a vadas ízek

Kovács Erika és csapata a magyarországi Algyőről érkezett. Habár a Csongrád megyei településen általában halat és halételeket készítenek, ők Magyarkanizsán az őz mellett döntöttek.

— A húst megpuhítjuk, majd hagymával „megfuttatjuk”. Ezután pirospaprikát, borókát, egyéb fűszereket és egy kis bort is adunk hozzá. Sokat járunk Vajdaságba, a párom martonosi, csak most éppen beszerző körúton van — emelte ki Kovács Erika.

A szabadkai, pontosabban makkhetesi Árokszállási Attila szintén őzpaprikást kavargatott, amikor megszólítottam. A Szalonka Vadászegyesület csapatával már egy nappal korábban előkészítette a hozzávalókat, így a verseny napján „csak” a főzés maradt. A Szabadka környéki erdőkről érdeklődve elmondta, hogy a különféle vegyszerek és gyomirtók alkalmazása miatt a nyúlállomány már több éve folyamatosan csökken.

Sürgés-forgás a kézművesutcában

— A földművesek annyira eldolgozzák a talajt, hogy a nyúl nem tud megmaradni. Földjeink simák, mint a focipálya, a nyúl viszont a friss földet, a nagy barázdát szereti. Őzek szép számban megtalálhatóak a vadászterületen, néhány évvel ezelőtt egy aranyérmest ejtettek el nálunk, ám ezt a rekordot nem sokkal később Törökkanizsa környékén megdöntötték. Vaddisznónk, fácánunk is van, és sajnos sakál is, mely rendkívül kártékony. Évente fácánokat nevelünk, és az idény kezdete előtt, egy-két hónapos korukban, a természetbe engedjük őket, viszont a szabadon engedett fácánok 30%-a elhull. A vadakra gondot viselünk, télen az erdőbe etetőket helyezünk ki, melyekbe kukoricát, darát, szénát és sót teszünk. Augusztus elején kezdődött a fürj- és a galambszezon, októbertől fácánra és nyúlra lehet vadászni, májustól pedig őzre. Január második hetétől azonban semmire sem lehet lőni — mondta Árokszállási Attila, a húsz tagot számláló vadászegyesület tagja.

Vadászkutya-kiállítás

Amíg a felnőttek főztek, íjászkodtak, vagy éppen a fegyverbemutatót tekintették meg, addig a gyerekek a tóthfalui Almás-Vasderes Hagyományápoló Egyesület jóvoltából kocsikázhattak, a hároméves Szellőn és az ötéves Csillagon pedig a pónilovaglást is kipróbálhatták.

— Az egyesület a lovak szeretetére épült annak érdekében, hogy a gyerekek elszakadjanak az internetes világtól, és a falusi környezetben megismerkedjenek a lótartással, a lovak gondozásával. Emellett lovagolni, fogatot hajtani tanulnak, évente egyszer pedig lovas tábort tartunk a gyerekeknek. Telefonon vagy interneten lehet velünk egyeztetni, és el lehet jönni Tóthfaluba kocsikázni, tereplovagolni, télen szánkózni. Próbálunk minél többet megtenni a kicsikért, hogy szép gyerekkoruk legyen — mondta Kálmán Jenő, az egyesület elnöke.

A III. Vadásznap szervezője a Kapitányréti Vadászegyesület, társszervezője Magyarkanizsa Helyi Közössége. A rendezvényt Magyarkanizsa Önkormányzata támogatta.