A türelem és a rózsa találkozása
Papp Ágota pszichológus
2021.07.07.
LXXVI. évf. 26. szám
A türelem és a rózsa találkozása

Ennyi év távlatában be kell vallanom, gyerekként ki nem állhattam, ha azzal jöttek a felnőttek, hogy a türelem rózsát terem. Nem lett abból sem türelem, sem rózsa. Ma is gyakran küzdünk ezzel: most akarom, azonnal, ebben a pillanatban! A türelem érdekében pedig talán elsősorban önmagunkkal kellene békét kötnünk, s akkor lenne itt rózsa is.

A türelemről egyes szerzők úgy vélekednek, mint aktív várakozásról. Egy olyan állapot, amely esélyt ad az elmélyülésre, az átgondolásra, a dolgok megízlelésére. S a türelem állapotának megteremtése serkentőleg is hathat, amikor már nem úgy tekintünk rá, mint üresjáratra. Van, aki éppen emiatt a jógában találja meg az önmagára figyelés helyzetet, melyben ehhez testérzetek is társulhatnak. Egy kicsit lényegre törőbben: a türelem által megtanulhatjuk elengedni az önmagunkkal szemben támasztott elvárásokat, és képesek lehetünk magunkra figyelni.

A legnagyobb kihívás talán mégis a gyerekekkel, gyerekeinkkel való türelem/türelmetlenség. A 22-es csapdája persze az, amikor egy hisztiző gyerektől elvárjuk a türelmet, miközben mi magunk is türelmetlenek vagyunk vele. Nem lenne szabad hagynunk, hogy a dühünk irányítson bennünket. Másrészt vegyük figyelembe, hogy míg az a gyerek — talán éppen az életkorából adódóan — még nem tudja a megfelelő módon kifejezni, irányítani az érzelmeit, addig mi, felnőttek már akár elsajátíthattunk volna ilyen készségeket. Ilyenkor fontos mérlegelni, hogy el tudjuk dönteni, valóban annyira fontos-e, hogy igazunk legyen egy-egy dologban. Vagy csak „egyszerűen” találjuk meg a haragunk okát.

A gyerekek esetében persze a legfőbb nehézség az, hogy számukra csak a jelen idő létezik, s ezért nagy kihívás a vágyaik elodázása. Mégis a gyermekkorban elsajátított türelem a későbbi, felnőttlétben, személyiségben is nagy segítségükre lesz. Megközelítőleg négy-öt éves koruk körül már lehet velük arról beszélni, hogy az ebéd után következik a délutáni pihenés, s annak végeztével megyünk értük az oviba. Ezért majd egyre érthetőbb lesz számukra, hogy a fagylaltért sorba kell állni, s majd csak akkor kapjuk el, amikor sorra jutunk, vagy hogy a játszótéren is meg kell várnunk, hogy lejöjjenek a hintáról, hogy mi is felülhessünk. Az idő elvontságának meg nem értése okozza bennük azt a szorongást is, hogy mikor jön el az élet végének ideje. A dicséret, ajándék vagy egyéb jutalom elmaradhat, ha a gyerek türelmes tudott maradni, hiszen önmagában az a tevékenység/történés, melyet kivárt, lehet megerősítés. Ellenkező esetben a felnövekvő csemete az említett jutalmak elmaradása esetén csalódni fog. A várakozás idejét pedig lehet strukturálni, hasznosan eltölteni, olyasmivel lekötni a figyelmet, ami szintén élvezetet nyújt. Így ennek lehet az az üzenete, hogy a várakozás mégsem volt kidobott idő.

Anyaként először talán a számolós technikát szoktuk alkalmazni, mely elég rövid idő lefutása alatt megmutatja eredményességi fokát. Ha nem segít, akkor keressünk tovább a technikák között, amíg rá nem lelünk a saját módszerünkre: vegyünk nagy levegőt — akár többször egymás után —, mantrázhatunk (ezt is megoldom, minden rendben lesz, nyugodt maradok, higgadt vagyok…), végezhetünk kar- és vállkörzést, ugrálhatunk helyben, énekelhetünk, fütyülhetünk, ihatunk egy kis vizet (és igyunk még egy kis vizet), megmosdhatunk, kiléphetünk a szituációból (miután a gyermekünket biztonságba helyeztük), vagdoshatunk/tépkedhetünk papírt, párnabokszolhatunk és hasonlók. Emellett pedig törekedjünk a saját lelki békénkre, mely kizárja a betolakodó stresszt — erre alkalmas lehet az olvasás, a futás és egyéb mozgáskultúrák, forró fürdő a nap végén, traccsparti a barátnőkkel, masszázs…

A jó hír, hogy a türelem tanulható, vagyis nem velünk született képesség, csakúgy mint például az empátia, mely szintén fejleszthető. Elmondhatjuk, hogy a türelem általában akkor jelentkezik bennünk, amikor az emberek vagy a környezetünk nem felel meg elvárásainknak, még akkor sem, ha afelett nincs kontrollunk. Éppen ezért ha megértjük, hogy az, ami türelmetlenné tesz bennünket, nem áll az irányításunk alatt, csak akkor leszünk képesek megváltoztatni a helyzet értékelési módját. Vagyis a forgalmi dugó egy kényelmetlen, de nem tűrhetetlen állapot.

Nyugtatásként mondom, nincs igazán szükség arra, hogy túlzottan ráfeszüljünk a türelem elsajátítására, és nagy erőkkel gyakoroljuk, hiszen elég lehet néhány apró szemléletváltás ahhoz, hogy békésebb és nyugodtabb mindennapokat élhessünk. Ezért csak ismételném, türelmesnek lenni annyi, mint jelen lenni, odafigyelni önmagunkra. Sőt, a türelem által a környezetünkből is az elfogadás tükröződik vissza.

A türelmetlenség lehet csalódás abban, ahogyan látni szeretném a világot. A türelmetlenkedők pedig szeretik a másikat azzal vádolni, hogy képtelenek a változásra, nem ismerik fel idegesítő dolgaikat, s ez ellen nem tesznek semmit. Egy kicsit paradox helyzet ez, hiszen a türelmetlenkedő hasonlóan merev, csak ő ahhoz a képhez ragaszkodik, ahogyan a másikat látja, és mivel nem tapasztalja azt a változást a másikon, amelyet elvárna, türelmetlenné válik. Én ebből azt hallom ki, hogy a türelmetlenkedő saját magára szeretné formálni a másikat… Így a türelem elsajátításához hajlandóság kell, hogy lemondjunk egyes vágyainkról, s el kell tudnom fogadni a másikat, vagyis azt, hogy ő sohasem lesz én, és másképp működik.

Felnőttként érdemes odafigyelni, hogy a türelemre hivatkozva nem választani felelőtlenség, vagyis csak telnek a hónapok és évek, de nem történik semmi. Ez a párkapcsolatokban, az elköteleződésben vagy akár a gyermekvállalásban is gyakori séma. Vagyis valóban fel kell nőni, és szembe kell nézni ezekkel a helyzetekkel, félelmekkel, aggodalmakkal. Ez azonban nem keverendő az egyes szerzők által „teremtő” türelemként meghatározott fogalommal, melyről fentebb írtam — vagyis amikor hagyjuk a bábot pillangóvá érni. Az időt nem lehet megspórolni, ám a türelem nem végtelen várakozás.

Egy 2012. évi, pozitív pszichológia témakörben végzett kutatás szerint a kevésbé ingerlékeny és lobbanékony emberek számára a türelem élvezetessé teszi a kihívásokat. A türelmetlen emberek ezzel szemben levertek és kevésbé hatékonyak nyomás alatt. A türelmes emberek egészségesebbek, míg a türelmetlenek hajlamosabbak több pénzt költeni alkoholra és cigarettára, rosszabb az iskolai teljesítményük, gyakrabban depressziósak, leginkább a tennivalók listájára helyezik a hangsúlyt. Ezért azután a türelmes emberek másokkal is jobban bánnak, toleránsabbak — s már a Bibliában is több helyen leírják, legyünk egymással alázatosak, türelmesek, bánjunk másokkal felebaráti szeretettel. Minél türelmesebb valaki, annál kevésbé érzi reménytelennek a dolgokat.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Lélekbúvár rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..