A napokban ellátogattunk az egyesületbe, ahol Dudás Zoltán elnökkel, Szécsi Zsolttal, az egyesület művészeti vezetőjével és Szécsi Ilonával, az asszonykórus és citerazenekar művészeti vezetőjével beszélgettünk a kitüntetés kapcsán. A méltatás szerint a horgosi Bartók Béla Magyar Művelődési Egyesület a magyar kultúra és néphagyományok lelkiismeretes ápolásáért és továbbadásáért érdemelte ki a rangos díjat.

— Valamilyen szinten számítottunk az elismerésre, Budapestről ugyanis megkértek bennünket, küldjük el az egyesület történetét, tehát előzetesen tájékozódtak arról, mit csinálunk, ennek ellenére alaposan meglepődtünk, amikor Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár e-mailben értesített bennünket arról, hogy a díjazottak között vagyunk. A Bartók Béla MME több mint nyolcvanöt éves tevékenységének megkoronázása ez a rangos elismerés. Nyolcadik éve töltöm be az egyesület elnöki tisztét. Kívülállóként, egy hullámvölgy idején kerültem az egyesületbe, korábban nem voltam tagja a Bartóknak. Már első mandátumom elején a csoportvezetők szabad kezet kaptak tőlem. Pénzügyi és adminisztrációs kérdésekkel, valamint pályázatokkal foglalkozom, a művészeti rész pedig Szécsi Zsolt művészeti vezetőhöz és Csányi Tamarához tartozik. Az igények hozzám futnak be, melyeket a lehetőségeinkhez mérten igyekszem teljesíteni — mondta Dudás Zoltán.

Dudás Zoltán (balról) a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjjal, mellette Potápi Árpád János, Magyarország nemzetpolitikai államtitkára (a Bartók Béla MME Facebook-oldala)

Régi fényképek, dokumentumok bizonyítják, hogy a népművészeti hagyományok ápolásának Horgoson már több mint kilenc évtizedes múltja van. A horgosi Bokréta története 1932-re nyúlik vissza, amikor a Gazdakör nagy aratóünnepén szabad ég alatt húsz pár mutatott be egy-két horgosi táncot. Majd ennek sikeressége láttán elkezdődött az anyaggyűjtés, a horgosi népi táncok és énekek kutatása.

— A II. világháború után Szabadka és Szeged gazdasági fejlődésének köszönhetően (hiszen Horgoson keresztül vezetett a vasút és a posta útvonala) településünk is hamar virágzásnak indult. Létrejött a mezőgazdasági birtok és a paprikafeldolgozó, a kedvező földrajzi fekvésből adódóan az információk jöttek-mentek, és Horgos nagyon hamar polgárosodni kezdett, a városi gondolkodásmód felé irányult. Kisebb kultúrkörök alakultak, irodalmi és felolvasóesteket szerveztek. Horgos az elsők között csatlakozott az 1936-ban Gomboson elindított Gyöngyösbokréta mozgalomhoz, tehát Kupuszinával és Doroszlóval együtt a horgosiak is jelen voltak a kezdeteknél, és azóta is ott vagyunk minden évben, három alkalommal pedig házigazdái is voltunk a Gyöngyösbokrétának és a Durindónak. A díj nemcsak a mostaniaknak, hanem a ’30-as évektől kezdve több korosztály és több család áldozatos munkájának köszönhető. Meg kell említenem többek között Zabos Piroska nénit, aki nagyon sokáig összefogta Horgos kulturális életét, a későbbiekben a lányai is részt vettek ebben, vagy Tóth Jolika nénit és férjét, vagy Pataki tanító bácsit, aki a citerás mozgalmat indította el és vitte tovább. És még sorolhatnám sokáig. Az egyesület a néptánccsoportokból nőtt ki, melyekből akkoriban kettő létezett, mivel a Bácska mezőgazdasági birtokon dolgozók és a Vitamin paprikafeldolgozó üzem alkalmazottjai is alakítottak egyet. A jelenlegi művelődési otthon a ’70-es években épült fel, ekkor Testvériség-Egység volt az egyesület neve, majd a későbbiekben felvette az 1906-tól Horgoson népdalokat gyűjtött Bartók Béla nevét — ismertette a múltat Szécsi Zsolt.

Szívügyük a Bartók Béla MME (balról jobbra): Dudás Zoltán, Szécsi Ilona, Szécsi Zsolt (a szerző felvétele)

Az egyesületben jelenleg tizenkét szakcsoport működik: az óvodásokból és kisiskolásokból álló Aprócskák néptánccsoport (Szécsi Zsolt és Csányi Tamara foglalkozik velük, csoportvezetőjük Gruik Kornélia), a nagyobb iskolásokból álló Cibere néptánccsoport (csoportvezető: Radetity Laura), a középiskolásokat tömörítő Bartók ifjúsági táncegyüttes, a szülőkből alakított Galagonya néptánccsoport, a gyöngyösbokrétás táncokat éltető, főleg hatvanévesnél idősebbekből álló Hagyományőrző Néptánccsoport (oktató: Farkas Károly, csoportvezető: Tóth Jolán), a Kis Fülemüle leánykórus (oktató: Bagi Valentina, csoportvezető: Ürmös Anikó), a Fülemüle leánykórus (csoportvezető: Miskolci Angéla), a horgosi asszonykórus és citerazenekar (vezető: Szécsi Ilona, csoportvezető: Pásztor Klára), a Kistücsök zenekar (oktató: Csonka Ferenc, csoportvezető: Balaban Ines), a Kamrás zenekar (csoportvezető: Tillinkó Tímea), a Kreatív Kézműveskuckó (csoportvezető: Radetity Szilvia), a Barka kézművescsoport (vezető: Bende Ilona) és a moderntánc-csoport (vezető: Stipančević Nikolett).

A horgosi asszonykórust 1935-36 körül Zabos Piroska indította útjára. A csoportot harminc éve Szécsi Ilona vezeti.

— Egykoron Szegedről is járt hozzánk egy oktató, jelenleg Pásztor Klára tanít bennünket, a citerakíséretet pedig Balla János adja. Tizenegy tagot számlálunk, ami nem sok, de ők nagyon kitartóak, és mindig lehet rájuk számítani. Korábban több fellépés szerepelt a programban, ma már kevesebb, de azért részt veszünk a községben szervezett kórustalálkozókon, és a Durindóra is eljárunk. Hamarosan Hajdújáráson vendégszerepelünk, majd a horgosi Szüreti Napokon is fellépünk, október 13-án pedig mi adunk otthont a kórustalálkozónak. Az elmúlt harminc évben számos díjat kiérdemeltünk, Magyarországról is sokszor arany minősítéssel tértünk haza. Leggyakrabban Kiss Lajos gyűjtéséből válogatott horgosi népdalokat éneklünk.

Az egyesület szakcsoportjai minősítőkre, Kóta-megméretésekre, külföldi fellépésekre járnak, és rendszerint valamilyen díjat nyernek, ami azt mutatja, mennyire színvonalas és tudatos szakmai munka folyik a Bartókban. Sok más művelődési egyesülettel ellentétben náluk nincs utánpótláshiány, hiszen a korábbi tagok, akik valamikor énekeltek, táncoltak, zenéltek, már a gyerekeikkel térnek vissza a művelődési életbe. A néptánc és a népzene szeretete több generációt végigkísér, a dédnagymama után a nagymama, később az anyuka és a gyermeke is tagja az egyesületnek, majd minden bizonnyal az ő gyerekeik és unokáik életében is fontos szerepet fog betölteni az egyesület.

A Bartók több rangos eseménynek ad otthont, melyek egyike a Dunán Innen, Tiszán Túl elnevezésű gyermek- és ifjúsági tehetségkutató verseny elődöntője, de kiemelt rendezvény a kórustalálkozó, a néptánctalálkozó, az egyesület szerteágazó tevékenységét összefoglaló Hagyományaink Ünnepe háromnapos rendezvény és a karácsonyi műsor is.

Az egyesület vezetősége a tagság megtartásán és minél jobb feltételek megteremtésén dolgozik, hogy az elszármazottak, a máshol élők visszatérjenek a Bartókba, ahova oly sok szép emlék köti őket. A tapasztalatok szerint az egyesületbe visszajárnak azok a korábbi tagok, akik időközben megházasodtak, vagy az élet másfelé sodorta őket, hiszen a korábbi élmények egy életre kitörölhetetlenné váltak. Fontosnak tartják hagyományaink őrzését és továbbtanítását is. Ha megszólal egy négyszáz éves, mezőségi dallam, akkor a horgosi gyerekek arra is táncolnak, mert ismerik nemzetünk hagyományait, értékeit, legrejtettebb kincseit is.

Az egyesületben szeptemberben családi napot és tagtoborzást szerveznek, hiszen a csaknem kilenc évtizedes munkának tovább kell folytatódnia.