Bernadett az egyik fellépésen

Szemerédi Bernadett a szegedi Tömörkény István Gimnázium tanulója. Szülőfalujában, Hódegyházán beszélgettünk, ahol a nyári szünidejét tölti. A nyolcadik osztály végén még nem tudta, maradjon-e, vagy menjen. Azon is gondolkozott, hogy a zentai gimnáziumban folytatja a tanulmányait, de aztán úgy vélte: ha a középiskolát Magyarországon fejezi be, akkor könnyebben felvételt nyerhet egy ottani felsőoktatási intézményben. Az első kérdésem arra vonatkozott, hogy hogyan illeszkedett be a szegedi környezetbe.
- Tartottam attól, hogy határon túliként megbélyegeznek, és nem tudok majd beilleszkedni egy olyan osztályba, amelyben szinte mindenki magyar állampolgár, és rajtam kívül nincs más vajdasági. Hála Istennek, végül akadt sorstársam, aki velem együtt tanul. Kellemesen csalódtam, mert nem ért semmilyen hátrányos megkülönböztetés. Igaz, hogy az osztálytársaim egy kicsit értetlenül szemlélték azt, hogy én vajdasági vagyok. Nem értették, hogy ez mit jelent. Többször kerültem olyan helyzetbe, hogy megkérdezték tőlem, szerb vagyok-e. Tulajdonképpen még ennyi idő után sem tudják felfogni, hogy lehet az, hogy Szerbiában élek, az állampolgárságom is szerb, mégis a magyar nemzethez tartozom. Valahogy ez az ő fogalomtárukban nem összeegyeztethető.
* Tanulmányaid befejezése után visszatérsz a Vajdaságba?
- Ez fogas kérdés. Fontosnak tartom, hogy az ember soha ne feledje el a gyökereit, azt, hogy honnan származik, kik az ősei, a felmenői. Nagyon sok barátságot kötöttem Szegeden, ami talán egy életre szól. Ha jobban belegondolok, Magyarországon több barátom van, mint idehaza. Ez annak is köszönhető, hogy a távolság miatt csak kéthetente járok haza. Ilyenkor a kevés szabad időmet inkább a családommal töltöm, így az itteni kapcsolataim elhidegültek. A családom és a hozzátartozóim iránti érzés marasztal Szerbiában. Meg a szívem is haza húz. A Szegeden maradás mellett viszont az szól, hogy Magyarország már tagja az Európai Uniónak, így jobbak, kedvezőbbek a munkalehetőségek. Habár nem vagyok magyar állampolgár, mégis úgy érzem, ott jobban tudnék érvényesülni, mint idehaza. Bár az is kérdés, vajon a Gyurcsány-csomag milyen meglepetéseket tartogat a határon túli magyarok számára. Ami még visszatart a hazajöveteltől, az az, hogy az évek során jócskán elfelejtettem szerbül, pedig valamikor nagyon jól beszéltem a nyelvet.
* A nálad pár évvel fiatalabbak nem beszélnek olyan jól szerbül, mint te. Szerinted ez miért van?
- Eleinte én sem szerettem ezt a nyelvet, mert úgy éreztem, kényszerűségből kell megtanulnom. Az a kérdés is felmerült bennem, miért tanuljak én szerbül, amikor magyar vagyok. Most pedig fellobbant egy szikra bennem, hogy jó volna feleleveníteni a szerb nyelvtudásomat. Egy nagyon kedves, Vajdaságból származó, szerb-magyar szakon tevékenykedő tanárom felajánlotta, hogy segít letennem a középfokú, vagy akár a felsőfokú szerb nyelvvizsgát. Nem tudom, vajon sikerül-e, főleg az érettségi miatt.
* Hegedülsz, számos felkérést kapsz különböző fellépésekre, gyakran veszel részt versenyeken is.
- Tíz évvel ezelőtt azzal a határozott elképzeléssel léptem át a zentai Stevan Mokranjac Zeneiskola küszöbét, hogy zeneművész leszek. Egy hét-nyolc éves nebulót az késztet ilyen döntésre, hogy a hegedűművész nagy társadalmi megbecsülésnek, tekintélynek örvend, csodálják, elismerik. Az sem volt kérdéses számomra, hogy a választott hangszerem a hegedű lesz. Ebben talán az is közrejátszott, hogy az édesapám amatőr szinten hegedült. Tanulmányaim hét évig tartottak Zentán. Nagyon sokat köszönhetek a tanáromnak, Kovács Nándornak, aki lendülettel és türelemmel, elszántsággal és dinamizmussal próbált beavatni a hegedűjáték rejtelmeibe. Nélküle nem lettem volna az, aki most vagyok. Nagyon sok versenyen, országos fesztiválon és más rendezvényen vettem részt. A megmérettetéseken mindig dobogós voltam, akár szólóhegedűben, akár trióban, vonós kvartettben, esetleg kamarazenekar tagjaként. Aztán nyolcadikos koromban el kellett döntenem, hova tovább. Úgy gondoltam, érdemes lenne megpróbálkozni a zenei pályával. Ezért felvételiztem a szegedi zenekonzervatóriumban, és fel is vettek. Bizonyos magyarországi rendeletek miatt úgy döntöttem, hogy inkább egy általános tantervű gimnáziumba iratkozom. De még ma is úgy vélem, hogy a zenének nagyon fontos szerepe van a mindennapjaimban.
* Folytatod a zenei tanulmányaidat?
- A sűrű gimnáziumi órabeosztásom, illetve a napi programom mellett igyekszem elegendő időt szakítani a zenélésnek. Továbbképzős vagyok egy szegedi zeneiskolában, ahol szintén nagyon jó hegedűtanárom van, tisztelem, becsülöm és felnézek rá. Ő gondoskodik róla, hogy ne essek ki a gyakorlatból, legyen esélyem arra, hogy felsőfokú zeneoktatási intézményben felvételizhessek.
* Gratulálok az eddig elért sikereidhez, és sok szerencsét kívánok a továbbiakban is!