Tegyél jót, ha megteheted — tartja a mondás, és a topolyai Szent Erzsébet Ház munkatársai, önkéntesei plébánosukkal együtt nap mint nap bebizonyítják, mennyi jót tehet egyik ember a másikkal.
Ottjártunkkor megannyi asszony serénykedett, hetente kétszer, kedden délelőttönként és csütörtökön délutánonként ugyanis ruhaosztást szerveznek a rászorulóknak, a keresett ruhaneműk kiválasztásában segítenek a szorgos kezek. Egyre népszerűbb ez a fajta jótékonykodás, az igénylők és az adakozók részéről is, a közösségi oldalon levő jelenlétnek köszönhetően — fogalmaz Dósa Lenke, a topolyai plébánia Caritas csoportja ruhaosztó részlegének a felelőse, koordinátora.
A közösségért tevékenykedő önkéntesek egy része plébánosukkal
— Rájöttek az emberek, hogy a használaton kívüli ruhát, lábbelit, játékot, konyhai eszközöket nem kell kidobni, hanem be lehet hozni hozzánk. Gyorsan híre ment annak, hogy mindenkinek segítünk, aki hozzánk fordul. A nagy mennyiségű adománynak köszönhetően a környékbeli falvakban élőknek is tudtunk segíteni. Hála istennek, most már legalább húszan vagyunk, jobbára nyugdíjas asszonyok, akik az időnkkel tudjuk támogatni a rászoruló embereket. Egy nagyon jó, lelkes csapat alakult ki. A beérkező ruhákat szortírozzuk, különrakjuk a férfi-, a női és a gyermekruhákat korosztályonként. A betérőket igyekszünk igényeik szerint kiszolgálni. Ha éppen nem tudunk segíteni, van egy füzetünk, melybe felírjuk, mire lenne szüksége a családnak, és amint megérkezik az adomány, értesítjük az igénylőt. Babakelengyéink is vannak, négy-öt-hat kismamát is támogatunk, babaágyat is adományoztunk már. A Facebook-csoportunkban meghirdetjük, mit keresünk, és vannak jó szándékú híveink, akik azt felajánlják, behozzák, sőt bútorok esetében előfordult, hogy a rászorulók címére kiszállítottuk. Jól jön ilyenkor a segítő férfierő. Ez jó érzés nekünk is, nekik is, hogy sikerül segíteni.
Lenke elmesélte, hogy amikor az atya meghirdette a Caritas-csoport újraalakítását, elgondolkodott azon, hogy a mezítlábas embernek mekkora segítség egy cipő, a fázó embernek egy meleg ruha. Ekkor csatlakozott a segítőkhöz, és jó érzéssel tölti el, hogy a rászorulók megsegítése, a jó szó, egy mosoly mekkora örömet okoz és ad neki magának is. Más alkalmakkor sem üres az épület, hiszen megannyi jó szándékú, segítő, a világot jobbá tevő tevékenységnek ad otthont —mondja Süli Rózsa, a Szent Erzsébet Ház tevékenységeinek koordinátora.
A topolyai Szent Erzsébet Ház
— A Szent Erzsébet Ház közösségi ház. Itt kap helyet a Szent Mónika Kör, mely közösség tagjai gyermekeikért imádkoznak, a nyári és a téli oratórium, itt csináljuk a műhelymunkákat, írjuk a pályázatokat, szervezzük az adományok átvételét akár a környező falvakból, összehangoljuk a különböző programok időpontját. Az idei jótékonysági licit is folyamatban van a nehéz sorsú gyermekek javára. Már a nyáron is érkeztek adományok, melyekre licitálni lehet, és az így összegyűjtött pénzből állítunk össze csomagokat a rászoruló gyerekeknek és nagycsaládoknak. A templomokban ki van helyezve egy kosár a tartós élelmiszereknek, mellette pedig egy persely a pénzbeli adománynak, egy kis képes beszámolóval a tavalyi akció szép pillanatairól. Tavaly több mint hatvan család és tizenkét nagycsalád kapott ilyen formában segítséget tőlünk. A gyerekeket megvendégeltük, kis ünnepi műsorral örvendeztettük meg őket. Most sem lesz másként. Emellett mézeskalácsokat sütünk a december 16-ai adventi vásárunkra, ünnepünkre és a művelődési egyesület karácsonyi vásárára, ahová a műhelymunkákon készült apróságokat is elvisszük. Nagy örömünkre a csütörtöki sütéshez a mezőgazdasági középiskola pék tagozatának tanulói is csatlakoznak, más aktivistáinkkal együtt, akik szintén az idejüket ajánlják fel azért, hogy mások életét megszépítsék. A Szent Erzsébet Ház az idősekre is gondol, októberben első ízben szerveztünk közösségi találkozót a magányos nyugdíjasoknak, s a jövőben minden hónap utolsó vasárnapján várjuk őket. A hozzánk ruháért járó szegény gyermekeket is felkaroltuk, minden hónap utolsó szombatján nekik is tartunk egy kis összejövetelt, beszélgetünk velük, neveljük őket a közösségi életre, odafigyelünk rájuk, amerikai palacsintával kedveskedtünk nekik. Milyen jó meleg van idebent! — ez volt az első, amit megjegyeztek. Jöhetünk máskor is? Szívszorító pillanatok ezek.
Jöhetünk máskor is? — a közösségi terem várja a rászoruló gyerekeket és a magányos időseket is
A topolyai Sarlós Boldogasszony-templom plébániájához tartozó Szent Erzsébet Ház korábban a Caritas-csoport székháza volt. A szolgáló szeretet védőszentjeként számontartott Árpád-házi királylány liturgikus ünnepén, november 19-én szentelte fel és áldotta meg a Szent Erzsébet névre átkeresztelt közösségi házat Szakály József címzetes prépost, plébános, aki szereti, ha pezseg körülötte az élet. Lelkesen mesélt az óvodás hittanról, a Szent Cecília-kórusról, a topolyai középiskolával együttműködve a diákok gyakorlati óráin kicsinosított közösségi házról, a közösség összefogásáról.
— Nekünk, plébánosoknak az a dolgunk, hogy megpróbáljuk összefogni a dolgokat. Nem a plébánosnak kell csinálnia mindent, sőt! Az a jó, ha megtaláljuk a saját helyünket, azt, hogy miben tudok a közösség javára lenni, és hogy a közösség engem miben tud gazdagítani. Azt szokták mondani, attól, hogy egy papot felszenteltek, még nem megy be a mennyországba, még akkor sem, ha sok embert odasegít, tehát engedni kell, hogy a közösség egy kicsit alakítson, egymásra is hassunk. Topolyán egészen új környezetbe kerültem két évvel ezelőtt, ami vadonatúj kihívásokat hozott számomra. Az ország legnagyobb katolikus temploma a topolyai Sarlós Boldogasszony-templom, és a közösség is hatalmas. A COVID után sok minden megfogalmazódott igényként és ötletként is, aminek én nagyon örülök, akárcsak annak, hogy az ötletek megvalósításához emberek is vannak. A járvány után egyébként is mindenütt megjelent a közösség iránti igény, nem csak itt. Most, hogy elkezdett működni a Szent Erzsébet Ház, látszik, hogy mekkora szükség van a törődésre, az odafigyelésre. Az Úr Jézus arra tanít bennünket, hogy talentumainkat kamatoztatnunk kell — a Szent Erzsébet Ház számunkra egy ilyen „kamatoztatóbank”. Kezd kialakulni az a közösség a plébánia körül, amellyel tudunk azon dolgozni, hogy Topolyán az egyház éljen, és mutassa Krisztust a világnak.
Keddenként és csütörtökönként ruhaosztást szervez a topolyai Caritas