Jöjjenek hát azok az események, amelyek Szerbiában az idén meghatározták a közbeszédet.

Belpolitika

Választással zártuk a 2023. évet, így a voksolás eredményével nyitottuk a 2024. esztendőt. A Köztársasági Választási Bizottság végleges eredményei szerint tíz választási lista került be a köztársasági parlamentbe. Az Aleksandar Vučić — Szerbia nem állhat meg abszolút többséget szerzett, a 250 fős parlamentben 129 hely lett a Szerb Haladó Párt által vezetett listáé. A kormánykoalíció kisebbik partnere, a Szerbiai Szocialista Párt csúfosan leszerepelt: a korábbi években mindig 10 százalék körüli támogatottságot tudott felmutatni, most viszont csak a leadott szavazatok 6,55 százalékát szerezte meg az Ivica Dačić — Szerbia Miniszterelnöke nevű lista, ami 18 mandátumra volt elegendő. A másik koalíciós partner, a Vajdasági Magyar Szövetség viszont jobban szerepelt, mint a 2022-beli választáson, így eggyel több (6) mandátumot tudott megszerezni. A választás kedvéért összeállt baloldali ellenzék Szerbia az Erőszak Ellen nevű listája ugyan csak feleannyi szavazatot kapott, mint az SZHP listája, ilyen nagyarányú ellenzéki támogatottságra viszont már régen volt példa. A parlamentben 65 helyet szerzett. Bejutott még a jobboldali eszméket valló Remény Szerbiának nevet viselő koalíció (13 mandátum) és a választások meglepetése, a viccpártnak hitt, csak a közösségi médiában kampányoló Mi — A Nép Egy Hangja is (13 mandátum).

Fotó: Kovács Ákos

A nemzeti kisebbségek öt listája került be a parlamentbe. 2 mandátumot szerzett a bosnyák—horvát összefogás, melyet Usame Zukorlić vezetett, és szintén két mandátumot a másik, tisztán bosnyák lista, mely Sulejman Ugljanin nevét viselte. Az albán kisebbség is megtartotta parlamenti helyét, Shaip Kamberi ismét beülhetett a parlamenti patkóba Az albánok politikai harca folytatódik nevű lista színeiben. És végül még egy meglepetés: sokszori próbálkozás után sikerült parlamenti helyet szereznie a Slobodan Nikolić vezette Orosz Pártnak.

A tartományi képviselőházba 9 VMSZ-es politikus került be, a parlament elnöke Juhász Bálint lett. Az önkormányzati választás eredményeként Topolyának, Magyarkanizsának és Zentának lett VMSZ-es polgármestere.

Az utóbbi egy év számos változást hozott. A Szerbia az Erőszak Ellen nevű összefogás a parlamentbe jutva azonnal szétesett, a listát alakító pártok azonkívül, hogy az SZHP-t támadták, sűrűn estek egymás torkának is. Két kérdés volt, melyben azonban ismét össze tudtak fogni: a lítiumbányászat elleni tiltakozás és az újvidéki vasútállomáson történt tragédia ügye. Ezekről még lesz szó.

A Miloš Vučević vezette kormány a május 1-jei ünnepekre alakult meg 25 minisztériummal és 6 tárca nélküli miniszterrel, azóta viszont 2 tagja lemondott az újvidéki tragédiával összefüggésben. A VMSZ ezúttal is államtitkári szinten vesz részt a kormány munkájában, politikusai az oktatási, az építésügyi, a mezőgazdasági, az egészségügyi, a környezetvédelmi, a pénzügyi, a gazdasági és a beruházási minisztériumot erősítik.

EU

Noha minden alkalommal elhangzik, hogy az európai uniós tagság elnyerése továbbra is Szerbia stratégiai célja, ebben a kérdésben nem történt előrelépés az idén sem. Az ország vezetősége azt várta, hogy decemberben megnyílhat a hármas tárgyalási klaszter, ezt viszont az uniós országok nem támogatták egyhangúlag, így még legalább fél évet kell erre várni.

Ráadásul — Aleksandar Vučić köztársasági elnök decemberi bejelentése szerint — a Nyugat megelégelte, hogy Szerbia nem kötelezte el magát eléggé az Európai Unió mellett, és nem csatlakozott az Oroszország elleni szankciókhoz, így az Egyesült Államok vezet be büntetőintézkedéseket az orosz többségi tulajdonú Szerbiai Kőolajipari Vállalat, a NIS ellen. Az elnök szerint a döntés valószínűleg nem Washingtonban, hanem Brüsszelben született, és valójában nem Szerbia, hanem Oroszország ellen irányul, ám mellékszereplőként Szerbia „issza meg ennek a levét”.

Hadászati célok

A kötelező sorkatonai szolgálat visszaállításának kérdése is uralta egy ideig a közbeszédet. A szerb hadsereg vezérkara vetette fel az ötletet, hogy a hadsereg védelmi erejének növelése érdekében az aktív és a tartalékosállomány utánpótlására és fiatalítására van szükség, tizenhárom év alatt ugyanis — a kötelező sorkatonaság felfüggesztése óta — a tartalékosállomány elöregedett és hiányos lett. Különböző hosszúságú kiképzésekről beszéltek az év során, a végső döntés értelmében azonban 75 napos lenne a sorkatonai szolgálat, mely a férfiak számára kötelező, a nők számára pedig önkéntes alapú. A köztársasági elnök közölte, nem szeretné, ha ez megijesztené az embereket, vagy bárki is emiatt távozna az országból. Bírálatok ugyanis azonnal érkeztek, és a Vajdasági Magyar Szövetség is aggodalmának adott hangot, hogy a ’90-es évekhez hasonlóan most is tömeges elvándorlást okozhatna a katonakötelezettség.

Fotó: Beta/Marijana Janković

A kötelező sorkatonai szolgálat mellett a hadsereg felszerelésének növelése is téma volt az idén. Ezúttal azonban nem Oroszországtól vagy Fehéroroszországtól kapott vagy vásárolt Szerbia leselejtezett fegyvereket vagy járműveket, hanem Franciaországtól csúcsminőségű, Rafale típusú, szuperszonikus vadászbombázó repülőgépeket. A szerb elnök kiemelten fontosnak nevezte a vadászbombázók beszerzését, mert az jelentősen növeli Szerbia haderejét és biztonságát. Hozzátette, Szerbia nem akar háborút, hanem békét szeretne. Közölte azt is, hogy a 12 repülőgépet 2,7 milliárd euróért vásárolja meg Szerbia, és Belgrád 2024-ben és 2025-ben a költségvetésből 15-15 százalékot, azaz alkalmanként 421 millió eurót különít el erre a célra. A gépeknek 2029-ig kellene megérkezniük Szerbiába.

Koszovó

Az idei évben sem kerültünk közelebb a szerb—koszovói viszony megoldásához, sőt — ha lehet — még inkább elmérgesedett a viszony. Pristina az év elején közölte, februártól kizárólag euróval lehet majd fizetni Koszovóban, minden más pénznem csak külföldi tranzakciókhoz használható. Ez óriási felháborodást keltett a szerbek körében, mert a koszovói szerbek mintegy felének dinárban folyósítják a fizetését, nyugdíját, ösztöndíját vagy más támogatását. Az intézkedést később nemzetközi nyomásra elhalasztották, de a hangulat puskaporossá vált. A helyzet tovább fokozódott, amikor a koszovói rendőrség májusban razziát tartott a posta-takarékpénztár kirendeltségein, augusztus végén pedig a szerb kormány észak-koszovói szerveinek épületeiben. A hivatalos pristinai álláspont szerint ez utóbbi akció célja a koszovóiakkal párhuzamosan működtetett szerb intézmények felszámolása volt, míg a belgrádi vezetőség és a helyi szerbek azt állították, hogy a koszovói kormány az ott élő szerb kisebbséget akarta megfélemlíteni és elüldözni. Novemberben máig ismeretlen elkövetők felrobbantottak egy csatornát Észak-Koszovóban. Albin Kurti koszovói miniszterelnök szerint Szerbia „terrorista” akciójáról van szó, Szerbia azonnal tagadta a vádakat, és azt mondta, az is lehet, hogy a koszovóiak tették, hogy Szerbiára háríthassák a felelősséget.

VMSZ

Az idei évben ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját a Vajdasági Magyar Szövetség. Erről különféle rendezvényekkel, egyebek mellett egy díszüléssel emlékezett meg a párt és a tagsága, neves vendégekkel együtt.

Március 2-án dr. Pásztor Bálintot választották meg a VMSZ új elnökének a párt rendkívüli tisztújító közgyűlésén. Ezután a politikus kijelentette: „A Vajdasági Magyar Szövetségben a jövőben is az identitás megőrzése és az egzisztenciateremtés érdekében fogunk tevékenykedni, felkarolva minden olyan helyi projektet, amely az emberek életminőségének javítását célozza.”

Az év során számos díjat is átadtak az arra érdemeseknek. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Pásztor Istvánnak, a Vajdasági Magyar Szövetség néhai elnökének posztumusz ítélte oda a szervezet Aranyplakettjét, mellyel „Pásztor István megmaradásunkat, jelenünket és jövőnket is meghatározó életútja” előtt tisztelegtek.

Megalapították a Pásztor István-díjat is, mellyel elsőként Áder János korábbi magyar és Tomislav Nikolić volt szerb elnököt tüntették ki a szerb—magyar megbékélési folyamatban végzett kiemelkedő tevékenységükért.

Fotó: Kartali Róbert

Tiltakozások

Az évet leginkább a tömeges tiltakozások jellemezték. Először azért vonultak utcára az emberek, mert a kormány jóváhagyásával folytatódhat a brit—ausztrál Rio Tinto bányászati vállalat lítiumbányászati projektuma. A 2,4 milliárd dolláros tervezetet 2022-ben állították le, szintén a tiltakozások hatására, ám az alkotmánybíróság felülbírálta a döntést, a kormány pedig feloldotta a tilalmat. A szerbiai bánya a várakozások szerint Európa lítiumszükségletének a 90 százalékát tudná fedezni, a működése pedig 2028-ban kezdődhet meg. A tiltakozások a parlamentig jutottak, az ellenzék hangos bekiabálásokkal akadályozta a munkát.

Ekkor még senki sem sejtette, hogy néhány hónappal később sokkal tömegesebben vonulnak utcára az emberek, valamint sokkal hangosabbak és durvábbak lesznek a parlamenti viták. November 1-jén leszakadt az újvidéki vasútállomás előtetője, 14 ember azonnal, 1 néhány nappal később a kórházban vesztette életét, 2-en pedig súlyosan megsérültek. A halottak között sok fiatal és két kisgyerek is volt. Az ország lakossága egy emberként kapott a szívéhez a történtek hallatán. Az első sokkot tiltakozássorozat követte, mert senki nem vállalta a felelősséget a történtekért. A tüntetők az illetékes minisztereknek és az építkezés felelőseinek a lemondását követelték, büntetőjogi és erkölcsi felelősségre vonást. Goran Vesić építésügyi miniszter és Tomislav Momirović bel- és külgazdasági miniszter — aki az előző mandátumban vezette az építésügyi tárcát — végül lemondott, de mindkettő hárította a felelősséget. Azóta az ügyben letartóztatottak vallomásaiból kiderült, Goran Vesić irányított ugyan mindent, ám hivatalosan a munkatársai között osztotta el a projektumokat, vagyis a bizonyítékként felhasználható dokumentumokat nem ő írta alá. A nyomozás nem zárult le, az ügy felgöngyölítése akár évekig is eltarthat, és egyáltalán nem biztos, hogy bármikor is kiderül, ténylegesen ki tehet a 15 emberéletet követelő tragédiáról.

Az ügy megrengette a kormányt, több hivatalos személyt leváltottak, előállítottak, kihallgattak. A megmozdulások viszont nemcsak hogy országossá és egyre tömegesebbé, hanem a társadalom minden rétegét átszövővé is váltak. Tiltakozásba kezdtek az egyetemisták, amire több mint két évtizede nem volt példa, majd csatlakoztak hozzájuk egyes középiskolák, a tanárok, a mezőgazdasági termelők, az ügyvédek, a taxisok, és ennek az ígéretek nem tudnak véget vetni. A követelések között a felelősök előállítása szerepel az első helyen, így hiába ígért Aleksandar Vučić köztársasági elnök kedvezőbb hiteleket a fiataloknak, hiába beszélt arról, hogy az EXPO 2027-nek köszönhetően növekednek majd a fizetések, és Szerbia felkerül a világgazdaság térképére, a hallgatók nem mozdultak.

Ugyanezen témakörnél maradva két „kisebb” ügy is lázban tartotta a közvéleményt. Ezek miatt ugyan senki nem vonult utcára, az érintettek azonban életük legnagyobb tragédiáját élhették át, és a történések senkit nem hagytak nyugodni. Az egyik a szülészeti erőszak témája, melyet egy fiatal anyuka indított el, amikor erőszakos szülés miatt meghalt a kisbabája, a másik pedig a kétéves Danka Ilić eltűnése.

A mitrovicai Marica Mihajlović kislánya január 12-én kényszerszülés következtében meghalt. Az anyuka — hogy ilyen soha többé ne fordulhasson elő — a nyilvánossághoz fordult, leleplezte az orvost, aki miatt meghalt a babája. Ezután megindult a lavina. Szinte mindenkinek akadt a szülésélményt elrontó története. Ezek hasonlóak, mind arról szólnak, hogy az orvos nem figyelt a leendő anyukára, nem hallgatta meg a kéréseit, nem válaszolt a kérdéseire, durván beszélt vagy bánt vele és a kisbabájával. A kormány válaszul a történtekre a szülészetek felújítására tett ígéretet.

Néhány hónappal később egy másik kislányról kezdtek el szólni a hírek. A kétéves Danka az anyukájával és a testvéreivel volt, amikor hirtelen eltűnt. A közösségi médiában azonnal olyan találgatások jelentek meg, hogy nem is tűnt el, hanem az anyukája eladta. Végül kiderült (?), a kislányt a bori vízművek két dolgozója ütötte el, majd betette az autó csomagtartójába, és végül valahova elrejtette a testét. Több mint fél évvel később, a mai napon sem lehet tudni, hogy pontosan mi történt, a kislányt ugyanis nem találták meg. A nyomozás folyik, a kérdések száma pedig tovább nő. Az esettel kapcsolatban felvetődött, hogy vissza kellene állítani a halálbüntetést az országban, erre viszont az európai uniós törekvések miatt nincs mód.

Fotó: Kovács Ákos

2025?

Hogy milyen lesz 2025, azt senki nem tudja előre megmondani. Az biztos, hogy az idei év sok mindent felbolygatott, a kérdés csak az, sikerül-e mindent újra rendbe hozni a következő év során. Írásomat egy interneten talált gondolattal kezdtem és egy szintén a világhálón talált újévi áldással zárom: „Kívánok mindenkinek eseményekben szegény évet, legyen olyan unalmas az életünk, mint még soha, és éljünk át nagyon is sokszor tapasztalt eseményeket!”