A torockószentgyörgyi várrom

A torockószentgyörgyi várrom

A vélhetőleg a XIII. század végén épült torockószentgyörgyi vár története évszázadokon keresztül egybefonódott az Ákos nemzetségez tartozó Thoroczkay családéval, mely idővel jelentős felvirágoztatója lett a legelső családőst annak szükségében és szorultságában befogadó építménynek.

„E fényes, büszke várnak most csak romját leled. Lakói merre vannak, hiába kérdezed.” (Gyulai Pál: Az óriásleányka)

Torockószentgyörgy (Colţeşti) határában, a falutól mindössze két kilométerre találhatók Erdély egyik legimpozánsabb középkori várának romjai. Meredek sziklafalakkal emelkedik a Havas-patak völgye fölé. A völgy lapályáról a 200 méteres szintkülönbség a sziklafalak meredeksége, de komorsága miatt sokkal többnek látszik, a vár megközelíthetetlennek tűnik. Ez a látszólagos megközelíthetetlenség, a vár fokáról a falura nyíló kilátás késztette a népi hiedelmet arra, hogy a várat óriások építményének tekintse, ahonnan a falu lakói játékszereknek tűnnek. Ez a monda ihlette Gyulai Pált Az óriásleányka című elbeszélő költeményének megírására” — olvasható a kalauzként választott www.torocko.org honlap várrom szócikke alatt.

A vélhetőleg a XIII. század végén épült torockószentgyörgyi vár története évszázadokon keresztül egybefonódott az Ákos nemzetségez tartozó Thoroczkay családéval, mely idővel jelentős felvirágoztatója lett a legelső családőst annak szükségében és szorultságában befogadó építménynek.

Feljegyezték, hogy a tulajdonosok a Dózsa-féle parasztlázadás idején elszenvedett várdúlásból tőkét kovácsoltak: Thoroczkay Ferenc ugyanis 1516-ban új adománylevelet kért a birtokaira arra hivatkozva, hogy oklevelei elégtek. Az ingatlant szabályozó adománylevél azonban a szomszédos Torockó bányaváros lakosságát szolgasorsba taszította, végeláthatatlan perhelyzetet teremtve a város lakói és a Thoroczkay család között. Noha az időközben felhalmozódó javaknak köszönhetően a nyugati oldalon megerősítő várfalak épültek, a Rákóczi-féle felkelés nyílt támogatása miatt a megtorlást követelő osztrákok Tiege tábornok vezetésével 1704-ben lövették, majd felrobbantották a várat. Ezt az eseményt napjaink túrázóinak egy márványkőbe vésett írás is felfedi, mely az Úr 1892. évében ágyaztatott be a pusztulásában is impozáns várfalak utolsó épen maradt bástyájába. Ezúttal a család már nem hozatta helyre az épületet, leköltözött a faluba udvarházakba. Az egykoron büszke várból néma tanú lett. Az ott élő emberek történelmének terméskőre emelt tanúja.


Martinek Imre felvételei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Barangoló rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink