A vélhetőleg a XIII. század végén épült torockószentgyörgyi vár története évszázadokon keresztül egybefonódott az Ákos nemzetségez tartozó Thoroczkay családéval, mely idővel jelentős felvirágoztatója lett a legelső családőst annak szükségében és szorultságában befogadó építménynek.
„E fényes, büszke várnak most csak romját leled. Lakói merre vannak, hiába kérdezed.” (Gyulai Pál: Az óriásleányka)
„Torockószentgyörgy (Colţeşti) határában, a falutól mindössze két kilométerre találhatók Erdély egyik legimpozánsabb középkori várának romjai. Meredek sziklafalakkal emelkedik a Havas-patak völgye fölé. A völgy lapályáról a 200 méteres szintkülönbség a sziklafalak meredeksége, de komorsága miatt sokkal többnek látszik, a vár megközelíthetetlennek tűnik. Ez a látszólagos megközelíthetetlenség, a vár fokáról a falura nyíló kilátás késztette a népi hiedelmet arra, hogy a várat óriások építményének tekintse, ahonnan a falu lakói játékszereknek tűnnek. Ez a monda ihlette Gyulai Pált Az óriásleányka című elbeszélő költeményének megírására” — olvasható a kalauzként választott www.torocko.org honlap várrom szócikke alatt.
A vélhetőleg a XIII. század végén épült torockószentgyörgyi vár története évszázadokon keresztül egybefonódott az Ákos nemzetségez tartozó Thoroczkay családéval, mely idővel jelentős felvirágoztatója lett a legelső családőst annak szükségében és szorultságában befogadó építménynek.
Feljegyezték, hogy a tulajdonosok a Dózsa-féle parasztlázadás idején elszenvedett várdúlásból tőkét kovácsoltak: Thoroczkay Ferenc ugyanis 1516-ban új adománylevelet kért a birtokaira arra hivatkozva, hogy oklevelei elégtek. Az ingatlant szabályozó adománylevél azonban a szomszédos Torockó bányaváros lakosságát szolgasorsba taszította, végeláthatatlan perhelyzetet teremtve a város lakói és a Thoroczkay család között. Noha az időközben felhalmozódó javaknak köszönhetően a nyugati oldalon megerősítő várfalak épültek, a Rákóczi-féle felkelés nyílt támogatása miatt a megtorlást követelő osztrákok Tiege tábornok vezetésével 1704-ben lövették, majd felrobbantották a várat. Ezt az eseményt napjaink túrázóinak egy márványkőbe vésett írás is felfedi, mely az Úr 1892. évében ágyaztatott be a pusztulásában is impozáns várfalak utolsó épen maradt bástyájába. Ezúttal a család már nem hozatta helyre az épületet, leköltözött a faluba udvarházakba. Az egykoron büszke várból néma tanú lett. Az ott élő emberek történelmének terméskőre emelt tanúja.
Martinek Imre felvételei
